Gazdaság

Átalakul a stratégia a világ olajiparában

Az amerikai nagy integrált cégek egyáltalán nem vevők az európai zöldforradalomra, de nő rajtuk a nyomás, hogy ők is válaszoljanak ezekre a kihívásokra

Az európai integrált olajcégek egymás után hozzák napvilágra módosított jövőbeli stratégiájukat, amelyeknek az a szerepe, hogy megfeleljenek a két legnagyobb kihívásnak, a klímaváltozás miatt a fosszilis tüzelőanyagok iránti keresletcsökkenésnek és a reputációs kockázatnak.

Átalakul a stratégia a világ olajiparában
Az olyan olajipari vállalatok, mint az ExxonMobil vagy a Chevron továbbra is az olaj- és gázkitermelésben látják a lehetőséget, esetükben a karbonlábnyom csökkentése még várat magára
Fotó: AFP/Tom Pennington

Az integrált olajipari cégek jelentős mértékben változtatták stratégiájukat a klímaváltozás okozta negatív megítélés és a jövőbeli csökkenő fosszilis energiaigény miatt – írta Pletser Tamás, az Erste olajipari szakértője. Az európai cégek, mint a BP, a Royal Dutch Shell vagy az ENI növelik beruházásaikat a megújuló energia irányába. Ezzel szemben az amerikai vetélytársak, mint az ExxonMobil vagy a Chevron továbbra is az olaj-és gázkitermelésben látják a kiutat.

Az elemző kiemelte: a cégek szeretnék a karbonlábnyomot csökkenteni, ezért több irányba is keresnek kiutat. Ilyen megoldás lehet többek között, ha beruháznak a megújuló energiatermelésbe. Ez főleg szélerőmű- és napelemparkok megvásárlását, építését és üzemeltetését jelenti. Későbbiekben a zöldhidrogén-termelés lehet izgalmas terület. A petrolkémia is fontos szerepet játszhat – emelte ki. A finomított termékek egyre nagyobb hányada lesz petrolkémiai alapanyag, ahol a kereslet még évtizedekig emelkedhet. A cégek ebbe az irányba ruháznak be. A mobilitás megváltozása és az úton lévők igényeinek kielégítése továbbra is jó üzlet, főleg, ha a meglévő hálózatot rá lehet építeni. A jövőben a fosszilis üzemanyagok mellett elektromos és hidrogéntöltést, jobb élelmiszereket és egyéb szolgáltatásokat is lehet kínálni.

A karbonkibocsátás csökkentésének másik iránya, hogy egyre több újrahasznosítható termék válik alapanyaggá, amiben szintén részt vesznek a cégek – emelte ki lehetséges alternatívaként Pletser. A hagyományos kutatási-termelési tevékenység fókuszában is nagyobb részt képvisel majd a földgáz, mint a kőolaj, ami átmeneti, kisebb karbonlábnyomú terméknek tekinthető  – jelezte, hozzátéve: a jelenleg 45 százalékos földgázkitermelési arány nőni fog, és az LNG is fontos beruházási terep maradhat.

Mint azt a szakértő írta, az ENI-nek, Royal Dutch Shellnek, Equinornak, Totalnak a fő kihívás az új stratégiával az lesz, hogy mennyire tud hasonló hozamot biztosítani a befektetőknek, mint a tradicionális szénhidrogén kutatás-termelés. Érdekes volt elolvasni a francia Total jelentését, ahol megemlítik, hogy 25 százalék minimum IRR-t  – belső megtérülési rátát – várnak el minden új olaj- és gázkutatási, -termelési projekttől. Ezzel szemben egy napelempark vagy tengeri szélerőműtelep tőkearányos megtérülése inkább a felső egy számjegyű kategória, vagyis 5-10 százalék között van. Érdekesség, hogy az amerikai nagy integrált cégek egyáltalán nem vevők az európai zöldforradalomra – hívta fel a figyelmet Pletser. A Chevronnak vagy az ExxonMobil-nak gyakorlatilag nincs zöldstratégiája, maximum néhány elemét (például a CCS-technológia alkalmazása, nagyobb hatékonyság) lehet annak nevezni. A nyomás nő ezeken a vállalatokon, főleg Joe Biden győzelmével, hogy ők is válaszoljanak ezekre a kihívásokra.

Kapcsolódó írásaink