Padlóra küldené a víziközmű-szolgáltatást az ellenzék

A törvényjavaslat előterjesztője a vonatkozó törvény szerinti felhasználási helyen lakóhellyel rendelkező természetes személyek esetén 12 köbméter évenkénti fogyasztásig egy forintos köbméterenkénti díjmérték alkalmazását javasolja – tudta meg lapunk.

A lakossági felhasználási helyek darabszáma a hazai, víziközművel ellátott háztartások számát alapul véve nagyságrendileg négymillió, míg a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által publikált adatok alapján a háztartások átlagos taglétszáma 2019-ben 2,3 fő.

A jelenleg érvényes közműves ivóvízellátás országos átlagos lakossági vízdíja meghaladja a kétszáz forintot köbméterenként. A KSH által közzétett, az egy lakosra jutó éves vízfogyasztás mértéke (35,1 m3/év) alapján, valószínűsíthető, hogy csaknem a teljes érintett fogyasztói kör esetén teljes mértékben kihasználnák az egyforintos kedvezményt. A törvényjavaslat szerinti kedvezményes ár alkalmazása a KSH adatai alapján becsült fogyasztói kör vonatkozásában éves szinten összességében a közműves ivóvíz ellátást biztosító szolgáltatók gazdasági adataiban legalább húszmilliárd (!) forint mértékű árbevétel kiesést eredményezhet. Tekintettel arra, hogy az ivóvíz-felhasználás maga után vonja a szennyvízelvezetési és –tisztítási feladatokat is, a törvényjavaslat szerinti logika alapján becsülhető a szolgáltatók ilyen címen kieső árbevételének mértéke is, amely gyorsbecslés szerint is további, nagyságrendileg legalább ugyanígy húszmilliárd forintra tehető.

A javaslat, amelynek nyilvánvaló célja a jórészt állami/önkormányzati kézben lévő cégek padlóra küldése – majd egy remélt politikai fordulat esetén fillérekért való privatizációja – környezetvédelmi kérdést is felvet: ettől szorul majd vissza a műanyag palackos ásványvizek piaca, vagy ivóvízzel öntözzük majd újra a kerteket és folyóvízzel mosogatunk a konyháinkban és mossuk a kocsit az udvaron.

Nem támogatható semmilyen olyan javaslat, ami a jelenleg is forráshiánnyal küszködő víziközmű-ágazattól további összegeket vonna el – mondta lapunk megkeresésére Nagy Edit, a Magyar Víziközmű Szövetség főtitkára. Kifejtette, hogy az ágazat jelenleg a teljesítőképessége határán van, működési költségeik folyamatosan nőnek, és ezt nem lehet kizárólag az államra hárítani, hogy tisztán az adóbevételekből fedezzék. Elmondta, hogy még a nagyobb, városi cégek vannak (valamivel) jobb helyzetben, ahol koncentráltan helyezkedik el a vízhálózat, illetve azok, amelyek az államilag rögzített díjszabás előtt magasabb köbméterenkénti díjat állapítottak meg. Ott pedig, ahol egy közműcégnek leányvállalata(i) van(nak), az anyagcég forrásproblémái hosszú távon mindenképp magával rántják valamennyi szereplőt.

Az általános forráshiányon felül a koronavírus-járvány sem tett jót az ágazatnak – húzta alá a főtitkár. Az ipari fogyasztók száma csökkent, így az eddigi bevételekkel sem tudtak számolni – minden forráscsökkentést célzó javaslat a helyzetük további romlásához vezetne. A főtitkár szerint különösen kritikus ez akkor, amikor a járvány a szokásosnál is sűrűbb, alaposabb tisztálkodást követel meg, amihez elengedhetetlen az ivóvíz.

Nagy Edit szerint nem lehet kizárólag a dolgozók lojalitására sem alapozni, így is erős más ágazatok, például az építőipar elszívó ereje, nehezen találnak szakképzett munkaerőt. Márpedig az automata berendezések csak két-három napig tudnának működni szakszerű emberi irányítás nélkül – jegyezte meg, hozzátéve azt is, hogy forráshiány esetén korszerűsítésre sem nyílik mód.

Nagy Edit kiemelte, hogy szükség lenne egy olyan átfogó stratégiára, amely az ágazat gondjait enyhíteni képes. Egyúttal azt is elmondta, a vízhiány globális szintű probléma és az uniónak is célja alapjoggá tenni a meglétét, az ilyesfajta költségcsökkentésre irányuló javaslatok kidolgozói azonban gyakran nincsenek tisztában a szolgáltatás fenntartásának anyagi hátterével.

Zárásaként kiemelte a főtitkár, hogy általánosan elmondható, hogy sajnálatos módon nincsenek tisztában a szolgáltatás anyagi hátterével a felhasználók sem, ugyanis több felmérés alkalmával kiderült már, hogy a vízdíj mértéke sem egyértelmű mindenki számára.

Egy egyszerű példát hozott erre, egy köbméter, azaz ezer liter csapvíz ára felel meg nagyjából egy darab másfél literes flakon ásványvíz árának. Látjuk az üzletekben, mennyi vizet vásárolnak kb. ezerszeres literenkénti áron, tehát ebből is az következik, a csapvíz ára egyáltalán nem magas Magyarországon – a fogyasztók számára sem.