Béreink a régió középmezőnyében

Elemzésében cáfolta az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány azt a tavaly, a privatbankar.hu-n megjelent cikket, miszerint a román átlagbér magasabb a hazainál. A Sebestyén Géza kutatási igazgató által csütörtökön ismertetett „Ki előzött le kit?” című elemzés elsőként megállapítja, a publikált cikkben közölt adatok nem kellőképpen részletezettek.

Az eredeti Eurostat adatsor ugyanis tizenhárom kategóriát különböztet meg, a kérdéses cikk viszont csak egy igen szűk keresztmetszetet, a gyermektelen egyedülálló, a bruttó átlagbér száz százalékát kereső munkavállalókat veszi ezekből alapul, nem veszi figyelembe a magyar adórendszer lineáris voltát, sem pedig az abban megjelenő családbarát jellemzőket.

Sebestyén Géza elmondta, látni kell a hosszú távú dinamikát is, 2002-2019 között kétféle gazdasági irányzatról beszélhetünk. A hazai bérek korrekt vizsgálata esetén megállapíthatjuk, hogy a magyar bérek nem csupán messze magasabbak, mint a román fizetések, hanem nem egy kategóriában még a szlovák, lett, bolgár, horvát, litván és portugál béreket is maguk mögé utasítják.

Az említett cikk egyébként nem számol az átlagbér összetételével sem, amibe a népességszám, azon belül a keresőképesek számának alakulása is beletartozik. Magyarországon a foglalkoztatás a közmunkaprogrammal vett felfelé ívelő pályát. Ez az elején még csökkentette az átlagot, azonban a későbbi bérnövekedés mértéke ezt bőven ellensúlyozta.

Ezzel párhuzamosan Romániában szintén megfigyelhető volt dinamikus bérnövekedés, ugyanakkor a hazai folyamattal ellentétesen a foglalkoztatás csökkent, pont a legalacsonyabb jövedelmű rétegek nem jutottak munkához.

Ez a kutatás is megmutatta, idehaza a foglalkoztatottság dinamikusan nőtt, nem csak az átlag változott. A vizsgálatból kiderül még, Magyarországon egy átlagos munkaképes korú ember éves jövedelme vásárlóerő paritáson számolva 3176 euróval nőtt 2018-ra 2010-hez képest, Romániában viszont ugyanebben az időszakban csupán 2735 euróval emelkedett.