Alaptalan állítások a balatoni helyzetről

„Nehezen értelmezhetők, és minden szakmaiságot nélkülöznek azok az állítások, amelyeket Kendernay János megfogalmazott a Balaton élővilágával, halfaunájával kapcsolatban. Az ellenzéki politikus csúsztatásokkal és féligazságokkal teli mondatai nagyrészt nem, vagy csak részben felelnek meg a valóságnak” – reagált az ellenzéki vádakra a Magyar Hírlap megkeresésére az agrárminiszter.

Nagy István emlékeztetett, az LMP társelnöke a közösségi oldalán közzétett videóban azzal vádolja az Agrárminisztériumot, hogy figyelmen kívül hagyja a Balaton ökoszisztémáját, miközben évente ezerháromszáz, tógazdaságban nevelt ponty betelepítésével kívánja elfedni a tó ökológiai állapotának romlását és a honos halállomány önfenntartó és szaporodóképességének hiányát. Az agrártárca vezetője pontról pontra cáfolta az ellenzéki politikus vádjait.

Nagy István felhívta a figyelmet arra, hogy a Balaton turisztikai jelentősége miatt speciális szabályozás alá eső, úgynevezett különleges rendeltetésű halgazdálkodási vízterület, amelyet az Agrárminisztérium irányítása alá tartozó Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit (BHNp) Zrt. ellenőriz, míg a természetvédelemért a szintén a tárca felügyelete alatt működő Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság felelős. Így rögtön értelmét veszti az az állítás, hogy a tárca nem foglalkozik a Balaton ökoszisztémájával – hangsúlyozta a miniszter.

Hozzátette, az éves pontytelepítést az illetékes hatóság által jóváhagyott terv írja elő a halgazdálkodással foglalkozó szervezet számára, annak mértéke a rendszeresen kifogott ponty mennyiségéhez igazodik. A ponty, ami egyébként a jégkorszak vége óta jelen van a Kárpát-medencében, azért vesztette el szaporodó helyeinek egy részét, mert a déli part mentén kiépített vasút állapotát meg kell óvni, amelyet a Sió-zsilip biztosít. Ennek üzemeltetése több mint egy évszázada peremfeltétel, amihez csak alkalmazkodni lehet, jelentős megváltoztatására a minisztériumnak, de még a kormánynak sincs mozgástere – részletezte Nagy István.

A Balaton többi halfajának jelenleg is adott a szaporodás lehetősége az arra megfelelő élőhelyeken. A BHNp éves pontytelepítési kötelezettsége háromszázötven tonna, amely nem veszélyezteti a Balatonban lévő őshonos halállományt – hangsúlyozta a tárcavezető.

Kendernay János szerint a halak élőhelye mintegy harmadára zsugorodott, mivel beépítették a természetes partokat, lerombolták a nádasokat, külső és belső tápanyagterhelés megy végbe a Balatonon.

Erre az agrárminiszter úgy felelt: az élőhelycsökkenés a nyílt vizű részekre egyáltalán nem értelmezhető. Bár a partvonal mentén valóban csökkent a természetes részek aránya, ez nem az agrárium és azon belül a halgazdálkodás, hanem az ingatlan, közút- és vasútfejlesztések eredménye. Fontos ugyanakkor megemlíteni, hogy a hatások mérséklését ennek ellenére is következetesen valósítja meg az agrártárca. A külső tápanyagterhelés a partok teljes becsatornázásával szinte teljesen megszűnt, a belső, üledékben raktározott tápanyagterhelés pedig olyan rövidtávú adottság, amelyet jelentősen megváltoztatni nem lehet, csak alkalmazkodni lehet hozzá – közölte a tárcavezető, hozzátéve, halgazdálkodási szempontból jóval előnyösebb lenne a magasabb növényi tápanyagtartalom, mert azzal a Balaton haltermelő és hal-eltartóképessége is nőne.

Az LMP társelnöke azzal is megvádolta a kormányt, hogy „milliár­dos biznisszé süllyesztette a horgászatot, miközben a horgászok leginkább csak halastavakban előnevelt és évente a tóba telepített kölyökpontyokat foghatnak”, pedig „a ponty nem is honos a Balatonban”.

Nagy István erre azt mondta, hogy a horgászat ma is a legnépszerűbb szabadidős tevékenységek egyike a Balatonon, ezért a „süllyesztés” kifejezés egyszerűen értelmezhetetlen. A magyar horgászok többsége elsősorban pontyot szeretne fogni, ezt az igényt csakis aktív pontytelepítéssel lehet kielégíteni, amihez az alapanyagot értelemszerűen kizárólag halastavakban lehet előnevelni. Itt kell megjegyezni, hogy a BHNp Zrt. saját üzemeltetésű, és a Balaton vízgyűjtőjén működtetett halastavakban termeli meg azt a pontyot, amit évről évre a tóba telepít, azaz nemhogy külföldről, de még másik hazai vízgyűjtőről sem kerül ponty a Balatonba.

A betelepített halmennyiség zöme nem „kölyökponty”, mint ahogyan az ellenzéki politikus fogalmazott, hanem kifogható méretű, nagyjából két kilogramm súlyú, háromnyaras ponty, épp azért, hogy a horgászok igényét kielégítse. A betelepített ponty zömét heteken-hónapokon belül ki is fogják, elviszik, így hosszú távon csak a töredéke válik a balatoni halállomány részévé – fogalmazott Nagy István. Hozzátette azt is, bizonyított, hogy a Balatonban a ponty az utóbbi kétezer évben természetes úton is jelen volt, így helyi őshonossága nem kérdőjelezhető meg, noha a Balaton nem a kimagaslóan erős pontyállományáról híres. Az ellenzéki politikus nem egyebet állított, minthogy a kormány „döntései miatt a honos fajok – mint például a vörösszárnyú keszeg, a fogas, a süllő, a csuka és a harcsa – visszaszorultak, állományuk csökkent, létfeltételük romlik”.

Nagy István érthetetlennek tartja a társelnök miniszteri döntésre vonatkozó utalásait, miután a legutóbbi, ilyen jellegű konkrét tárcavezetői döntés még 2013 év végén született a balatoni nyílt vízi halászat megtiltásáról. Ez pedig, éppen az ökoszisztéma megóvását szolgálta, és vitán felül előnyös volt minden balatoni halfaj számára.

A keszegfélék és a ragadozóhalak állománya a Balatonban stabil – jelentette ki a miniszter.

A harcsa állományát 2011-ben egy speciális, csak ezt a fajt érintő pusztulás ritkította, de mára fokozatosan megerősödött, és jelentős tömeget képez a tóban, amit a horgászfogásokban is jól láthatunk. Emellett a hatvanas években, az angolna betelepítését követően teljesen eltűnt menyhal állományának újbóli meghonosításában is komoly sikereket ért el a halgazdálkodó szervezet, amely kiemelt programként foglalkozik a kősüllő és a balin, mint további érzékeny halfajok szaporításával és telepítésével is. Így az az állítás, hogy „már a hazai halak sem érzik jól magukat a Balatonban”, minimum csúsztatás, de sokkal inkább rosszindulatú politikai támadásnak tekinthető – tette hozzá Nagy István.

A társelnök szerint a Balatonba történő kőszórás a biológiai sokféleség, azaz a biodiverzitás növekedése helyett csökkenést idéz elő. Nagy István elmondta ugyanakkor, hogy ennek a tevékenységnek nem a vízi biodiverzitás növelése a célja. A kőszórással a szakemberek az egyébként homogén, homokos-iszapos mederterületeket teszik változatosabbá, amivel éppen olyan szaporodó- és élőhelyeket hoznak létre, amelyek előnyösen befolyásolják például a süllő, kősüllő, harcsa, csuka állományának, megújulását, és amelyeket éppen Kendernay János hiányol a legjobban. A balatoni „műakadók” létrehozása évszázados múltra tekint vissza, és csak pozitív halgazdálkodási tapasztalatai vannak. Számos ilyen akadó van például a Balaton déli partja mentén.

Kendernay János azt is érvként próbálja felhozni a kabinet ellen, hogy az ízletes balatoni halak helyett az emberek csak hekket kapnak a tó partján. Ez az állítás sem igaz – folytatta a miniszter – hiszen a Balaton-parti vendéglátóhelyek más halakat is kínálnak, illetve kínálhatnak. Itt nyilván a fizetőképes kereslet az, ami a kínálatot közvetlenül befolyásolja. Ha a balatoni turisták főként a hekket keresik, akkor nem meglepő módon elsősorban azt kínálják majd a halsütödék is. Egyébként emellett keszeg, harcsa és ponty is kapható a balatoni vendéglátóhelyek zöménél, az őshonos halaink viszonylag széles körben elérhetőek.

Az import, illetve hazai, akvakultúrában megtermelt halak mellett a balatoni vendéglátósok rendszeresen vásárolhatnak balatoni halat is. Bár a kereskedelmi célú halászat – éppen az élővilág érdekében – megszűnt, a Sió-zsilip angolnacsapdájával végzett ökológiai célú halászat révén sokszor elérhetővé válik kereskedelmi forgalomba hozható hal is. A BHNp tavaly is kínált így balatoni keszeget, azonban a halsütödék inkább a nagyobb egyedméretű import keszeget vásárolták meg, mivel így nagyobb volt a nyereségük – tette hozzá az agrárminiszter. A minőségi magyar hal egy már létező termékkategória, amely a Balatonnál is, mint helyi termék értékesíthető, és 2017. december 19-e óta védjegy tanúsítja a minőségét. A balatoni hal kiválóságát mutatja, hogy a Buzsáki tógazdaságban termelt ponty, valamint a Balatonlelle-Irmapusztai tógazdaságban termelt ponty és fogassüllő is megkapta ezt a védjegyet.