Követhetőbb árueredet

Nemcsak az eperrel, hanem bármilyen agrártermékkel előfordulhat, hogy a valós származás helyett hazaiként jelölve próbálják meg eladni a haszon érdekében, ez csupán attól függ, van-e olyan elérhető árkülönbözet, amiért érdemes ezt megtenni – válaszolta a Magyar Hírlap megkeresésére Hunyadi István, a FruitVeB Hungary ügyvezető igazgatója. A Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet szakértője ismertette, bár az úgynevezett eperügy tavaly májusban került a sajtóorgánumok kereszttüzébe, ez napjainkban is létező, többéves probléma. A kereskedelemben mindig voltak olyan szereplők, akik nem feltétlenül tisztességes úton próbáltak és próbálnak haszonra szert tenni – fogalmazott Hunyadi István. Felhívta lapunk figyelmét, a hazai termékek fogyasztására történő buzdítás párhuzamosan megadja annak a lehetőségét is, hogy egyes kereskedelmi szereplők erre alapozva, ezt kihasználva próbáljanak tisztességtelen üzleti haszonra szert tenni. A hazai termékek vásárlásának ösztönzése egyrészt a hazai termelők és élelmiszer-előállítók érdekében történik, másrészt az országnak nemzetgazdasági szempontból sem mindegy, milyen eredetű termékekre költenek a fogyasztók. Harmadrészt egyre hangsúlyosabb fogyasztói igény, hogy az élelmiszerek származzanak megbízható forrásból, fogyasztásuk legyen biztonságos. A hazai előállítású termékek nyomon követése, ellenőrzése egyszerűbb az importáltnál – tette hozzá.

Bár a sajtóban a termékek átcímkézését hamisításként tüntetik fel, Hunyadi István szerint a hamis termékek minősége, tulajdonságai általában jóval gyengébbek az eredetinél. A kertészeti termékek esetében ez nem feltétlenül bizonyítható egyértelműen. Azonban a termék származási helyeként Magyarországot feltüntetni az üzleti haszonszerzés reményében, az a fogyasztó megtévesztése. Negatív hatása van a tisztességes szereplőkre nézve, mivel elveszi a piacot a hazai termelők áruja elől, illetve gyengül a fogyasztói bizalom is – mutatott rá az igazgató. Hunyadi István kiemelte, az átcímkézés nyomon követése azért ütközik nehézségekbe, mert az átcsomagolással, átcímkézéssel nagy tételben foglalkozók tevékenységüket rendszerint nem az eladási helyeken végzik, azaz kisebb, alkalmi mennyiségek „honosítása” bárhol megtörténhet. Bár az áru származását az eladás helyén kötelező feltüntetni, ez nem jelent egyértelműen biztonságot. Piacon vagy zöldség-gyümölcs árusnál a vásárlás bizalmi dolog is. Az áruházláncokban más a helyzet, szigorú minőségbiztosítási és egyéb rendszereik miatt a jelenség ott nemigen fordul elő – fűzte hozzá.

Néhány termék esetében apró jelek figyelhetők meg: az epernél ilyen a szín, az illat vagy a csészelevelek frissessége, bár ezek sem jelentenek százszázalékos biztonságot, főleg a laikus vásárló számára nem – mondta a szakértő. Hunyadi arról is tájékoztatott, hogy a fogyasztók védelméről, valamint a zöldségek és gyümölcsök forgalomba hozataláról szóló különböző jogi szabályozók elég egyértelműen rendelkeznek arról, milyen előírásoknak, feltételeknek kell megfelelni, milyen szabályokat kell betartani. Ahhoz, hogy tényleges visszatartó erőt jelentsen a jogi környezet, az ellenőrzések gyakoriságát és a büntetési tételeket növelni kellene – vélte az ügyvezető igazgató.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) megkeresésünkre ugyanakkor azt válaszolta, a hatóság folyamatosan ellenőrzi a piacokat és a nagybani piacokat. Az ellenőrzések ezen túlmenően az áru nyomon követésével is párosulnak, ami azt jelenti, hogy munkatársaik adott esetben a termelés helyszínén is ellenőrzik a termelőt és a termesztés körülményeit. Az ellenőrzések tapasztalatai azt mutatják, hogy a piacok többsége jogszerűen működik, a kínált áru minősége általában megfelelő. Gyakori probléma viszont, hogy a termék származásának jelölése lemarad. A kereskedők a hazai termékek esetében olykor akár a szűkebb termőterületet is megjelölik. A Nébih az idei évtől izotópos laborvizsgálatokkal is igyekszik a valós származást kideríteni – jelezték. A hatóság közölte, a piacok működéséről időnként „horrortörténetek” jelennek meg, ezekről azonban érdemes tudni, hogy jellemzően a rendkívül ritkán előforduló nem tisztességes, vagy akár nem is létező gyakorlatokat emelik ki. Ezektől az elrettentő híresztelésektől eltekintve megállapítható, hogy a vásárlói információátadás javul.

A Nébih bírságot szab ki a fogyasztók átverésének észlelésekor, amelynek mértéke az áru értékétől és a tényállástól függ, de legalább tizenötezer forint. Általánosságban elmondható, hogy a piacokkal jó a Nébih együttműködése. Amennyiben a hatóság ellenőrei problémát tapasztalnak, a piacfelügyelők legtöbbször együttműködnek a hibák kijavításában – fűzte hozzá a Nébih.