Kőkemény tárgyalásokra lesz szükségünk

– Mely javaslatokban lát pozití­vumokat?

– Az Európai Bizottság javaslata, amely a többéves keretköltségvetésre (MFF) és a 750 milliárd eurós úgynevezett Helyreállítási Eszközre vonatkozó kezdeményezéseket tartalmazza, egy rendkívül bonyolult dokumentum. Az ilyen javaslatok értékelésére szoktak előszeretettel, a tömörítés eszközével élve, néhány szavas hangzatos, pozitív vagy éppen negatív értékelést mondani. Én ezt most is szeretném elkerülni. A javaslattal kapcsolatban az egyik legpozitívabb dolog, hogy vitaképes kezdeményezésről beszélhetünk. Számos alkalommal fordult elő, hogy egy ilyen jelentős kezdeményezés már annak bejelentésekor megbukott. Most nincs erről szó. Magyar nemzeti szempontból ugyanakkor túlságosan sok bizakodásra nem ad lehetőséget a kiinduló bizottsági javaslat. Pozitívum, hogy a 750 milliárd eurós Helyreállítási Eszköz a javaslat szerint nem a többéves pénzügyi keretterv (MFF) forrásainak a terhére jönne létre, azaz nem a sikeres uniós fejlesztéspolitikák, a regionális fejlesztési programok és a közös agrárpolitika kárára hoznák létre. Az is pozitív, hogy a 750 milliárdos csomagból ötvenmilliárd eurónyi plusz forrást kívánnak fordítani a kohéziós politikára, plusz tizenötmilliárdot a közös agrárpolitikára, további tizenötmilliárdot a vidékfejlesztésre és harmincmilliárd euró jutna az úgynevezett Igazságos Átmenet Alapnak, amely a klímaváltozás elleni fellépés negatív gazdasági hatásait hivatott kompenzálni.

– Mik a negatív elemek?

– Ebből sajnos jóval több van. A többéves keretköltségvetésre vonatkozó javaslat nem egy új javaslat, hanem az annak idején a finn soros elnökség elbukott javaslatára épülő, Charles Michel, az Európai Tanács új elnöke által idén februárban elkészített és ugyancsak elbukott javaslatnak szinte változatlan megismétlése, leporolása. Borítékolható, hogy ezt a MFF javaslatot mind a „fukar négyekhez” tartozó tagországok, mind az Ambiciózus Európa-országcsoporthoz tartozó tagállamok, köztük Magyarország határozottan el fogják utasítani. Tehát egy, már korábban megbukott javaslat került ismét megfogalmazásra. A legnagyobb probléma azonban az, hogy a 750 milliárdos Helyreállítási Eszköz nevet viselő, a tagországok nemzetgazdaságainak a koronavírus-járvány okozta válság utáni újraindítását szolgáló javaslat dupla igazságtalanságot tartalmaz. A javaslat ugyanis azokat az uniós tagállamokat bünteti, amelyek a járványt megelőző öt–tíz évben sikeres gazdaságpolitikát folytattak, míg azokat az országokat jutalmazza, amelyek ebben az időszakban jóval gyengébb gazdasági teljesítményt nyújtottak. Ezek a jó teljesítményt nyújtó országok nagyrészt a jelenleg még szegényebb tagországok közül kerülnek ki, ők a javaslat szerint jóval kevesebb támogatást kapnának, mint azok a gazdagabb országok, amelyek rosszabb gazdasági teljesítményt nyújtottak. Ezzel az európai uniós források teljesen elfogadhatatlan módon a szegényebb tagországoktól a gazdagabbak felé áramolnának. A javaslat másik igaz­ságtalan eleme, hogy a járvánnyal szemben sikeresen védekező tagországok kisebb, míg a sikertelenebbül védekező országok nagyobb támogatást kapnának. Így megint azt kell mondanunk, hogy a javaslat azokat bünteti, akik másoknál jóval sikeresebben védekeztek a járvány ellen. Egy jobb teljesítményt nem lehet azzal büntetni, hogy kisebb támogatást kap, mint egy gyengébb teljesítmény. A 750 milliárdos Helyreállítási Eszköz forrását az Európai Bizottság hitelek felvételével teremti elő. A hitelt 2028-tól kezdve harminc év alatt kell majd a tagországoknak visszafizetni, a többéves uniós keretköltségvetéshez történő tagállami befizetéseik arányában. Nekünk az egyszázalékos befizetési aránnyal számolva 7,5 milliárd eurót kell majd visszafizetnünk. Ehhez az adósságteherhez képest elfogadhatatlan, hogy ezt az összeget alig meghaladó, csupán 8,1 milliárd eurónyi vissza nem térítendő támogatást kapna Magyarország. Ez finoman fogalmazva sem jó üzlet.

– Mi a következő lépés?

– Kőkemény tárgyalásokra lesz szükségünk. Ugyanez volt a helyzet a 2014–2020-as időszakra vonatkozó keretköltségvetési javaslat tárgyalása esetében is. De végül elmondhattuk, hogy sikerrel jártunk, és mi lettünk a jelenlegi keretköltségvetés egyik legnagyobb nyertese.

– A magyarok között mekkora az egyetértés erről a javaslatról?

– Az ellenzék első reakciói azt mutatják, hogy ugyanazt az elszomorító magatartást tanúsítják, mint eddig. Buzgómócsing stréber „brüsszelitaként” a magyar érdekek szempontjából elfogadhatatlan javaslatokat jónak, a gyengéket remeknek, a rosszakat pedig egyenesen csodálatosnak szokták minősíteni. Ez pedig szerintem önsorsrontó, mert ezzel a magatartással gyengítik a magyar érdekek sikeres képviseletét. A magyarországi ellenzék európai parlamenti képviselői hosszú évek óta minden energiájukkal azon vannak, hogy minél kevesebb uniós forráshoz juthasson hozzá Magyarország. Csak azért, mert ellenzik a kormány politikáját, nem lenne szabad szembemenniük a magyar emberek, az ország érdekeivel. Az ellenzék például hónapok óta arról beszél, hogy közvetlenül juthassanak uniós forrásokhoz az önkormányzatok. A szerintük bizonyára első hallásra jól hangzó szöveg még sokadik hallásra is rendkívül hátrányos következményekkel járna Magyarországnak.

- Mit ért ez alatt?

– A javaslat azért drámai, mert ha a nekünk, magyaroknak járó fejlesztési források nem kerülnek bele a Magyarországnak járó úgynevezett nemzeti borítékba, hanem azok a közvetlen brüsszeli források kalapjába kerülnek, akkor a minket illető uniós támogatások 97-98 százalékát el fogjuk veszíteni. A közvetlen brüsszeli forrásokból az egy adott országból benyújtott pályázatok akkora támogatást kapnak, amekkora az adott ország lélekszámának, gazdasági teljesítményének az aránya az unió összlélekszámához és összesített gazdasági teljesítményéhez képest. Ez Magyarország esetében 2-2,3 százalék, azaz ha a nekünk járó támogatás a magyar nemzeti borítékba kerül, akkor az uniós források száz százaléka jut el a magyar vállalkozásokhoz, önkormányzatokhoz, egészségügyi, oktatási intézményekhez, polgári közösségekhez, míg ha ez a pénz közvetlen brüsszeli forrás, akkor a nekünk járó uniós támogatás 97-98 százalékát elveszítjük. Nagyon remélem, hogy a magyarországi ellenzéki pártok európai parlamenti képviselői észhez térnek, és nem úgy néz majd ki a mostani költségvetési alkufolyamat az Európai Parlamentben, mint a hét évvel ezelőtti, amikor huszonhét ország kormánypárti és ellenzéki képviselői – a köztük meglévő, még oly súlyos viták ellenére – közösen lobbiztak azért, hogy minél több uniós költségvetési pénzhez jusson az országuk, míg a magyarországi ellenzéki képviselők az Orbán-fóbiájuktól vezettetve azon voltak, hogy minél kevesebb pénzt kapjon a hazájuk.