Gazdaság

Nem motiválná a dolgozókat az alapjövedelem

Célszerűbb lehet az Európában hagyományosan meglévő juttatásokat kiterjeszteni

Amerikai közgazdászok is nagyon megosztottak az alapjövedelem kérdésében. Finnországban kísérleteztek a bevezetésével, de kudarcot vallott a munkavállalás motiválásában.

Nem motiválná a dolgozókat az alapjövedelem
Az aktív munkavállalókra magasabb adóterhet róna az alapjövedelem
Fotó: MH/Bodnár Patrícia

Egy értelmezhető nagyságú alapjövedelem azzal is jár, hogy nem ösztönöz munkára: a megélhetés úgy-ahogy biztosítva van, az ehhez képest arányaiban kevés jövedelmet adó munka – pláne, ha figyelembe vesszük, hogy az alapjövedelem nyomán magasabb adóteherrel kell számolni – nem motiváló, így összességében inkább csökken a jólét, ahelyett, hogy nőne – közölte a Magyar Hírlap megkeresésére Regős Gábor, a Századvég Gazdaságkutató Makrogazdasági Üzletágának vezetője. Ismertette, ezt támasztja alá az a finnországi kísérlet is, amelyet a Kela finn társadalombiztosítási intézet hajtott végre 2017–18-ban.

A kísérlet során havi ötszázhatvan eurós jövedelmet adtak kétezer munkanélkülinek, amit akkor is megtarthattak, ha közben találtak állást maguknak. Abból a megfontolásból kísérleteztek, hogy ha az embernek nem kell a napi megélhetés gondjaival foglalkoznia, akkor nyugodtabban tud a jövőjével foglalkozni, és így könnyebben talál munkát. A kísérlet után azonban nem volt lényeges különbség azok között, akik kapták ezt a kvázi alapjövedelmet és azok között, akik nem. Ez tehát nem motiválta őket arra, hogy elfogadjanak alacsony fizetéssel járó állásokat. Vélhetően azonban a bukásnak pont ez volt az oka is: az alapjövedelem kényelmessé tette a munkanélkülie­ket, hiszen a rosszul fizető, de sok munkával járó állás nem, vagy nem mindenkinek adott annyi pluszjövedelmet az alapjövedelem mellett, ami megérte volna a pluszerőfeszítést – fogalmazott a szakértő.

Felhívta a figyelmet, hogy bár az Egyesült Államokban Andrew Yang demokrata elnökjelölt szószólója lett a feltétel nélküli alapjövedelemnek, az amerikai közgazdászok megosztottak a kérdésben. Vannak, akik úgy látják, hogy az alapjövedelem képes eltüntetni a társadalmi egyenlőtlenségeket, míg mások emlékeztetnek az ezzel kapcsolatos problémákra is. Ugyanakkor az Egyesült Államok esetében látni kell azt is, hogy teljesen más a jó­léti rendszer, mint Európában, sokkal alacsonyabb az újraleosztás. Így ott ezt a gyakorlatot egy alapjövedelem teljesen átírná, miközben lehet, hogy célszerűbb lenne az Euró­pában hagyományosan meglévő juttatásokat kiterjeszteni, a hozzáférők körét szélesíteni – vélte Regős Gábor.

A szakértő elmondta, a legfőbb ellenérv az, hogy az alapjövedelmet finanszírozni kell, illetve hogy nem ösztönöz munkára. A finanszírozását részben lehetne fedezni a segélyek, családtámogatások, nyugdíjak átcsoportosításából, ennek viszont nyilván nem sok értelme van, hiszen egy kevésbé célzott támogatási forma jönne létre, amely nem lenne alkalmas motivációs célok elérésére. Ezenkívül természetesen az is egy lehetőség, hogy az aktív munkavállalók finanszírozzák az alapjövedelmet, ami számukra magasabb adóterhet jelentene, tehát ismét nem járható út.

Regős Gábor jelezte, ahhoz, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem rendszere működni tudjon, anyagi és motivációs problémát kell kiküszöbölni. Az anyagi probléma az egyszerűbb: ha van olyan ország, amelynek rengeteg pénze van valahonnan – például olajexportból –, akkor ott ez a forrás előteremthető, ott van esély az alapjövedelem bevezetésére. A motivációs tényező természetesen ebben az esetben is megjelenik. Alaszkában létezik ilyen példa, ott az olajból származó jövedelmet osztják ilyen módon szét, évi kétezer dollárt juttatva lakosonként. Ez azonban a megélhetéshez kevés, így a kívánt célt ez sem tudja elérni, a szegénység problémáját nem oldja meg, bár legalább munka elleni ösztönzést sem eredményez – tette hozzá.

Kapcsolódó írásaink