Az alapjövedelemmel hazánk ötven évet lépne vissza

„Az alapjövedelem a kommunizmus huszonegyedik századi formája. A Fidesz nem tud támogatni egy segélyalapú társadalmi rendszert, helyette olyan munkaalapú társadalmat támogatunk, ahol a munka nem csupán megélhetést biztosít, hanem alapértékként tekintenek rá. Az alapjövedelem ráadásul igazságtalan is” – írta a Magyar Hírlap megkeresésére a nagyobbik kormánypárt. Ezt erősítette meg lapunknak Lentner Csaba közgazdászprofesszor is, hozzátéve, visszamennénk ezzel a szocializmusba, a tervgazdaságba, azaz Magyarország visszalépne ötven évet. A közgazdász ismertette, két alapjövedelemtípust különböztetünk meg: amit a konjunktúra idején alkalmaznak, és a munkaerőpiacról kimaradóknak egyfajta létbiztonságot jelent, illetve van a válság idején, szélesebb körben adott és biztosított alapjövedelem. Lényegében érdemi munkateljesítményhez egyikhez sem kötődik, egyikbe sincs beépítve, hogy a munkaerőpiac felé aktivitást tanúsítson, ezáltal egyiknek sincs ösztönző hatása.

Az alapjövedelem kommunisztikus és liberális felfogású társadalompolitikához kötődik – közölte a közgazdász. Felhívta a figyelmet ara is, hogy az alapjövedelem az állam túlzott paternalista szerepére épít, azaz olyan elnyomó vezetési hozzáállásra, amely teljesen figyelmen kívül hagyja az egyéni érdekeket és véleményeket, ehelyett saját véleményét, céljait erőlteti mindenki másra. Lentner Csaba hangsúlyozta, a magyar kormány 2010 után kerülte ezt a fajta társadalompolitikát, hiszen ez akár a közmunkaprogram gyengüléséhez is vezethetett volna, azoknál, akiknek a szakképzettsége alacsonyabb, a flexibilitásuk gyengébb, hátrányos térségben élnek és akár szenvedélybetegségben szenvednek. Az alapjövedelem e hátrányos csoportokat beragasztotta volna az akkori státusukba, aligha sikerülhetett volna a munkaerőpiaci integrációjukat előre mozdítani az elmúlt tíz évben, aligha lehetett volna a többszázezer új munkahelyet betölteni és aligha lehetett volna a magyar gazdaságot a válságból kihúzni – fogalmazta meg.

A közgazdászprofesszor emlékeztetett, a tudatosabb környezetet teremtő, az életkörülményben és életszínvonalban is magasabban jegyzett Finnországban elbukott az alapjövedelem bevezetésének kísérlete, amely tökéletesen jelzi, hogy az alapjövedelem nem a megfelelő eszköz a gazdaság előmozdítására, a munkavállalók termelésre történő ösztönzésére. „Valljuk be, a gyengébb tudatossággal, társadalmi elköteleződéssel magyar munkaerő periferikus zárványai a piaci szektor felé aligha lettek volna mozdíthatók, ha az előző évtizedben általánossá lett gyakorlat tovább folytatódik” – mondta Lentner Csaba. A magyar állam a segélyezés állandósítása helyett, legyen az akár a feltételekhez nem kötött alapjövedelem, viszont munkahelyeket teremtett, szervezte, segítette a foglalkoztatás bővítését az elmúlt tíz évben, egyidejűleg ösztönözte az állampolgárokat a személyi jövedelemadó lecsökkentésével, a munkaerőpiaci integrációra, hiszen az alacsonyabb adó által több jövedelemhez is juthatott, az aki munkát vállalt. Ha a 2010 előtti időket nézzük – folytatta Lentner – beleértve a rendszerváltást megelőző korszakot is, szociális transzferekre, a teljesítmény nélküli jövedelemre, a segélyre alapozták a baloldali kormányok a politikájukat, amely teljesítményromboló hatást és alacsony intenzitást váltott ki, még azoknál is akik éppen dolgoztak, hiszen ők azt látták, hogy az alapjövedelemben részesítettek is megélnek valahogy.

A professzor rámutatott, csaknem négymillió-háromszázezer ember dolgozott a válság előtt, 2019 végén és 2020 elején. Alig három százalékot tett ki a munkanélküliségi ráta. Az elmúlt tíz évben Magyarországon jelentős gazdasági fellendülés és bérnövekedés valósult meg, amely a válság lecsengésével visszatérhet, ha a munkaerő ösztönzöttsége, az arra irányuló kormányzati politika nem vesz más irányt. A feltételek nélkül adott alapjövedelem viszont a munkaerőpiaci részvételét visszahúzó hatású lenne, felerősítené a korrupciót, a jövedelmek eltitkolását, az alapjövedelemben részesítettek nem kapcsolódnának majd be a termelésbe, amely negatív példa 2010 előtt már megtapasztalható volt.

Lentner Csaba szerint nincs olyan ország a világon, ahol az alapjövedelem-szisztémát hatékonyan lehetne alkalmazni. Az olajban gazdag Szaúd-Arábiában, Katarban és az Egyesült Arab Emirátusokban ugyan bevezették az alapjövedelmet és polgáraik állampolgári jogon jelentős ingyenes juttatásokat is kapnak, de emiatt az ottani munkaerő nem versenyképes, nem motivált, sőt, helyette Indiából hozzák be a munkásokat.

Lentner professzor álláspontja szerint a gazdaságban a munkaerőt ösztönözni kell a többletteljesítményre, ami az állam feladata. A többletteljesítmény abban nyer igazolást, hogy a család jövedelmét elő tudjuk állítani, költségeit tudjuk finanszírozni. Ezzel becsülete van a munkának, becsülete van a munkahelynek és becsülete van annak, aki a munkája révén biztonságosan minél több jövedelmet tud termelni, minél több fizetést tud hazavinni. A mi kultúránkban ennek meghatározó szerepe van. Nyomatékosította, ez egy teljesítményhez kötött értékrend, amely összeegyeztethetetlen az utópikus-kommunisztikus, balliberális körök segélyalapú társadalomképével, amelynek egyik nyúlványa az alanyi jogon adott alapjövedelem. A polgári kormány munkaerőpiaci stratégiájába, a polgári értékrendbe, azonban nem fér bele az alapjövedelem.

Egymástól független vélemények szerint az alapjövedelem bevezetése nehéz helyzetbe hozná a magyar gazdaságot. „A Momentum által javasolt, fejenként százezres alapjövedelem a tizenháromezermilliárdos magyar költségvetési bevétel 92 százalékának megfelelő összeg kiosztását jelentené, ami összeomlasztaná a magyar gazdaságot” – írta Ecsenyi Áron, a libertariánus LA75 elnöke a PestiSrácok.hu-n. Úgy tűnik, „házon belül” is látják az ötlet hátulütőit: Prinz Dániel, a Momentum szakpolitikusa szerint sem jó ötlet a segélyalapú rendszer bevezetése, szerinte ahhoz, hogy egy havonta nyolcvanháromezer forintos, feltétel nélküli alapjövedelmet ki tudjon fizetni a magyar költségvetés, nyolcvan százalékkal több bevételre lenne szüksége, ami elképesztő mértékű adóemelést jelentene, minden más szociális programot eltörölve – írta tavaly a Qubit.hu-n, álláspontját a HVG-n idén is fenntartva. (HG)