Gazdaság

A klímaváltozás elleni védekezésben a víz a főszereplő

Az éghajlatváltozás a hegyvidéki területeket is érinti, amelyek nagyjából a földfelszín egynegyedét borítják, és mintegy 1,1 milliárd embernek szolgálnak lakhelyül

A világjárvány ugyan az időjárást közvetlenül nem érinti, ám a me­teo­rológusokat annál inkább, hiszen az 1960 óta minden évben március 23-án tartott meteorológiai világnap rendezvényeit nem lehetett megtartani. Az elmaradó konferenciák témája a víz és az éghajlat lett volna, amely témakörökben a világszervezet főtitkára, Petteri Taalas osztotta meg gondolatait a héten.

A klímaváltozás elleni védekezésben a víz a főszereplő
A gleccserek visszahúzódnak, a fagyott talaj pedig egyre inkább felenged
Fotó: AFP/Biosphoto/Juan-Carlos Muno

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) – a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet utódaként – 1950. március 22-én alakult meg Genfben. Másnap életbe lépett a szervezet alapokmánya, erre emlékezve határozták el 1960-ban a meteoroló­giai világnap megünneplését, amelyet azóta minden évben március 23-án tartanak.

Az időjárás megfigyelésére először 1853-ban hirdettek meg nemzetközi programot. Az 1950-ben létrehozott WMO kormányközi testületnek tekinthető, az ENSZ szakosított intézményeinek egyike. Legfontosabb feladat a meteorológiai szolgálat világméretű kiépítése, a tagországok közötti gyors időjárási tájékoztatáscsere megszervezése. A megrendezett világnapok középpontjában mindig egy-egy időszerű témakör áll. Idén a víz és az éghajlat problémája volt a központban.

„Az édesvíz elengedhetetlen az élethez. Az ember víz nélkül átlagosan három napig él. A víz továbbá nélkülözhetetlen az élelmiszerek termeléséhez, minden áru és szolgáltatás létrehozásához, valamint létfontosságú szerepet tölt be a természetben” – áll a WMO főtitkárának, Petteri Taalasnak az üzenetében.

Világunknak egyre nagyobb kihívást jelent a vízhiány, az árvizekkel, szárazsággal való küzdelem és a tiszta vízhez való hozzáférhetőség hiánya – tette hozzá, kiemelve: sürgetővé vált a vízszolgáltatás előrejelzésének, figyelemmel követésének és kezelésének javítása. A meteorológiai világnap a víz világnapjával egyetemben 2020-ban tehát az éghajlat és víz témájával foglalkozik. A középpontjában az egymástól elválaszthatatlan két elem, az éghajlat és a víz összehangoltabb és fenntarthatóbb kezelése áll. Mindkettő a fenntartható fejlődési célok, az éghajlatváltozás és a katasztrófakockázat-csökkentés szerves részét képezi.

Az éghajlatváltozás a hegyvidéki területeket is érinti, amelyek nagyjából a földfelszín egynegyedét borítják, és mintegy 1,1 milliárd embernek szolgálnak lakhelyül. A világ víztornyainak is nevezik őket, mivel a hegyvidéki területeken eredő folyók az emberiség mintegy felét látják el édesvízzel, beleértve a Himalája, Hindukus és a Tibeti-fennsík térségét is, amelyet a harmadik sarkvidéknek is neveznek. A megfagyott vízkészleteket – tudományos nevén a krioszférát – az éghajlatváltozás drasztikusan érinti. A gleccserek visszahúzódnak, a hó és a jég olvad, a fagyott talaj pedig egyre inkább felenged. Ennek következtében rövid idő alatt megnövekedett a földcsuszamlások, lavinák, árvizek száma, hosszú távon pedig mindez emberek milliárdjainak vízellátását veszélyezteti.

A Kormányközi Éghajlatváltozási Testület (IPCC) különjelentése szerint az Európában, Kelet-Afrikában, a trópusi Andok területén és Indonéziában található kisebb gleccserek a nagymértékű kibocsátási forgatókönyvek esetében 2100-ra a jégtömegük nyolcvan százalékát el fogják veszíteni. A hegyvidéki gleccserek csökkenése az alsóbb területeken megváltoztatja a vízkészletekhez való hozzáférést és vízminőséget. A sarkkörön és a hegyvidékeken előforduló gleccserek és jégtakaró tömege olvad, ami hozzájárul a tengerszint emelkedésének egyre nagyobb üteméhez és a melegedő óceán kiterjedésének növekedéséhez. Míg a tengerszint a 20. század folyamán összesen mintegy 15 centiméterrel emelkedett, jelenleg ez több mint kétszeres ütemben növekszik – 3,6 mm-rel évente –, ráadásul az IPCC jelentése szerint egyre gyorsabban. A globális tengerszint-emelkedés üteme megfelel az Amazon folyó három hónapos vízhozamának.

Emberemlékezet óta a szárazság az éghajlat változékonyságának természetes része volt. De az aszályos időszakok gyakorisága, intenzitása és hosszúsága az éghajlatváltozás következtében a világ számos pontján növekedni fog, növelve az emberi és gazdasági veszteségeket, valamint a migrációt. A becslések szerint a természeti katasztrófák tekintetében az aszályos időszakok okozzák a legnagyobb gazdasági károkat – évente mintegy 6-8 milliárd dollár értékben –, és ezek hatása érinti a legtöbb embert. 1900 óta több mint 11 millió áldozatot követelt a szárazság, és kétmilliárd ember életét befolyásolta hátrányosan. Az 1970-es évektől kezdve megduplázódott az aszályos szárazföldi területek nagysága, aláásva a lakosság megélhetését, konzerválva a szegénységet több millió ember körében, akiknek a megélhetése közvetlenül a földműveléstől függ. 1970 és 2012 között az aszály mintegy 680 ezer halálesetet okozott, az 1975-ös, 1983-as és 1984-es súlyos afrikai szárazság miatt is. A víz eléréséhez kötődő bizonytalanság évente 500 milliárd dollár veszteséget okoz a  világgazdaságnak. A leghosszabb száraz időszak 172 hónapig tartott, amelyet 1903. október 10. és 1918. január 1. között figyeltek meg Arica városában, Chilében.

Az árvizek okozzák a legtöbb haláleset a természeti katasztrófák közül, a világ számos pontját érintve. Az elmúlt évtizedekben az árvizekhez kötődő károk exponenciálisan növekedtek. Ez az egyre gyakoribbá váló heves esőzések, a földhasználatban és öntözési rendszerekben bekövetkező változások, illetve az árvízveszélyes területeken élő egyre nagyobb számú népesség következménye.

A tengerszint-emelkedés növeli a sérülékenységet a vihar okozta dagályokkal és a hozzájuk kapcsolódó vízparti áradásokkal szemben. 1970 és 2012 között a viharok és árvizek több mint egymillió ember halálát okozták. A villámárvizek az összes árvizes eset nyolcvanöt százalékát teszik ki, és a legmagasabb halálozási rátával rendelkeznek.

A jelenlegi éghajlatváltozásnak csakúgy, mint az éghajlatot régóta befolyásoló El Niño és La Niña jelenségeknek kiemelkedő hatásuk van a vízkészletekre is. Mivel a hőmérséklet emelkedésének hatására a párolgási sebesség is nő, az éghajlatváltozás felgyorsítja a víz természetbeni körforgását. A nagyobb fokú párolgás pedig átlagosan több csapadékot eredményez. Az intenzívebb csapadék és párolgás azonban nem egyenletesen oszlik meg a világon. Néhány helyen a megszokottnál jóval erősebb csapadék jelentkezhet, míg máshol növekedhet a szá­razság veszélye, mivel a csapadékövek és sivatagok eddig kialakult területei a klímaváltozás következtében elmozdulnak.

Az 1980-as évektől kezdődően a vízhasználat évente egy százalékkal növekedett a világ minden táján. Az ENSZ 2019-es jelentése szerint a globális vízigény 2050-ig hasonló ütemben fog növekedni, amely a jelenlegi vízhasználat húsz-harminc százalékos növekedését eredményezi majd. Több mint kétmil­liárd ember él fokozottan vízhiányos területen, és mintegy négymilliárd ember tapasztal meg súlyos víz­hiányt évente legalább egy hónapon keresztül.

A legtöbb folyó és édesvízi terület országhatárokon át nyúlik, így egy adott ország vízkezeléssel kapcsolatos döntése gyakran több országot is érint. Így válik a víz jobb esetben a béke, rosszabb esetben pedig konfliktusok forrásává.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom