Gazdaság

Konyhai jelnyelven is beszélgetnek a látványpékségben

Riport. A budai reggelizőhelyen hallássérült, vak és hiperaktív munkavállaló is dolgozik

A budai reggelizőhelyen hallássérült, vak és hiperaktív munkavállaló is dolgozik. A cég egyik tulajdonosa azt mondja, szeretnék építeni a fogyatékossággal élők önbizalmát, kigyomlálni belőlük a frusztrációt, azt a kényszer­képzetet, hogy ők nem jók semmire.

Konyhai jelnyelven is beszélgetnek a látványpékségben
Baráti, már-már családias a hangulat, de hatékony a munkavégzés
Fotó: MH/Purger Tamás

A konyhában egy okosgép kis cetlit ad ki. A rendelés érkezik a pultból, omlett szárított sonkával. Péter és Krisztián, a két szakács hozzá is fog az étel elkészítéséhez. Amikor készen vannak, egy másik ügyes szerkezettel jeleznek a pultnak, jöhet a pincér. A Bake my Day reggeliző konyhájában vagyunk. A két fiatal egyaránt hallássérült. Péter képes a beszédre, fülében hallókészüléket hord, de úgy tudja használni a hangját, hogy a hallók megértsék, csak nem hallja vissza, amit reagálnak. Krisztiánnal jelnyelven tartják a kapcsolatot.

Ha Péter éppen nem dolgozik, a többiek „konyhai jelnyelven” érintkeznek Krisztiánnal, amit a látványpékségben fejlesztettek ki az ép munkatársak. Megtudom, hogy a két fiatal korábban is betanított szakácsként dolgozott, erre a munkahelyre a Facebookon keresztül találtak rá. A reggeli szendvicsek mellett déli menüt, krémleveseket is főznek, sőt az alapanyagokat is ők készítik elő. Korábban is voltak már munkatársak, jelel Krisztián. Péter ehhez annyit tesz hozzá, hogy bár a kollégák kevesebbet tartózkodnak a konyhában, mindenkivel jól kijönnek, baráti, már-már családias a hangulat.

Egy anyuka érkezik az üzletbe, babakocsit tolva, Fruzsi siet kinyitni neki az ajtót. A fiatal lány a Nem Adom Fel Alapítványnál kapta a tippet, hogy keresse fel a reggelizőhelyet. Azt mondja, eddig ez a legjobb munkahelye, mindenki más, mint ő, mégis be tudott illeszkedni, ezért ha rajta múlik, sokáig itt marad. A vendégekkel is szórt ért, pedig mielőtt dolgozni kezdett volna, kissé tartott attól, mit fognak szólni az emberek. A huszonöt éves, hiperaktív Fruzsi azt is elárulja, ez a tizedik munkahelye, korábban dolgozott szociális otthonban, étteremben, szerelt kerékpárokat, takarított, amit másodállásban még ma is csinál. „Furcsán vagyok normális” – fogalmaz a fiatal lány, amikor fogyatékosságáról kérdezzük, és hozzáteszi: naponta két alkalommal kell gyógyszert szednie. Élete végéig.

Robi skizofrén. A tulajdonosok előzetesen tájékozódtak, hogyan kezeljék a fogyatékosságát. A fiatal férfinak munkája közben óhatatlanul előfordulnak kitörései, amit próbál saját maga „orvosolni”. Ha rohama van, a fal felé fordul, és úgy igyekszik lenyugtatni magát. Szabó Péter, az egyik tulajdonos elmondja, dolgozott már náluk korábban műlábú pék és áruszállító egyaránt. Fenntartanak egy call centert, ahol kerekesszékes kollégákat is alkalmaznak.

A pékségben dolgozik értelmi fogyatékos pék, akire jobban figyelnek a munkaadói. Foglalkoztatnak emellett olyan fiatalt is, akinek egy baleset következtében sérült a rövidtávú memóriája, így olykor el kell számára ismételni a feladatot, de azt utána pontosan elvégzi. A férfi rendkívül alázatos, soha nem panaszkodik, mondja Takács Zoltán, a másik tulajdonos.

Szabó Péterék minél „intelligensebb” környezetet kerestek az üzletnek, olyan közeget, amely tolerálja a fogyatékosságot. Ezért esett a választásuk a budai környékre, amely olyan sikeres döntésnek bizonyult, hogy alig győzik a munkát. „Aki hozzánk jön dolgozni, azonnal a sűrűjébe kerül” – jegyzi meg Szabó Péter.

S hogy milyen az épek és a fogyatékossággal élők együttműködése? „Mindannyian segítjük a megváltozott munkaképességű kollégákat. Ha szükséges, kicsit gardírozzuk őket, felhívjuk a figyelmüket arra, ha valamit eltévesztenek, de mindig adunk nekik munkát, legyen az a pultban vagy a pályán” – magyarázza Klim Zsuzsanna a közös munkáról. Az eredetileg ötvös hölgy fél éve dolgozik a vendéglátásban, előtte azonban sokáig foglalkozott szenvedélybeteg fiatalokkal, ahol megtanulta: türelemmel kell lenni embertársaink iránt. A fogyatékossággal élőknek is olykor nagyobb figyelemre van szükségük – hangsúlyozza Zsuzsa.

A Rehab Force Nonprofit Kft.-t hat évvel ezelőtt alapította Szabó Péter és Takács Zoltán. Péter korábban a fogyatékossággal élőket is foglalkoztató ERFO Közhasznú Nonprofit Kft.-nél dolgozott. Amikor új kihívásokat keresett, a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását továbbra is elsődlegesnek tekintette. Előbb egy takarítócéget alapított, amellyel jobbára a vendéglátásban vállalt munkákat. A gasztroszakmában szerették a cégét, mert a fogyatékossággal élő munkavállalók szorgalmasan, jól és vállalható áron dolgoztak. Gyorsan nőtt is a megrendelések volumene, így egyre több munkavállalónak tudott a cég megélhetést biztosítani. A vállalkozás ezt követően újabb területtel bővült, Kelenföldön nyitottak péküzemet, ahol olyan munkakörökben is tudtak foglalkoztatni fogyatékossággal élő munkatársakat, amelyhez kisebb erőkifejtés szükséges. Eladó, péksegéd, szállító, irodai munkatárs, takarító munkakörök álltak az emberek rendelkezésére.

„Nem adott pozíciókra kerestünk munkatársat, hanem a dolgozni akaróknak pozíciót” – mondja szabó Péter. Jelenleg a cég százötven dolgozójának kilencven százaléka megváltozott munkaképességű. A vállalkozásnál rehabilitációs mentor tanácsadó segít a beilleszkedésben, képzett pszichológus, aki felkészíti a dolgozókat a rájuk váró feladatra.

A Böszörményi úti Bake my Day látványpékségben táblamunkásnak, kemencésnek és műszakvezetőnek is akad munka. A táblamunkát látássérültek is végezhetik – lep meg bennünket Takács Zoltán. A vakok és gyengénlátók iskolájából rendszeresen járnak hozzájuk szakmai gyakorlatra. A látássérülteknek tornyos mérleget is beszereztek, amivel könnyedén ki tudják mérni a tésztát, és tölteléket is adagolnak a péksüteményekbe. Kicsit lassabban dolgoznak, mint a látók, de hatékonyan – szögezi le Zoltán.

Az elkészült termékeket vendégsofőrökkel szállíttatják ki, akik ugyancsak megváltozott munkaképességűek, és kis kézikocsival húzzák be a pékárut az üzletekbe, amiben egyébként is kisebb rekeszeket alakítottak ki, mint az általában használatosoknál. Ma már huszonöt étterembe szállítanak kenyeret, bagettet, bucit, többek között az Aszúba, a Jardinette-be, a Meet Boutique-ba, a Grey Goose-ba vagy a Bistro Fine-ba. Mára a pékség kezd a kapacitása határához közelíteni, ezért hamarosan újabb posztokat nyitnak, a tervek szerint lesz, aki csak leveles tésztával fog foglalkozni.

„Azon vagyunk, hogy építsük az itt dolgozók fogyatékossággal élők önbizalmát, kigyomláljuk belőlük a frusztrációt, azt a kényszerképzetet, hogy ők nem jók semmire” – mondja Takács Zoltán. Hogy mennyire komolyan gondolják mindezt, bizonyítja, hogy a tulajdonosokat az az elképzelés foglalkoztatja, hogy egy olyan bisztrót nyitnak, ahol kizárólag hallássérültek dolgoznak majd.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom