Zöldátállás magyar támogatással

– Hogyan és mikor kezdték meg működésüket?

– Egy 2018-as kormánydöntés jelölte ki az irányt, amely a központ létrehozását és egy későbbi multi­donor pénzügyi alap létrehozását tartalmazta. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium kezdeményezőkészsége kellett ahhoz, hogy ez a gondolat kormánydöntéssé formálódjon. A szakmai koncepció mögött egy nemzetközi fejlesztési intézmény szakmai legitimációja is ott áll, ez a dél-koreai székhelyű Globális Zöld Növekedési Intézet (GGGI), amelynek elnöke Ban Ki Mun, korábbi ENSZ-főtitkár.

– Hol tartanak most?

– Ahogy említettem, az első szakaszban létrejött a Nyugat-Balkáni Zöld Központ, amely elsősorban támogatási felhívások formájában, vissza nem térítendő támogatásokkal célozza meg azt, hogy a párizsi klímamegállapodás végrehajtásában segítse a működési célországokat. Alapvető célunk, hogy projekt-előkészítő munkák finanszírozásával olyan kapacitásokat építsünk ki, amelyek segítik a környezetiparban aktív hazai vállalkozások térnyerését az uniós csatlakozásra készülő nyugat-balkáni régióban.

– Miért pont ezekre az országokra esett a választás?

– A klímaváltozás hatásai jelentősek a Nyugat-Balkánon, amelyek többek között kiszámíthatatlan csapadékeloszlás és elhúzódó nyári hőhullámok formájában jelentkeznek, mindez ráadásul jelentős mértékű fosszilis alapú energiatermeléssel és fejlesztésre szoruló infrastruktúrával is párosul. Ez a fejlesztési szükséglet a földrajzi közelséget és a nyugat-balkáni országok uniós csatlakozási folyamatát is alapul véve hatalmas potenciált jelent a magyar és tágabb értelemben a közép-európai szakértelem és tudás átadására, éppen a technológia- és innováció-intenzív iparágakban. Emellett biztonságpolitikai okokból is fontos számunkra egy stabil és jól fejlődő szomszédos régió.

– Miért volt szükséges kormánydöntés egy ilyen központ létrehozásához?

– Alapvetően abban jelentett előrelépést a döntés, hogy megrajzolt egy irányt, amely alapján Magyarország részt vesz a nemzetközi klímapolitikai erőfeszítésekben. Ennek kulcseleme, hogy hiszünk abban, a hazai vállalkozások nyugat-balkáni piaci részesedésének növelésével érdemben járulunk hozzá egy szomszédos régió zöldgazdasági átállásához. Ebben az erőfeszítésben új lendületet fog adni a kormány által a napokban elfogadott Klíma- és Természetvédelmi Akcióterv is.

– A földrajzi közelségen túl másról is szó van?

– Tapasztalatunk szerint a térségben sikeres nyugat- és észak-európai versenytársakhoz képest komoly hozzáadott értéke lehet a közép-európai tudásnak a nyugat-balkáni régióban, hiszen a történelmi és kulturális háttér alapján is közelebb állunk hozzájuk. Meggyőződésünk, hogy van relevanciá­ja a hazai szakértelemnek például az uniós előcsatlakozási források felhasználása kapcsán is.

– Mire gondol pontosan?

– Egy magyar szakértő tapasztalata többet jelenthet és jobban hasznosulhat adott esetben, mint egy dél-európai szakértő tudása. Nincs még olyan messze, amikor csatlakoztunk. Hasonló problémákkal évekkel ezelőtt mi is találkoztunk. Azóta már komoly eredményeket sikerült elérnünk az uniós alapok forrásainak felhasználásában.

– Miben tudunk segíteni?

– Ez egy egészen jelentős méretekkel rendelkező piac, hat ország tizennyolcmilliós lakossága nem elhanyagolható potenciált jelent az EU és benne a közép-európai, visegrádi országok számára. Ráadá­sul a Nyugat-Balkán az uniós átlagot meghaladóan gyorsan növekvő régió. Ezek az országok többféle kihívással néznek szembe, ami az éghajlati szélsőségek és a környezetszennyezés területét jelenti, és szigorú szabályoknak kell megfelelniük az uniós csatlakozási folyamat és a zöldgazdasági átállás során. Ebben rejlik a lehetőség a magyar vállalkozások számára, amely gazdasági előnnyé formálható. A zöld és fenntartható jövő kialakítása a Nyugat-Balkánon olyan folyamat, amelyhez a magyar vállalkozások is hozzájárulhatnak.

– Mely országok állnak legközelebb a csatlakozáshoz?

– A térség országainak csatlakozási folyamata kapcsán irányadó az új Európai Bizottság és benne a bővítési biztos nyilatkozata, tehát hogy új lendületet kívánnak adni a Nyugat-Balkán csatlakozási folyamatának, ezen belül pedig meg kell kezdeni a tárgyalásokat Albániával és Észak-Macedóniával, de a többi nyugat-balkáni ország számára is fel kell kínálni egy hiteles integrációs perspektívát. Nagyon fontos üzenet volt még Várhelyi Olivér uniós biztos részéről az a beruházási és fejlesztési terv, amelyet a nyugat-balkáni országok számára, mint az említett uniós perspektívát támogató kezdeményezést bejelentett.

– Mely országokat preferálják a magyar vállalkozók?

– A méretekből és a kapcsolatok jellegéből adódóan Szerbia és Albánia az a két domináns hely, ahol nagyon sok projektjavaslat megfogalmazódott már, és ahol a hazai cégek hozzáadott értéke elsősorban kirajzolódni látszik. A többi négy országban is van tennivaló a klímaalkalmazkodás és károsanyag-kibocsátás csökkentése (mitigáció) terén, tehát látjuk azokat a kapcsolódási pontokat, ahol a magyar cégek el tudnak indulni vagy folytatni tudják, amit már elkezdtek.

– Február 13-án meg is jelent az első pályázati felhívásuk. Mit tartalmaz?

– A felhívás hat tevékenységi területet jelöl ki, az energiahatékonyság és a megújuló energia, valamint a vízgazdálkodás és szennyvíztisztítás két kiemelten fontos szektor, amelyekre fókuszálunk. Harmadik terület a hulladékkezelés, és van két további tematikus irány, az erdőgazdálkodás és a városi környezet, valamint az ezekhez kapcsolódó alkalmazkodási intézkedések. A megjelölt témákon túl minden egyéb olyan kezdeményezést tudunk támogatni, amely az éghajlati alkalmazkodást vagy a mitigá­ciót segíti. Tevékenységünk a párizsi klímamegállapodás végrehajtását támogatja, amely kulcsfontosságú az ENSZ által meghatározott fenntartható fejlesztési célok eléréséhez.

– Amennyiben szűkíteni kellene a területeket?

– A kedvezményezett országok hatóságaival történt egyezteté­seink alapján azt látjuk, hogy például az energiahatékonyság és a megújuló energia területén a régió bőséges forrásokkal rendelkezik, ugyanak­kor nem vagy csak korlátozottan megoldott a projektekre való felkészülés, így a forrásokhoz való hozzáférés sem lehet sikeres. A projekt-előkészítés egy olyan piaci rés, ahol a magyar cégek meg tudnak jelenni, amellyel nagyobb eséllyel vehetnek részt a beruházások megvalósítási szakaszában is. Hasonló terület az erdőgazdálkodás és a városi környezet, a smartcity-koncepció és az e-mobilitással összefüggő kezde­ményezések, ahol biztosan van keresnivalója a hazai tudásnak és technológiának.

– Levegőszennyezettség szempontjából be tudunk kapcsolódni?

– A légszennyezettség és a fosszilis alapú erőművek dominanciája a Nyugat-Balkánon komoly problémát okoz. Az erőművek kiváltása, a zöldgazdasági átállás folyamata szintén lehetőséget teremt a magyar műszaki tudás, mérnöki munka számára, ha nem is az első pillanatban önállóan, de nemzetközi és helyi partnerekkel való együttműködésben mindenképp.

– A szemléletformálásban, edukációban van lehetősége a magyar vállalkozásoknak?

– Pályázati felhívásunkban a magyar üzleti szektor mellett a felsőoktatási intézményeket és a klímapolitikában jártas egyesületeket is megszólítottuk, tehát az oktatás és a technológiaátadáshoz kapcsolódó képzés is fontos része felhívásunknak, amely a tudatformálásra is hatással lehet.

– Mi a menete annak, ha egy magyar vállalkozó szeretne nyugat-balkáni céget alapítani, vagy terjeszkedni?

– Nagy előny, ha versenyképes és innovatív tudással, szakértelemmel és már kipróbált technológiával rendelkezik. A támogatási felhívásunkkal nem tudunk minden szempontot kezelni, ezért hasznos, ha már rendelkezik külgazdasági tapasztalattal a támogatásra jelentkező cég. Egyébként a kormányzatnak vannak olyan támogatási formái is, amelyek a külpiaci indulást segítik.

– Hogyan mérik a külgazdasági tapasztalatot?

– A helyismeretet igazolni kell, valamilyen szintű tájékozottságot, elköteleződést fel kell tudni mutatni a kérelmezőnek a fogadó ország részéről. Ez a projekt legitimációja szempontjából is fontos szempont, hiszen a klímavédelemben szeretnénk előre lépni úgy, hogy a kedvezményezett országok igényeire alapozzuk a szakmai hozzáértést, amit Magyarország részéről kínálni tudunk. Ezért nagyon fontos az, hogy egy létező kapcsolatot be tudjon mutatni a pályázó, így valamilyen szintű érettséggel kell rendelkezzen az adott cég ahhoz, hogy elinduljon ezen az úton. A projekt-előkészítésben úgy szeretnénk előre lépni, illetve egyfajta pia­cot teremteni és azt bővíteni, hogy a beruházási szakaszra is gondolunk. Nagyon fontosnak tartjuk a projekt előkészítésénél rendelkezésre álló források elköltése kapcsán, hogyha a projekt beruházásintenzív, akkor a megvalósítási szakasz és finanszírozás tekintetében is biztosítani tudjuk a magyar tartalom, magyar érdek megjelenését.

– Lesz esetleg olyan jellegű segítségnyújtás, hogy a pályázó megtudja, hogyan kell tárgyalni az adott országban?

– A hazai és a kinti partnereink, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint külképviseleteink, a külgazdasági hálózat, az Eximbank régióban lévő képviselete, továbbá a régió országainak kamarái és budapesti követségei lehetnek a kapcsolatépítésben partnerek. Tervezzük egy nagyköveti klub felállítását is, amely egy informális konzultációs platform lehet itt Budapesten a régió budapesti nagykövetségeivel partnerségben, hiszen őket is tájékoztatjuk azokról a stratégiai irányokról, amelyeket tervezünk majd a felhívásaink során. Azt gondolom, abban is számíthatunk rájuk, hogy a legjobb szakmai tartalom megvalósulása érdekében további segítséget nyújtsanak, amellyel még inkább közelebb kerülhet egymáshoz a magyar és a régiós üzleti szektor, új együttműködések jöhetnek létre.

– Fontos tárgyalástechnikai különbségek lehetnek nemzetek között?

– A Balkánon fontos a személyes jelenlét, nagyjából lehetetlen az, hogy a budapesti íróasztal mellől sikerre vigyen valaki egy jelentősebb projektötletet. Éppen ezért törekszünk helyi jelenlétre, elérésre az intézményeken keresztül. Ahogy a központ is halad előre életciklusában, nekünk is egyre több tapasztalatunk lesz abban, hogy milyen egyéb eszközzel tudjuk még támogatni a sikeres üzletfejlesztést.

– Ön hova menne először?

– Nehéz lenne választani, hiszen amellett, hogy a régió egy egységes örökség része és az uniós csatlakozás közös pont, nagyon sokféle és színes kulturális háttérrel rendelkező hat országról van szó, amely gazdaságilag is nagyon heterogén képet mutat. Kifejezett kedvencem így nincs, mind a hat ország kedves valamiért. A régiós közelség, a döntően jó politikai kapcsolatok, az uniós perspektíva és a gazdasági potenciál mind abba az irányba mutatnak, hogy érdemes a hazai cégeknek nyugat-balkáni terveket előkészíteni és megfelelő üzleti modellel nekivágni az új piacok meghódításának.

– A múlt, a háborúk és a sok veszteség súlyos gátja volt a balkáni országok fejlődésének. A fiatalok már nyitottak?

– A nem is olyan régmúlt mély sebeket hagyott, de a fiatalok körében ma már az együttműködési szándék a meghatározó, és az uniós csatlakozás, valamint az azzal kapcsolatos kihívások is egy közös fejlődési pályát jelentenek, ez egyre inkább összehozza a régió országait. Korábban Magyarország világbanki képviselőjeként volt alkalmam tanulmányozni az osztrák üzletfejlesztési példát, amelynek nagyon fontos eleme a képzés és a kulturális beágyazottságra való odafigyelés is.

– Miért csinálják ők olyan jól?

– Lehetne mondani, hogy az évszázados birodalmi működés megtanította őket sok mindenre, amelyet még nem felejtettek el. Ma a birodalom már nem közjogilag értendő, sokkal inkább gazdasági értelemben, hogy miként tudják az osztrák cégek nyugat-balkáni terjeszkedését elősegíteni. Hosszabb távú stratégiákban gondolkodnak, mikor pályázati forrásokat dedikálnak vagy ösztönzőket alakítanak ki. Mi is erre az útra szeretnénk rálépni. Itt jön előtérbe az a regionális multi­donor alap, amellyel a kormányzati szándék szerint még inkább képesek leszünk megmozgatni a magyar és a közép-európai szakértelmet a Nyugat-Balkán fejlesztési céljaira. Az uniós csatlakozásunk során is felhalmozott tapasztalat releváns a régió számára és a párizsi klímamegállapodás kötelezettséget is jelent. Lehetőség szerint úgy kell részt vennünk a nemzetközi klímavédelmi kötelezettségeink teljesítésében, hogy közben a saját üzleti szektorunkat is helyzetbe hozzuk. Éppen ezért a támogatási felhívásaink révén arra törekszünk, hogy évente legalább tizenöt–húsz projektet megvalósítsunk. Programunk 2022-ig így mintegy negyvenöt–hatvan projekt megvalósítását teszi lehetővé, s ezzel akár száz hazai céget is sikerre lehet vinni. A kormányzati szándék alapján a második szakasz lényege: magyar kezdeményezésre a visegrádi országok hozzanak létre egy olyan pénzügyi alapot, amely már a beruházási szakasz finanszírozására koncentrál, úgy, hogy a résztvevő országok donor-hozzájárulásaiból létrehozott alap piaci forrásokat is képes bevonni. Hiszen jelentős volumenű beruházásokról van szó, és a jövőben a gazdasági versenyképesség nem lesz megvalósítható a zöldgazdasági átállás szempontjai nélkül. Azon dolgozunk, hogy kezdeményezésünk példája legyen annak, a visegrádi országok újabb közös célok mentén összefognak, miként ezt már a világ több sikeres régiójában is megvalósították.