Gazdaság

Tudatosabban kellene újrahasznosítani

A felnövekvő generációban jóval nagyobb a zöldítési arány, szinte természetes attitűd, hogy autó­megosztási platformokat használnak – mondta Bujdosó Tünde

Növekvő kockázatokra figyelmeztet a bruttó hazai össztermék (GDP) 2,7 százalékát adó magyar műanyagiparban az Euler Hermes Hitelbiztosító. Az egyszer használatos műanyagokra vonatkozó euró­pai uniós irányelv és a műanyag-újrahasznosítás egyre szigorúbb szabályozása miatt növekedhet a fize­tésképtelen vállalatok száma, és romolhat a fizetési fegyelem a szektorban – hívta fel a figyelmet a lapunknak adott interjúban Bujdosó Tünde, az intézet kockázatkezelési igazgatója.

Tudatosabban kellene újrahasznosítani
A Zöld Busz Program révén környezetbarát buszok járhatnak a nagyvárosokban
Fotó: MH/Bodnár Patrícia

– Hogyan érinti a hazai műanyagipar helyzetét az új uniós szabályozás?

– Magyarországon a műanyagipar nemzetgazdasági szinten stratégiai fontossággal bír, hiszen a GDP csaknem három százalékát adja. A hitelbiztosító legfrissebb közleményé­ben két európai uniós szabályozás műanyagipari hatását vizsgálta. Az egyik a 2018-ban előkészített és az Európai Parlament által 2019 májusában elfogadott egyes műanyag termékek környezetre gyakorolt hatásának csökkentéséről szóló szabályozás. Ez nagyrészt tíz műanyag terméket érint, köztük az egyszer használatos műanyag evőeszközöket, dobozokat, szívószálakat, keverőpálcákat, füstszűrőket és bizonyos PET-palackokat. Ezek szabályozását 2021-ig át kell ültetnünk a magyar jogrendbe. Ez azon termékek esetében, ahol rendelkezésre áll környezetbarát és megfizethető helyettesítő termék, megszüntetést jelent. A többi műanyag termék esetében a felhasználás csökkentését, illetve szelektív gyűjtést ír elő a rendelet. A PET-palackoknál 2025-re kilencvenszázalékos újrahasznosítást jelöl meg kötelező célként a rendelet. Általánossá teszik 2024-től a szennyező fizet elvet, vagyis kiterjesztik a gyártók felelősségét a környezetvédelmi célok elérése tekintetében.

– Mit ír elő a másik szabályozás?

– Ez a szabályozás is összefügg a környezettudatossággal, az újrahasznosítással: e szerint az uniós direktíva szerint 2025-ig az előírt újrahasznosítás mértéke ötven, 2030-ra pedig ötvenöt százalék. Magyarországon jelentős technológiai fejlesztések szükségesek ezen célok eléréséhez, hiszen hazánkban a képződő műanyag hulladék több mint a felét még mindig hulladéklerakóban helyezzük el (vagyis a föld alá temetjük), miközben egyre több európai ország tiltja vagy erősen korlátozza ezt a nem környezetbarát megoldást. A környezettudatosságot megfelelően szemlélteti, hogy a top tizenegy uniós országban a hulladéklerakók aránya tíz százalék alatt van. Sajnos elmondható, hogy újrahasznosítás területén Magyarország a sereghajtók között van az EU-ban, hiszen míg hazánkban a teljes hulladék huszonöt-huszonhat százalékát teszi ki az újrahasznosítás aránya, addig 17 ország már negyven százalék felett jár, három országban pedig ötven százalék feletti az újrahasznosítás aránya. A 2018-ban az Európai Unióban keletkezett 29,1 millió tonna műanyag hulladékból a hulladéklerakókba átlagosan csupán 24,9 százalék került, az újrahasznosítás 32,5 százalék, az energetikai hasznosítás pedig 42,6 százalék. Összehasonlítva ezt a hazai számokkal kézzel fogható a különbség.

– Mely szektorok érintettek még?

– A műanyagipar rendkívül dinamikusan fejlődő iparág, akárhová nézünk, a műanyagok folyamatos innovációja jelen van a hétköznapokban. A teljes európai műanyagkereslet 39,9 százalékát kitevő csomagolóipar szinte minden iparágat felölel, így nyilván az ebben történő változás minden szegmenst érint a zsugorfóliától az egyszer használatos tasakokig. Ha további kapcsolódó, érintett iparágakat keresünk, elmondható, hogy a műanyagkereslet húsz százalékát az építőipar teszi ki, míg tíz százalékát az autóipar. Az elektronikai iparág hat százalékot jelent, végül négy százalékot a háztartási elektronika és a sport, három-négy százalékot pedig a mezőgazdaság tesz ki a felhasználásból. A számok kiválóan szemléltetik az ágazat jelentőségét, a műanyagipar más szektorokkal való összefonódását és szerteágazó kihatását, így ez is egy olyan terület, amivel mindenképpen foglalkozni kell.

– Mit tehetnek a vállalatok?

– Szemléletváltás szükséges, kénytelenek lesznek innovációra költeni annak érdekében, hogy alternatív, környezetbarátabb megoldásokkal váltsák ki a jelenlegi technológiákat, alapanyagokat, aminek következtében több szereplő is nehéz helyzetbe kerülhet. Másrészről éppen az alapanyagok tekintetében az alternatív alapanyagokra történő részleges áttérés hozhat áttörést az ágazatban, amire a kapcsolódó iparágaknak, mint például az élelmiszeriparnak, fel kell készülniük.

– A környezetvédelmi célok mennyire harmonizálhatók a ver­senyképesség fenntartásával?

– A versenyképesség javítása azt jelenti, hogy változatlan költséggel nagyobb mennyiség termelése vagy jobb minőségű termék előállítása úgy, hogy közben kevesebb hulladék keletkezzen. A környezetvédelmi célok csak a versenyképesség fenntartásával valósíthatók meg. Nem kérdés ugyanakkor, hogy a szekunder alapanyagok jelenlegi árszintje mellett a környezettudatos gondolkodás csak szankciók mentén építhető fel. Átgondolt stratégia szükséges, komoly technológiai újításokkal az újrahasznosítás terén, hiszen a modern, lebomló, bio­degradábilis alapanyagból készült műanyagok is csak a többi műanyag hulladéktól szeparálva, bizonyos páratartalom és hőmérséklet mellett képesek a lebomlásra. Fontos, hogy a regranulátumból készült termékeket megfelelő laborokban teszteljék, és az élelmiszeripar minősítse őket, hogy a növekvő másodlagosalapanyag-felhasználás köre és intézményi háttere biztosított legyen. Vannak és lesznek olyan cégek, amelyek a technológiai váltással járó költségeket nem tudják, vagy nem akarják finanszírozni, így gyakoribb késedelmekre, illetve akár növekvő fizetésképtelenségi arányra számítunk a műanyagipar­ban. Másrészről szemléletváltással és megfelelő kormányzati támogatással az alternatív megoldások és a környezettudatosabb viselkedés fellendíthet egyes piaci szegmenseket, ezáltal az európai uniós megítélésünk is kedvezőbbé válhat ezen
a területen is.

– Mit tesz Magyarország az újrahasznosítás érdekében?

– Első lépésként Magyarország a közösségi rendelkezéseket megelőzve már a környezetvédelmitermékdíj-szabályozás 2011-es módosításával határozott és eredményes lépéseket tett a különböző termékek, mint például műanyag tasakok felhasználásának mérséklésére. A termékdíjról szóló törvény módosítására több indítvány érkezett, azonban annak változtatására 2018-ban nem került sor, így a szabályozás nincs teljesen összhangban az európai uniós szabályozás jelenlegi rendszerével. Az uniós normáknak megfelelően a termékdíj szigorítása és differenciálása egy lehetséges lépés a környezettudatosság és az újrahasznosítás növelése érdekében, hiszen a termékdíjból befolyó többletbevétel lehetőséget nyújt a begyűjtésre és hasznosításra szakosodott cégek technológiai fejlesztésére és támogatására. A másodlagos alapanyagok felhasználásának ösztönzése is fontos lenne, valamint az újrafeldolgozás szempontjából tudatosabb szelektálás a különböző típusú műanyagok terén. Összességében elmondható, hogy Magyarország jelenleg még nincs teljesen felkészülve az újrahasznosítás mértékének növelése érdekében szükséges technológiai lépésekre.
Minisztériumi segítség kellene az intézményi háttér kialakításában és a környezettudatosabb alapanyagok felhasználási körének szabályozásában. Tesztlaborok, technológiai újítások, műszaki fejlesztések szintén elengedhetetlenek lennének.

– Január 17-én tette közzé a kormány a hivatalos klímastratégiát. Foglalkozott vele?

– A kormányzat törekvése a karbonsemlegesség irányába már jó ideje látható, hiszen a bruttó hazai össztermék folyamatos növekedése mellett évről évre sikerült csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátásunkat. A megjelent dokumentumból kiderül, hogy az energiaiparban a megújuló energia felhasználásának támogatása kiemelt pont, mind­emellett a közlekedés emissziójának csökkentésére irányuló törekvések külön üdvözlendők. A kormány ennek érdekében az üzemanyag-felhasználást egyre nagyobb mértékben villamos energiá­val és egyéb alternatív megoldásokkal kívánja kiváltani. A tervben az is szerepel, hogy a helyi közlekedés zöldítésére vonatkozó Zöld Busz Program eredményeként környezetbarát, elektromos buszok közlekedjenek a nagyobb városokban. A tömegközlekedés mellett személy szerint még több és nagyobb hangsúlyt fektetnék az elektromobilizáció és egyéb alternatív technoló­giák elterjedésére. Bízom abban, hogy tudatos szemléletformálás eredményeként a közlekedésben használt gépjárművek száma is csökkenthető. Meglátásom szerint a felnövekvő generációban a tudatosság sokkal inkább látható, jóval nagyobb a zöldítési arány, szinte természetes attitűd, hogy nem veszik el a műanyag szívószálat, különböző autó­megosztási platformokat használnak. A hulladékot szelektíven gyűjtik, mert tudják, hogy mindannyian tehetünk kis lépésekkel is közvetlen környezetünkért, illetve a Földért.

Kapcsolódó írásaink