Kereskedelmi tűzszünetet kötött Kína és Amerika

Történelmi megállapodásnak nevezte az amerikai elnök a Kínával kötött kereskedelmi egyezményt tegnap a Fehér Házban, a dokumentum aláírási ceremóniáján. „A történelmi kereskedelmi egyezmény első szakaszának aláírásával korábban soha nem tett nagy jelentőségű lépést teszünk Kínával a kölcsönösen tisztességes kereskedelem jövője felé” – fogalmazott Donald Trump mielőtt Liu Ho kínai miniszterelnök-helyettessel aláírta az egyezményt. Hozzáfűzte, Amerika és Kína közös erővel „kijavítja a múltban elkövetett hibákat”. A decemberben tető alá hozott egyezség visszafogja a világ két legnagyobb gazdasága között másfél éve dúló vámháborút, amely több száz milliárd dollár értékű terméket érintett, zavarokat okozott a pénzpiacokon és a globális ellátási láncolatokban, valamint lassította a világgazdaság növekedését. Elemzők szerint azonban az amerikai–kínai kereskedelmi kapcsolatok több kulcsfontosságú vitás kérdése továbbra is megoldatlan marad. Az egyezség központi elemét Kína azon kötelezettségvállalása képezi, hogy a következő két évben kétszázmilliárd dollárral emeli amerikai importjának értékét, hogy csökkenjen a kétoldalú kereskedelmi forgalomban kialakult amerikai hiány, amely 2018-ban 420 milliárd dolláron tetőzött.

A Reuters hírügynökség értesülései szerint a bázis a 2017-es év, ehhez képest Kína nyolcvanmilliárd dollárral nagyobb értékben vásárol amerikai ipari termékeket, ideértve repülőket, autókat és autóalkatrészeket, mezőgazdasági gépeket és orvosi berendezéseket. Az energiahordozók esetében ötvenmilliárd dollárral, szolgáltatásokból 35 milliárd, mezőgazdasági terményekből pedig 32 milliárd dollárral lesz nagyobb az amerikai import értéke két év alatt. A 2017-ben elért 24 milliárd dollár értékű agrárimporthoz a Kína által vállalt évi 16 mil­liárd dollár többletet hozzáadva az összeg közelít a Trump által kitűzött célhoz, miszerint Kína évente legalább negyvenmilliárd dollár értékben vásároljon amerikai agrártermékeket.

Cserébe Washington vállalta, mégsem vezeti be a korábban megígért időpontban a 156 milliárd dollár értékű kínai importcikkekre, köztük mobiltelefonokra, laptopokra és játékokra kilátásba helyezett tízszázalékos pótvámot, 120 milliárd dollár értékű áru esetében pedig megfelezi, 7,5 százalékra mérsékli azt. A kínai importárukra kivetett amerikai vámok átlaga a 2018 januárjában mért háromról 21 százalékra nőtt. A Trump elnök által kirobbantott kereskedelmi háborúk költségei azonban szélesebb körben, nagyobb mértékben és hosszabb időre ártanak az amerikai feldolgozóipari vállalatok versenyképességének és a foglalkoztatottságnak, mint korábban gondolták. Amerikai vállalatok 46 milliárd dollárt fizettek ki vámokra azóta, hogy Trump elnök elkezdte átalakítani a kapcsolatokat az Egyesült Államok szinte mindegyik nagy kereskedelmi partnerével.

Bár a részmegállapodás Trump újraválasztási kampányának fontos részét képezi majd, elemzők arra figyelmeztettek, az alku az eredeti célokhoz képest meglehetősen szerény eredményeket hozott, hiszen nem kényszeríti Kínát nagy gazdasági reformokra. De nincs benne szó a digitális kereskedelmi korlátozásokról és a hátrányos kiberbiztonsági szabályozásról, amelyek megbéklyózzák az amerikai technológiai cégek tevékenységét Kínában. A legtöbb szakértő arra számít, hogy hosszú évekig tartó tárgyalások szükségesek ahhoz, hogy bármilyen érdemi megoldást találjanak arra az amerikai állításra, miszerint Kína „ragadozó taktikákat” használ az Amerika technológiai fölényének megtörését célzó törekvéseiben.

A Trump-kormányzat úgy ítéli meg, a részmegállapodás stabil kiinduló pont, amely magában foglalja azokat a kínai ígéreteket, hogy többet tesznek a szellemi tulajdon védelmére, korlátozza a kényes technológiák átadásának kikényszerítési gyakorlatát, és fékezi a kínai nemzeti fizetőeszköz, a jüan árfolyamának a kínai exportőrök javát szolgáló leértékelését. A kínai importot sújtó jelentős amerikai vámok fenntartásával pedig Washington megőrzi azt az eszközt, amellyel vállalásainak teljesítésére kényszeríti Pekinget.