Divatból hulladék

A legnagyobb márkák – amelyek legtöbbször a híres tervezők, illetve a luxusmárkák dizájnjait másolják le, tizenöt–húsz kollekcióval rukkolnak elő egy évben. A nemzetközileg elismert, tehetséges tervezők a divatipar olcsó, mutatós és elérhető darabjaival képtelenek felvenni a versenyt. A fast fashion kifejezés pedig elárulja a termék minőségét is, hiszen nem véletlen olcsó, a gyártásnál sem a színvonalra helyezik a hangsúlyt, hanem a mennyiségre. A megfizethető, sok esetben filléres darabok áraihoz igazodnak tehát a gyártási költségek, ezek komoly áldozatokkal járnak.

„A túltermelés is komoly probléma, ugyanis hiába a sok vásárló, minden egyes ruhát nem tudnak eladni. Majdnem kilencven százalék kerül az idénydivatholmikból a hulladék közé” – mondta el Bata-Jakab Zsófia, a Magyar Divat & Design Ügynökség vezetője lapunknak korábban adott interjúban. Hozzátette: „A környezetszennyezés mellett ott van a kizsákmányolás kérdése is. A világon minden hatodik ember a ruhaiparban dolgozik, a munkavállalóknak sok esetben kell szembenézniük a kizsigereléssel, diszkriminációval, és a gyermekmunka is súlyos probléma az iparágban” – fogalmazott a magyar divatügynökség vezetője, aki lapunknak a fenntarthatósági alternatívákról beszélt. Elmondta, a magyar tervezők kínálata a fogyasztói társadalom pazarló tömegtermékeivel szemben nemcsak egyedi, hanem környezetbarát alternatíva is, a vásárlással
a hazai ipart támogatjuk.

Alulról szerveződő közösségek, civil szervezetek és egyéb környezetvédelemmel foglalkozó társulások vagy akár magánszemélyek is szívügynek tekintik a témát.

A legnagyobb közösségi oldalon indult kezdeményezés, az egy évig nem vásárolok ruhát kihívás már a nevében tartalmazza célját, amelyet Novák Zsüliett, az oldal kezelője azzal indokol: „Miért ne vásárolj egy évig ruhát? Mert semmi szükséged rá. Mert környezetszennyező, szén-dioxid-kibocsátással, vízpazarlással és vegyszeres szennyezéssel jár. Mert a divatipar a második legszennyezőbb iparág. Mert egy életünk és egy Földünk van. Azért.”

A rövid, velős és hatásos szöveg több mint kétezer emberhez ért el, akik saját csoportot is alakítottak. Az oldal kezelője folyamatosan tudósít a témában, felhívja a figyelmet a tömegtermelés veszélyeire. November eleji bejegyzésében szerepel, hogy a dán TV2 készített egy műsort arról, hogy a környezetbarát és újrahasznosított termékeivel kampányoló H&M ruháit új, árcímkékkel ellátott állapotban szállítják egy roskildei égetőműbe. Az oknyomozó riport több korábbi alkalmazottat is megszólaltat, akik elmondják, hogy ott semmisítik meg az eladatlan termékeket.

A H&M a riport megjelenése után azt nyilatkozta, hogy csak a gyári hibás vagy sérült termékek kerülnek az égetőbe. A tévéműsor stábja bizonyítékokkal szolgált arra, hogy teljesen ép állapotú ruhák voltak a szállítmányokban. A birtokukba jutott szállítólevelek alapján 2013 óta évente átlagosan 12 tonnányi terméket égettetnek el az üzemben.

Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) szerint egy pamutpóló előállításához kétezer-hétszáz liter vízre van szükség, amely nagyjából egy ember két és fél éves vízfogyasztása. Az ivóvízhiány világméretű jelenség, a társadalom édesvíz-igénye meghaladja a rendelkezésre álló mennyiséget. Egy ENSZ-jelentés szerint a világon hat emberből egynek nem jut tiszta ivóvíz. A vízhiányos országok lakossága – tanulmányok szerint – 2025-re az ezredfordulós közel félmilliárdról hárommilliárdra nőhet.

A kártékony divatipar tömegtermelése ellen több alternatíva is létezik: „Aki turkálóba megy, tudatosan dönt arról, hogy új életet ad egy ruhának, aki magyar tervezőnél keres egyedi darabokat, szintén tudatosan cselekszik, támogatja a hazai gyártást és a munkaerő foglalkoztatását” – nyilatkozta lapunknak korábban Bata-Jakab Zsófia.

A turkálókban fellelhető ruhaneműk feldolgozására mutat megoldást egy új módszer, miszerint szőnyegek és szigetelőanyagok gyártására alkalmas textilipari alapanyagokat tudnak előállítani használt ruhaneműkből. A Luzerni Alkalmazott Tudományi és Művészeti Egyetem szakemberei a használt ruhaneműk újrahasznosítására specializálódott Texaid nevű svájci céggel együttműködve fejlesztettek ki olyan módszereket, amelyek révén szőnyegkészítésre alkalmas durva fonalat tudnak előállítani a régi textíliákból – írta az MTI.

A kutatóknak továbbá sikerült hangszigetelésre alkalmas anyagok prototípusait is létrehozniuk a textilek szakadásakor keletkező rövid szálak és „por” felhasználásával. A Texaid évente nagyjából 37 ezer tonna régi ruhát gyűjt össze Svájcban, és a textíliák csaknem harminc százaléka olyan rossz állapotban van, hogy nem lehet használt ruhaként újrahasznosítani.

A szakemberek szerint a mostani kutatás célja, hogy az újrahasznosítás révén ne csupán törlőrongyként kapjanak új életet a használt ruhaneműk, hanem magas minőségű termékeket lehessen előállítani belőlük. A következő lépésben pedig olyan új módszereket akarnak kidolgozni, amelyekkel új ruhák gyártására alkalmas, rendkívül finom fonalakat lehet létrehozni.