Gazdaság

„Őrültség szlogenekért eszetlenül átrendezni a költségvetést”

A klímaváltozás valós probléma, és foglalkozni kell vele, de nem szabad hiszterizálni a közvéleményt – mondta lapunknak Győri Enikő fideszes európai parlamenti képviselő

Nem dogmatikus hozzáállásra van szükség a zöldpolitikában, hanem észszerűségre, számokra, racionalitásra – nyilatkozta lapunknak Győri Enikő fideszes európai parlamenti képviselő. Beszélt arról is, hogy mivel elté­rőek az országok lehetőségei, úgy kell elosztani az uniós forrásokat, hogy akinek a klímacélok elérése nagyobb ráfordítást igényel, annak többet kell adni.

„Őrültség szlogenekért eszetlenül átrendezni a költségvetést”
Győri Enikő: Nem lehet egy országot büntetni csak azért, mert túl gyorsan zárkózik fel
Fotó: MH/Purger Tamás

– Deutsch Tamás javaslatát elfogadva megemelik a jövő évi kohéziós alap költségvetését. Mekkora siker ez hazánknak?

– Óriási siker, hogy hárommilliárd euróval megemelte az Európai Parlament a kohéziós alap költségvetését a következő évre. Ez hosszú alkufolyamat során született meg: az Euró­pai Bizottság készített egy javaslatot, majd arról a  tagállamok képviselőiből álló tanács és a parlament is kialakított egy álláspontot. Most jön egy huszonegy napos tárgyalási sorozat, amikor a tanács és a parlament megvív egymással. Én abban bízom, hogy Deutsch Tamás javaslatáról, amit elfogadtak a parlamentben, lesz megállapodás.

– Az Európai Bizottság javaslata csökkentené a következő hétéves kohéziós alapot, mekkora hátrány lenne ez hazánknak?

– Az a javaslat szégyenletesen csökkentené a Magyarország rendelkezésére álló felzárkózási alapot. Mintegy huszonnégy százalékos veszteséghez vezetne a következő költségvetési időszakban. Ráadásul abból kiindulva, hogy túl jól teljesítettünk, túl jól zárkóztunk fel. Olyan országoknak is jutna pénz a javaslatuk szerint, melyek jobban állnak, mint hazánk, ezért szerintem a logikája is rossz ennek az elgondolásnak. Nem lehet egy országot büntetni azért, mert túl gyorsan zárkózik fel.

– Elvileg azért is csökkentenék az alapot, mert új prioritások kerültek képbe.

– Jelenleg Lengyelország, Csehország, Románia és Magyarország kapja a legtöbb pénzt ebből az alapból. Jó helyen szerepelünk, komoly haszonélvezői vagyunk ennek a programnak. Azért kell megküzdenünk, hogy amikor behoznak új prioritásokat, mint például a zöldgazdaság, a digitalizáció, az innováció, azokat ne a kohézió rovására finanszírozzák. Az imént említett területek természetesen fontosak, és kell is rájuk áldozni, de a mi álláspontunk az, hogy az új programok támogatása ne a régiek kárára történjen, hiszen azok nem vesztették el létjogosultságukat. A kohéziós alap a konvergenciát, azaz különböző embercsoportok életszínvonalának, életminőségének egymáshoz történő közelítését kell szolgálja azért, hogy a gazdaságilag fejletlenebb országok utol tudják érni a többieket. Nem feltétlenül ugyanazok a szükséges dolgok Nyugat-Európában, mint nálunk.

– Mire gondol?

– Ilyen például az autópálya. Spanyolországban egymás mellett megy a régi és az új sztráda, mi itt még azért nem tartunk, nekünk egy is elég, de az jó lenne minden irányba. Jó lenne a visegrádi országokon belül megfelelő vasúti összeköttetés is. A digitalizáció és a zöldgazdaság helyes, de attól még tudjunk rendesen közlekedni. Ezen vagyunk, hogy ezt megértessük Nyugat-Európával.

– És amikor ezt elmagyarázza kint, akkor mi a reakció?

– Hogy ez nem elég zöld. Például a három héttel ezelőtti plenáris ülésen az Európai Beruházási Bank elnöke elmagyarázta, hogyan állítják át a pénzintézet működését a zöldprojektek irányába. Ekkor egy cseh képviselő felállt, és azt kérdezte, hogy a Prága körül épülő körgyűrű ki fog-e esni a programból, mert az útépítés nem elég zöld. Hangsúlyozta: lehet, hogy az építkezés nem környezetbarát, de a beruházás által fővárosuk levegője nagyban javulna, hiszen a forgalom elkerülné a várost.

– És mi volt erre a válasz?

– Semmi. Szlogenekért eszetlenül átrendezni a költségvetést őrültség. Összességében kell nézni a dolgokat. Nem dogmatikus hozzáállásra van szükség a zöldpolitikában, hanem az észszerűségre, számokra, racionalitásra. A parlament baloldali fele azt mondta, hogy most már csak zöldprojektek lehetnek. Szerencsére a fejlesztési bank döntőbizottsága az egész programot sutba vágta, mondván: fenntarthatatlan. A felelős pénzembereknek ennél több eszük van, és tudják, hogy nem lehet átállni egyik pillanatról a másikra.

– Van még egy sokszor előkerülő téma: mi a tiszta energia?

– Attól függ, milyen szempontból nézzük. Mi azt mondjuk, hogy az atomenergia tiszta energia, hiszen szén-dioxid-kibocsátás szempontjából az. A klímavédelemben a nukleáris energia hasznos. Hazánkban a tenger hullámverése például elég korlátozott, Portugáliában süt a nap, ott a tenger, és a szél is erős. Nálunk is süt a nap, fúj a szél, de nem eleget, muszáj más energiaforrást is találni. Ésszel kell – az egyes országok lehetőségeit és szükségleteit felmérve – ezeket a programokat kidolgozni, tudomásul véve, hogy nem vagyunk egyformák. Ha lehet választani, menjünk a megújuló energiák irányába, de garantálni kell, hogy gazdaságosan tudjuk azokat működtetni. Ne az európai polgárok zsebére próbáljon a baloldal zöldgazdaságot építeni.

– Csak a baloldali pártok erőltetik ezt a témát? Ön is hangsúlyozza a megújuló energiaforrások fontosságát.

– Ez egy új filozófia, új fajta vallás, melynek mindent alá kell rendelni, az észszerűséget is. A baloldalnak kellett egy új narratíva, és ezt ebben találta meg. A klímaváltozás valós probléma, és foglalkozni kell vele, de nem szabad hiszterizálni a közvéleményt. Egyéni szinten is mindenki tud tenni a környezetvédelemért, de kellenek felelős politikusok is, akik felelős és hosszú távú gazdaság- és klímapolitikát folytatnak.

– Magyarország is megvétózta a közös uniós klímatervet. Mit kéne mégis tenni?

– Ez tipikus példája volt annak, hogy 2050-re be akartak nyomni egy teljesen felelőtlen és minden megalapozottságot nélkülöző vállalást. Örülök, hogy ez a terv most nem született meg, de dolgoznunk kell, hogy klímasemleges legyen a gazdaság, ez magától értetődő feladat. Volt először egy 2020-as vállalás, az úgynevezett „Három húszas”, ami arról szól, hogy húsz százalékkal csökkenteni kell a szén-dioxid-kibocsátást, húsz százalékkal növelni szükséges az energiahatékonyságot, és a megújuló energiaforrásokat is húsz százalékkal emeljék. Ezekkel a célokkal az Euró­pai Unió nem áll rosszul. Ott vannak még a 2030-ra vonatkozó párizsi vállalások. Afelé „haladgatunk”, de nézzük meg, hogy Euró­pában és azon kívül hogyan állnak az országok. Magyarország a kilencvenes évektől folyamatosan csökkenti károsanyag-kibocsátását, megszűnt a nehéziparunk, van egy gazdasági átállás, ami jól alakul. Németország és Spanyolország kibocsátása ugyanezen időszak alatt növekedett. Az Európai Unió a világ kibocsátásának kilenc százalékáért felelős, az Egyesült Államok tizennégy, míg Kína huszonnégy százalékáért. Hazánk az uniós kibocsátás egy százalékáért, a világ kibocsátásának 0,13 százalékárért felel. A párizsi vállalás 1990-hez képest negyvenszázalékos csökkentés, ezt Ursula von der Leyen, az Euró­pai Bizottság új elnöke az EP-vel karöltve szeretné ötven–ötvenöt százalékra felvinni. Meg kell nézni, hogy ez reálisan megoldha­tó-e. Csendben mondom, nem Magyarországnak lesz ezzel a legnagyobb problémája, de szeretnénk felelős döntést hozni.

– A támogatáspolitikát át kell formálni ehhez?

– Természetesen. Mivel eltérőek az országok lehetőségei, úgy kell elosztani a forrásokat, hogy akinek a klímacélok elérése nagyobb ráfordítást igényel, annak többet kell adni. A magyar számítások szerint ez esetünkben mintegy százötvenmilliárd eurós tétel. Az a lényeg, hogy tisztességesen kell megítélni azt, hogy a vállalásaink és a támogatások arányban legyenek.

– Milyen most hazánk megítélése az Európai Parlamentben?

– Jelenleg ott erős baloldali és liberális többség van, s ez határozza meg a hozzáállást Magyarországhoz. A magyar ellenzéki képviselők szakpolitikába még nem folytak bele, egy céljuk van: pellengérre állítani hazánkat, ami finoman fogalmazva nemtelen cél. Az Európai Parlament indította el az eljárást a hetes cikk szerint Magyarország ellen. Karakteres politikát folytatunk a nemzeti érdekekért, sok kérdésben egyértelmű az állásfoglalásunk, s ez nem túl népszerű. A parlament rendszeresen kettős mércét használ.

– Mondana egy konkrét példát?

– Ilyen a kisebbségek vagy a vallásszabadság védelme. A döntés a múlt heti plenáris napirendről jól mutatja a parlament hozzáállását: a chilei zavargásokat, az ugandai homoszexuálisok helyzetét felvettük a napirendre, de az algériai keresztényüldözést mint megvitatandó témát a baloldal leszavazta. Ebből látszik, hogy nincs egyenlő mérce. Ilyen kontextusban tehát vegyes a megítélésünk. Azt fontos hangsúlyoznom, hogy komoly szakmai munkát végzünk, a Néppárt számít a véleményünkre, odafigyelnek arra, amit mondunk. Ha globális szinten nézzük, akkor láthatjuk, hogy Magyarország egyes témákban mások által is elismerve igenis letette a névjegyét: Áder János köztársasági elnökkel az élen már a harmadik víz csúcstalálkozót szervezte meg a közelmúltban, ahol a világ vízpolitikával foglalkozó legjobb szakemberei jelentek meg.

– Greta Thunberg tevékenységéről mi a véleménye?

– Drukkolok neki, hogy üljön vissza az iskolapadba. Ha ezt megteszi, akkor okosodni fog, egyre több ismeretre tesz szert, megérik érzelmileg és tudásában is, és így felkészültebben szolgálhatja majd a környezetvédelem ügyét.

– Az uniós költségvetést és hazánkat mennyiben érinti a Brexit?

– A magyar miniszterelnök volt az egyetlen, aki kampányt folytatott az Egyesült Királyságban a Brexit ellen. Arra buzdította a brit polgárokat, hogy maradjanak. Sajnáljuk, hogy ez nem így történt, de a döntésüket tiszteletben kell tartani. Majd a britek elrendezik, hogy ez mikor és hogyan történjen meg. Rengeteg vicc és mém terjed az interneten, hogy „úgy mennek, hogy maradnak”, és hány száz év múlva határozzák el magukat a tényleges kilépésre. Komolyra fordítva a szót, senkinek nem érdeke a szakítás, a rendezetlen körülmények közötti távozás. Elvesztettek két európai uniós intézményt, az Európai Bankhatóságot és az Európai Gyógyszerügynökséget, sok cég teszi át székhelyét máshova, ezek mind érzékeny veszteségek. Lényeges, hogy a termelési láncot ne szakítsuk meg, ehhez pedig fontos, hogy legalább szabadkereskedelmi megállapodás legyen az Egyesült Királyság és az Európai Unió között. A legutóbbi uniós csúcson megkötött megállapodás garanciát ad arra, hogy a kint élő és dolgozó uniós állampolgárok, így a magyarok jogai ne sérüljenek; a magyar kormánynak ez volt a legfontosabb.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom