Ősi küzdelem ez

– Lehet tudni mekkora kárt okoznak a különböző növényi kártevők és kórokozók, illetve mekkorát okoznának, ha nem védekeznének ellenük?

– Tág határok között mozognak, és betegsége is válogatja, az azonban nagyon fontos, hogy ősi küzdelem ez, hiszen az emberiség az ősidők óta küzd a kártevőkkel, kórokozókkal, betegségekkel, hogy az élelmét megtermelje, megvédje. Számos példa van arra, hogy éhínséget okoztak a különböző kártevők és betegségek, gondoljunk az egyiptomi sáskajárásra vagy az írországi burgonyavészre, aminek következtében egymillió ember halt éhen. Ha nem védekeznénk a különböző károsítók ellen, akkor becslések szerint 35–40 százalékos terméskieséssel kellene számolni. Persze csak átlagosan, mert vannak olyan betegségek, kártevők, amelyek százszázalékos kieséssel is járhatnak. Ilyenek a különböző rozsdabetegségek vagy az előbb említett burgonyavész. Napjaink nagy problémája, hogy a globális kereskedelemmel és a megnövekedett turizmussal olyan helyekre is eljutnak a különböző betegségek és kártevők, ahol nem őshonosak, ezeket nevezzük inváziós károsítóknak. De e csoport a klímaváltozás hatására is terjedhet, területeket hódíthat meg.

– Mi a véleménye arról, hogy december 14-től változásokra kell számítani az uniós növényegészségügyi előírásokban, a módosítás célja a biztonságosabb áruforgalom elősegítése, környezetünk, haszonnövényeink és a gazdálkodók védelme. Az új eljárás az unióban, valamint az adott tagországban nem honos kártevők bekerülésének és megtelepedésének kockázatát kívánja tovább csökkenteni?

– Nem új dologgal állunk szemben, hiszen Magyarországon az EU-tagság előtt a határkirendeltségeken minden bejövő növényi tételt megvizsgáltak a karanténfelügyelők, illetve az import vetőmagok és más szaporítóanyagok termesztését folyamatosan figyelemmel kísérte a növényvédelmi hatóság. Ez a rendkívül fontos feladat megszűnt a schengeni határon belül, csupán a karanténfelderítés maradt. A növényorvos társadalom helyesli az EU-n kívülről érkező növényi termékekre, szaporítóanyagokra kiterjedő szigorítást, mert ezzel is csökkenthető újabb veszélyes károsítók megjelenése az unión belül, így hazánkban is.

– Milyen behurcolt fajokkal találkozhatunk Magyarországon?

– Napjaink slágerproblémája az ázsiai márványos poloska és az Afrikából Európába került zöld vándorpoloska. Az idén mindkettő hihetetlen mennyiségben felszaporodott a melegebb és szárazabb időjárás hatására. De van számos gyomnövény is az országban, amely korábban nem volt jellemző, ezek vetőmaggal vagy élelmiszerrel kerültek be.

– Tudunk ellenük védekezni?

– Részben, de új technológiákat is ki kell dolgozni. A kártevőknél probléma az is, hogy nincsenek itt a természetes ellenségeik, amelyek korlátoznák elterjedésüket.

– Hogy terjednek ezek a fajok, úgy, mint annak idején a kukoricabogár, amit Amerikából hoztak Európába, és déli irányból jutott el hozzánk, és amiről azt mondták, hogy a természetes éves „előrenyomulás” mellett azok is segítették terjedését, akik a fertőzött területeket megvizsgálva megpróbáltak védekezni ellene?

– Igen, és hasonlóan terjedt például a fenyércirok is, ami a hetvenes években szintén déli irányból érkezett. Megfigyelhető volt az elterjedési térképeken, hogy a délről felvezető főútvonalak környéke fertőződött először. De ugyanilyen károsító, a már több mint két évtizede jelen lévő gyapottok-bagolylepke, ami mediterrán kártevő. Először a szomszédos országokból repült be, aztán megtelepedett, és annyira jól érzi magát, hogy a „berepülő” állomány mellett már hazai populációja is kialakult. Hasonló probléma az előbb említett két poloskafaj, de ugyanilyen problémát okozott a harlekinkatica is.

– Vele mi a baj?

– Hasznos ragadozó, a levéltetvek ellensége, ezért telepítették be Ázsiából Amerikába. Onnét került Európába. Az a probléma vele, hogy sokkal falánkabb, erősebb, mint az Európában őshonos katicabogárfajok, amelyek elől eleszi a táplálékot. Ősszel megrágja a gyümölcsöt is, és így rontja piaci értéküket. A szőlőt is szereti, és ha bekerül a mustba, akkor annak és a bornak is rossz ízt ad, megint csak csökkentve az eladhatóságot.

– Akkor itt egy jó szándékú betelepítés fordult a visszájára?

– Sokan felteszik a kérdést, hogy a poloskafajok ellen miért nem hozunk be természetes ellenséget. Nos azért nem, mert Svájcban már megtalálták az ázsiai márványos poloska parazitáját, a szamurájdarazsat, de óvatosan kell kezelni ezt a problémát is, nehogy a betelepítés vakvágányra fusson, és a darázs a poloska mellett más, akár hasznos rovarokat is pusztítani kezdjen.

– Gazdálkodóktól hallottam, hogy a fenyércirok már rezisztens a növényvédő szerekre. Igaz ez?

– Van néhány kukorica-gyomirtó, ami ellen sajnos rezisztens, ezért más technológiát kell alkalmazni ellene. De más kórokozók is rezisztenssé válhatnak. Ezért szükséges a rezisztenciatörők alkalmazása.

– Mik azok a rezisztenciatörők?

– Például a réz- és kénalapú készítmények vagy a mancoceb-hatóanyag, ezeket évtizedek óta használjuk, és nem alakult ki ellenük rezisztencia semmiféle kórokozónál. Ha olyan készítményeket használunk, ahol fennáll a rezisztencia kialakulásának veszélye, ezekkel kombináljuk, akkor megtörik a rezisztenciát, vagy elodázzuk a kialakulását.

– Azt tudjuk nagyjából, hogy mit csinál egy állatorvos, de vajon mit csinál egy növényorvos?

– Olyan növényvédelmi technológiákat alkalmaz, amelyekkel megelőzhető a betegségek, kártevők megjelenése, vagy ha már megjelentek, akkor a felszaporodásuk ellen küzd különféle agrotechnikai eljárásokkal, nem csak növényvédő szerek alkalmazásával. Tulajdonképpen az élelmiszer-biztonság fenntartásában, kialakításában, megőrzésében veszünk részt. De ennél sokkal szélesebb körű egy növényorvos tevékenysége, mert amellett, hogy védi a növényeket, biztosítja, hogy azok egészségesek és növényvédőszer-maradéktól mentesek legyenek. Fontos a gyomok elleni küzdelem is, különösen azért, mert itthon a védekezésre fordított összegek felét gyomirtó szerekre fordítják.

– Lehet az tudni, hogy melyik betegség a leggyakoribb, és melyik okozza a legsúlyosabb károkat?

– Ezt nagyon nehéz megmondani. Függ a növénykultúrától, Magyarországon legnagyobb részt búzát, kukoricát, napraforgót és repcét termesztenek. Itt a kórokozók jelentik a legnagyobb problémát, persze nem beszélve a gyomokról, mert azok ellen állandó a küzdelem, hiszen a termesztés biztonságát a gyommentes növényállomány garantálja. Ez folyamatos küzdelem, és a növényorvosok munkáját gyakran azon mérik le a laikusok, hogy mennyire tiszta egy tábla. A parlagfű elleni harc is folyamatos, ha a kapás kultúrákat nem tudjuk megfelelően irtani, akkor az első gyom, ami felbukkan bennük, a parlagfű lesz. Ami a gyomosítás mellett népegészségügyi problémát is okoz, hiszen pollenje az egyik legerősebb allergén.

– Vannak klasszikus párosítások, például kukorica–parlagfű, kukorica–fenyércirok?

– Nem, nagyon ritka, hogy csak egy gyom van egy kultúrában, jellemzőbbek a gyomnövénytársulások Az országos gyomnövényfelmérésekből kiderül, hogy melyek az uralkodó gyomok, és rangsort is felállítanak, hogy melyiknek milyen a gyomborítottsága az országban vagy egy adott növénykultúrában. Amikor először végezték, akkor a klasszikus gyomnövények, mint a folyondárszulák, a mezei acat, a pipacs vagy a búzavirág volt a leggyakoribb. De ez folyamatosan változik, függ az időjárástól, a klímától, melyik növényből mennyit termelnek, volt-e vetésforgó, vagy monokultúrában termesztenek valamit. Növényvédelmen nemcsak a klasszikus vegyszeres védekezést kell érteni, hanem azt is, amikor a növénytermesztés összes elemét felhasználjuk, hogy a betegségek, kártevők ellen küzdjünk. Védekezés nélkül egyébként a legnagyobb kiesést a rozsdabetegségek, a burgonyavész, szőlőben a lisztharmat és a peronoszpóra, almásokban az almafa varasodása és a tűzelhalás okozhatja szakszerű növényvédelem nélkül.

– És mi a helyzet a kártevőkkel?

– Kevés olyan kártevő akad, ami százszázalékos kiesést okozna. Régen a sáskajárás volt ilyen. Az új kártevőkkel az a baj, hogy ha nincs természetes ellenségük, vagy nem védekezünk ellenük, akkor felszaporodnak, és még nagyobb kárt okoznak. Tipikus példa erre a nyugati dióburokfúró légy, ami a diót károsítja. Az idén mindenhol, az üzemi ültetvényeken és a házi kertekben egyaránt nagy problémát okozott.

– Mit kell tudni erről a kártevőről?

– Tojását a dió zöld burkára rakja, a kikelt lárva befurakszik a maghéj és a burok közé, ott szívogat, és a burok elfeketedik, a termés lehullik a fáról. Lehet, hogy a dióbél egészséges, ám a magyar dió jó részét héjasan exportálják, a fekete héjú gyümölcs viszont piacképtelen.

– Hogy lehet ellene védekezni?

– Előrejelzéssekkel figyelni kell a kártevő rajzásdinamikáját, és erre alapozva háromszori permetezéssel akár kilencven százalékkal is lehet csökkenteni a kártétel mértékét. Folynak még kísérletek, lehet, hogy találnak más megoldást is. Amilyet például a vadgesztenye-aknázó moly esetében, ahol a fák törzsét injektálják. De a dióval vigyázni kell, mert magas olajtartalmú a termése, amiben feldúsulhat a kártevő elleni növényvédő szer hatóanyaga.

– Van olyan növénybetegség, ami miatt karantént, területzárt kell elrendelni?

– Erről az úgynevezett EPPO-lista rendelkezik, és azon most a különböző ázsiai cincérfajok léptek elő „sztárokká”. Ha ezek bekerülnek Európába, akkor minden fában képesek károsítani, és kipusztítják azokat. De ilyen az olajfavész is, ami baktériumos betegség, és az olajfákat támadja, de például a leandert és a cseresznyét is képes megbetegíteni. A kór miatt Olaszországban állítólag már egymillió olajfát kivágtak és elégettek. De ha felüti fejét az aranyszínű sárgaság-fitoplazma a szőlőben, amelyet az amerikai szőlőkabóca terjeszt, akkor az ültetvényt szintén fel kell számolni.

– Milyen a hazai növényorvosképzés?

– Az egyik legjobb a világon, ennyire specializáltan másutt nem képeznek ki növényvédelemhez értő embereket, az igény is nagy rá. És növényorvosi kamarából is csak egyről tudok, a miénkről, amely példaértékű a világban.

– Sokan azt állítják, hogy van összefüggés a növényvédőszer-falhasználás és a méhek számának csökkenése között. Ez igaz?

– Van, aki ezt állítja, de szakszerű felhasználás mellett ennek minimális az esélye. Történtek is lépések bizonyos hatóanyagok betiltására, értem ezalatt például a neonikotinoid-alapú rovarölő és csávázó szereket. Ezek felhasználása gyakorlatilag megszűnt. De nem bizonyított, hogy emiatt pusztulnak a méhek, elhullást ott is tapasztaltak, ahol nem használták őket. A növényorvosok egyébként megtanulták, a méhészekkel jó barátságban lenni, hiszen a beporzás hasznot hajt a termelőknek.

– Hány növényorvos dolgozik Magyarországon?

– Mintegy négyezer a nyilvántartott kamarai tagok száma. Aki ilyen tevékenységet akar végezni, annak kötelező a tagság.

– Mi tartozik még bele az elmondottakon kívül a növényvédelembe?

– Az előrejelzés, ami az integrált növényvédelem fontos eleme, hiszen annak alapján tudunk hatékonyan védekezni.

– Ezt úgy kell elképzelni, mint egy időjárás-előrejelzést?

– Hasonló hozzá, és szoros összefüggésben is van vele, hiszen a károsítók megjelenése nagyban függ az időjárástól. A kórokozók előrejelzésére már vannak különböző szoftverek, amelyek segítségével pontos előrejelzéseket lehet adni. Emellett feromon- vagy fénycsapdás megfigyelésekkel jól nyomon követhető egy-egy kártevő megjelenése, rajzásdinamikája, így hatékonyan és növényvédőszer-takarékosan lehet ellenük védekezni.