A bizalom kiépítése az első a vállalati szférában

A digitalizáció megjelenésével és a digitális transzformációval számos lehetőség nyílik eddig bonyolult vagy ismeretlen területek és feladatok könnyed kezelésére. Egy friss tanulmány válaszul szolgálhat arra, hogyan hidalhatják át a vezérigazgatók világszerte a munkavállalóik szakképzettségi hiányosságait, miként segítheti a technológia a munkahelyi produktivitást, és hogy ki a felelős az automatizálás miatt elbocsátott munkavállalókért.

Világszerte a vezérigazgatók hetvenkilenc százaléka aggódik amiatt, hogy a munkavállalók alapvető készségeinek hiánya veszélyezteti vállalatuk jövőbeli növekedését – állapította meg a PwC Talent Trends 2019-es tanulmánya, amely háromezer-kétszáz első számú vezető válaszai alapján készült. Ez az arány 2014-ben még hatvanhárom százalék volt, ami azt mutatja, hogy a készségek hiányával kapcsolatos aggodalom az új technológiák megjelenésével összhangban nőtt az elmúlt öt évben. A felmérésben résztvevők válaszai alapján a készségek hiánya a világ minden részén a fő aggodalmak között szerepel. A japán, illetve a közép- és kelet-európai vezérigazgatók aggódnak a leginkább, míg olaszországi és törökországi kollégáiknak van a legkevesebb álmatlan éjszakájuk a készségek hiánya miatt. Azok közül, akik a leginkább nyugtalanok, ötvenöt százalék mondta, hogy vállalatuk emiatt nem képes hatékonyan fejleszteni, ötvenkét százalékuk pedig a humántőke-költségeik vártnál gyorsabb növekedését említette.

A felmérés szerint a vezérigazgatók elképzelése a szakképzettségi hiányosságok áthidalásának módjáról változóban van. A vezérigazgatók közel fele véli úgy, hogy a jelentős mértékű át-, illetve továbbképzés a legfontosabb kezdeményezés a potenciális szakképzettségi szakadékok megszüntetésére, és mindössze tizennyolc mondja azt, hogy az iparágukon kívülről vennének fel munkaerőt. Az idén év elején készült magyarországi vezérigazgató felmérés válaszadóinak huszonhárom százaléka választaná az át- vagy továbbképzést, illetve tizenhat százalékuk toborozna más iparágból. Ez ellentétben áll a korábbi években végzett felmérésekkel, amelyek szerint a vezérigazgatók megvizsgálták annak lehetőségét, hogy más – különösen az innovációban már előrébb járó – ágazatokból vegyenek fel akár alkalmi munkaerőt. „Bár a munkavállalók átképzése más lehetőségekhez képest – ilyen például az elbocsátott dolgozók végkielégítése és a szükséges készségekkel rendelkező új munkatársak felkutatása – jelentősebb befektetést igényel, mégiscsak vonzóbb megoldás, ami ráadásul kedvező fogadtatásra talál a munkavállalók körében” – mondta Bencze Róbert, a PwC Magyarország People&Organisation csapatának igazgatója. Egy több mint tizenkétezer munkavállaló részvételével végzett globális felmérés szerint például a munkavállalók örömmel töltenek havonta két napot a munkaadójuk által a digitális készségeik fejlesztése érdekében nyújtott képzéssel.

A továbbképzésre történő hangsúlyáthelyezés hátterében az automatizálás és a mesterséges intelligencia növekvő alkalmazása áll. Noha ezek a technológiák elkerülhetetlenül kiszorítanak egyes munkavállalókat, a vezérigazgatók eltérő véleményen vannak a változás mértékéről és sebességéről. Egyértelmű, hogy a digitális felkészítésbe történő beruházás csak egy része annak, ami a jövő munkaerejének megteremtéséhez szükséges, mivel a munkavállalók új készségek elsajátítására való ösztönzése erős tanulási kultúrát feltételez, amely elválaszthatatlan része egy minőségi munkahelynek.

„A munkáltatóknak meg kell felelniük a »jó munka« iránti egyre növekvő igénynek, ami az eredményes és megelégedettséget okozó munkaélményt jelenti, amely megfelel bizonyos minőségi elvárásoknak. A technológia lehetővé teszi a hatékonyság növelését és a költségek kézben tartását, ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy a munkával eltöltött időt produktívabbá és teljesebbé tegyük” – tette hozzá Bencze Róbert. A „jó munka” megteremtéséhez a vállalatoknak jó minőségű munkaerőadatokra lesz szükségük – és míg a vezérigazgatók nyolcvanhat százaléka szerint a megfelelő állományi adatok létfontosságúak, mindössze huszonkilenc százalékuk tartja megfelelőnek a saját adatait.

A vezérigazgatók megosztottak abban, hogy az automatizálás és a mesterséges intelligencia következtében elbocsátott munkavállalókkal szemben ki tartozik felelősséggel: hatvanhat százalékuk úgy véli, hogy a kormányoknak ösztönzőket kellene biztosítania a mesterséges intelligencia fejlesztésére és használatára, míg ötvenhat százalékuk úgy gondolja, hogy az államnak védőhálót kellene biztosítania az elbocsátott munkavállalók számára. Ez a vita a jövőben várhatóan folytatódni fog. „A munkahelyi modellt az évtizedek óta fennálló viszonylagos stabilitás helyett az állandó változás jellemzi, és nincs nyugvópont. A vállalatoknak számos akadályt kell még leküzdeniük. A siker érdekében a bizalom kiépítése és fenntartása kulcsfontosságú lesz – mind a munkavállalók, mind a kormányok és a társadalom egésze között” – foglalta össze Bencze Róbert. Hozzátette, a cégvezetőknek sokkal világosabbá kell tenniük átképzési stratégiájukat és azt, hogy az valójában mit jelent a munkavállalóik számára, mert a változó munkahely a munkahelyi menedzsmentben is új megközelítést igényel.