Újabb adócsökkenéssel fehéredhet tovább a magyar gazdaság

– A 2020-as költségvetés parlamenti vitájában úgy fogalmazott, hogy a jövő évi büdzsé  „hozzájárul a gazdaság fenntartható kifehérítéséhez.” Mitől válik fenntarthatóvá a kifehérítés?

– A gazdasági növekedés motorja a fogyasztás bővülése és a több adózó, maga a kifehéredés pedig azt jelenti, hogy olyanok is fizetnek adót és járulékot, akik korábban nem tették, és olyanok után is, ami után korábban nem, vagy kevesebbet vallottak be, illetve akiktől kevesebbet szedett be az állam. Ezáltal nőnek az adóbevételek és a forgalom. Az adóbeszedés és az ellenőrzés hatékonyságának a növelése – online pénztárgépek, közúti ellenőrzés, digitális eszközök használata – hozzájárul egyes, munkát terhelő adónemek további csökkentéséhez. Az adóhatóság kockázatalapon, valós időben ellenőriz, ez is jogkövető magatartásra ösztönöz. A jogkövető magatartás növelésével javul az adómorál, a közterhek egyre nagyobb hányadát fizetik meg a munkavállalók és vállalkozások, csökken az adórés. Több adóbevételből pedig többet lehet visszaadni a becsületesen adózó állampolgároknak és cégeknek, adókulcs-csökkentés formájában. A bérekre rakódó terhek további csökkentését javaslom. Ez az ami hozzájárul a fehéredési folyamatok fenntarthatóságához.

– A magyar adópolitikát sok kritika éri a magas általános forgalmi adó szintje miatt. Ön mit gondol erről?

– Az aktív állam feltétele a fogyasztási típusú adók előtérbe helyezése. Ennek fontos előzménye, hogy 2010-ben a kormányzat a teljes foglalkoztatást tűzte ki célul, kilenc évvel ezelőtt még Európa egyik legmagasabb arányban adóztatott bérei mellett. Azzal, hogy a foglalkoztatás soha nem látott szintre bővült, jelentősen nőttek az árbevételek, ez pedig növekedést hozott az általános forgalmi adó (áfa) bevételekben. Ha a foglalkoztatás bővül, nőnek a legális kapacitások, az ország bruttó hazai összterméke nagyobb arányban nő, egyes feketén, szürkén jelentkező bevételek láthatóvá válnak. Ugyanez a folyamat igaz a forgalmi adóra is.

– Miért lehet jó a magas áfa?

– Az áfa a legkönnyebben beszedhető, az adók pedig az állam alapfeladataihoz, azok biztonságot adó ellátására kellenek. Az áfa a legigaz­ságosabb adónem, mivel az állampolgárok a fogyasztás arányában járulnak hozzá a közteherviseléshez, ezáltal a fenntarthatósághoz. A magasabb jövedelem nagyobb fogyasztást, ez pedig több áfabevételt eredményez. A 27 százalékos áfakulcs csökkentése pedig azért sem lenne eredményes, mert az adónak nincs köze az árképzéshez, az ár alapvetően két szereplő közti viszony. A mérséklést tehát az emberek nem, vagy csak átmenetileg éreznék meg, a költségvetésből viszont hiányozna az összeg, és visszavetné az előbb említett kifehéredés folyamatát is. A béreket terhelő adókat kell inkább csökkenteni.

– Korábban említette, lehetőség kínálkozik egyes adókulcsok további csökkentésére vagy akár egyes adók eltörlésére is. Melyekre gondolt konkrétan?

– Tekintsünk vissza két fontos elemre. A szociális hozzájárulási adó 27 százalékról indult, július elsejétől pedig 17,5 százalékos, ez jelentős csökkentés, a hatéves bérmegállapodásból pedig még három év hátravan. A másik a személyi jövedelemadó (szja). A korábbi kétkulcsos rendszerben a legkisebb bérre történő bejelentés volt jellemző, mindenki csupán annyi jövedelmet igyekezett bevallani, ami feltétlenül szükséges volt, vagy amellyel nem csúszott át a magasabb adósávba. Még mindig magas a bejelentett minimálbéresek aránya. Az szja egykulcsosítása, csökkentése egyértelműen a fehéredés irányába hatott. Két-három év múlva pedig a munkavállalói oldal „kényszeríthet ki” további fehéredést. Mert szükség van ugyan a munkaerőre és javult a munkavállalók helyzete, azonban még mindig magas az adókulcs, még mindig „megéri” a jövedelem egy részét eltitkolni. A jelenlegi gazdasági folyamatok mellett véleményem szerint lehetőség nyílik a személyi jövedelemadó további, két-három lépésben való csökkentésére. A másik adónem, ami mérsékelhető lenne, a másfél százalékos munkaerő-piaci járulék 0,75-1 százalékos csökkentése. Ezt a kötelezettséget mindenki fizeti, ez fedezi az átképzések költségét, a foglalkoztatás-ösztönzést, illetve az álláskeresési járadék fizetését. Azonban a foglalkoztatás bővülésével jóval kevesebb az álláskereső, sőt olyan csoportokra is munkaerőpiaci tartalékokként tekinthetünk, akik öt éve például szóba sem jöhettek volna. A betéti kamat után fizetendő kamatadót pedig meg lehetne szüntetni. Nem normális, ha a megtakarításokat adóztatjuk, míg a magas kamatozású vagy kockázatú személyi hiteleket nem. A hat hónapos vagy annál rövidebb idejű megtakarításokat (is) kellene ösztönözni. Ha ugyanis a lakosság a rossz konstrukciójú hitelek kamatára, tőke-visszafizetésére fordított hányadát valamilyen kedvezményes befektetési számlán félre tudná tenni, nem kényszerülne a meglehetősen költséges hitelek felvételére.

– A hitel a gazdaság katalizátora, dinamikusan növekednek is a lakossági hitelek és a személyi hitelek. Csakúgy, mint 2006 után. Nem veszélyes ez?

– A magas kamatozású személyi hiteleket jellemzően a legalacsonyabb jövedelműek szokták felvenni, ezért ez rendkívül kockázatos. Ahogy előbb említettem, a megtakarítás ösztönzése kedvező fordulatot hozhatna ezen a téren. Hitelekre ugyanakkor szükség van, de nem a fogyasztási típusú, hanem a beruházásra, fejlesztésre, akár ingatlanvásárlásra fordítandó kölcsönökre. Arra is, ha valaki a háztartási gépeit korszerűsíti, mert ez a fogyasztásában megtérülhet. Egy egészséges gazdaságban elengedhetetlenek a beruházási hitelek, ezekben a pénzintézetek azonban nem feltétlenül érdekeltek. A jelzálog típusú kölcsönöket pont a beruházásokra találták ki, ideális esetben, vagyis amire felvették, az kitermeli a törlesztőrészleteit is, szemben a személyi kölcsönökkel, amelyek mögött nincs befektetés, csak fogyasztás..

– Szinte minden szervezet – így az ÁSZ és személy szerint ön is – egy újabb recesszióra figyelmeztet. Ha tudjuk előre, hogy jön a válság akkor fel is tudunk készülni rá?

– Igen, egyértelműen megtakarító magatartással. A fenntartható növekedéssel együtt eljött az idő a megtakarítás ösztönzésére. Háromhavi kiadásainknak megfelelő tartalék képzése lenne az ideális minden családnak és háztartásnak. Ezen kívül a rezsikiadásokat csökkentő beruházásokkal lehet növelni a biztonságot.

– A lakosság hogyan tud fel-készülni?

– Megtakarítással. Például úgy, hogy nem vesz fel fogyasztási típusú személyi hiteleket, csak a már említett alacsonyabb rezsit eredményező beruházásokat finanszírozza kölcsönből, illetve az elemi szintű lakhatás feltételét.

– Az új Magyar Állampapír Plusz nem jelent megoldást a lakossági megtakarítások növelésére?

– Akik hat hónapnál hosszabb időre is tudnak félretenni, azok nagy lehetőséget, a legjobb állami konstrukciót kapták. Ugyanakkor ösztönözni kellene az embereket a rövid távú megtakarításokra is. A magyar gazdaság sérülékenysége szempontjából meghatározó, hogy a családok gazdálkodása mennyire válságálló. Erősíteni kell a családok pénzügyi tudatosságát és biztonságát, önkéntes megtakarítási képességét és hajlandóságát.

– Az ÁSZ június utolsó napjaiban publikált elemzése szerint jelenlegi formájában nem fenntartható az egészségügy finanszírozása. Lassan egy év telt el azóta, hogy egy emlékezetes nyilatkozatában hívta fel a figyelmet a kórházak kaotikus gazdálkodására. Ezek szerint azóta változatlan a szakmai véleménye az ágazatról?

– Az ellenőrzésre vonatkozó részt röviden összefoglalva: a tendencia sajnos nem változott. Szerintem egy jól szervezett állami sürgősségi ellátás kell legyen a rendszer alapja, olyan, ami a legelemibb emberi-egészségügyi biztonságot képes garantálni. Ehhez – ritkán mondok ilyet – többletforrás szükséges. Ezen felül a több mint négy és fél millió munkavállaló miatt is szolgáltató egészségügyre lenne szükség annak érdekében, hogy az ellátás igénybevétele – akár az egészség helyreállítása, akár a megőrzése – minél kevésbé menjen a munkaidő rovására, délután és hétvégén is kellene megfelelő ellátást nyújtani. Gondoljunk csak arra, hogy szinte kizárólag munkaidőben lehet bármilyen vizsgálatra vagy rendelésre eljutni. (Ez egyébként sajnos igaz a közműszolgáltatók működésére is.) Ne kelljen magánellátást igénybe venni azért sem, mert nincsen megfelelő orvos, vagy megfelelő létszámú szakszemélyzet. Emellett mindannyiunk érdeke, hogy az egészségügyben is olyan gazdasági egységek legyenek, amelyek gazdaságosan, szabályosan működnek – etikus, jó vezetés mellett. Az előbbiekhez többletforrás, az utóbbihoz pedig törvényeket betartó hozzá­állás és gyakorlat szükséges.