Az építőipari képzés mellett kulcskérdés a gépesítettség is

– Mik az építőipar legfőbb problémái és hogyan lehet ezeket megoldani?

– Az ágazat egyik nagy bánata, hogy rendkívül ciklikusan működik a piac, ennek pedig az a fő oka, hogy az ágazat igen erőteljesen az uniós forrásokon alapszik. Ettől függően vannak mélypontok és nagyon magas fizetőképes keresleti szituációk. A helyzetet az állami, önkormányzati és közösségi megrendelések változásával lehet tompítani, ugyanis ezeknek az intézményeknek piackiegyenlítő szerepük is van. Az most egyértelműen látszik, hogy az ágazatnak 2020-ig van munkája és növekedési pályán lesz, de mindig az a kérdés, hogy mi lesz majd azután. Azzal fontos tisztában lenni, hogy a mostani erőteljes beruházások csak akkor térülnek meg, ha legalább öt-hat évig folyamatosan van munkája az építőiparnak. A beruházási piac élénkítésének ez a másik problematikus pontja. Már most el kell kezdeni kidolgozni azokat a közép- és hosszútávú építési beruházásokkal egybekötött programokat, amelyek az építőipart növekedési pályán tudják tartani.

– Minek köszönhető, hogy az ágazat 2020-ig „biztosítva van”?

– A piac minden szereplője nagy volumenben és nagy értékben rendel. A legnagyobb értéket az ipari beruházások jelentik, a legnagyobb közösségi megrendelőnk pedig a magyar állam. A sikerhez fontos, hogy mindig tudjuk előre, hogyan kellene alakulnia és működnie a piacnak. Ehhez képest tudjuk meghatározni, hogy milyen kapacitásra és mennyi emberre van szükség, milyen árakkal és milyen hatékonysággal kell dolgozni, valamint, hogy ehhez milyen képzésekre van szükség.

– Nyilvánvaló, hogy a szakképzési rendszer átalakítása az építőiparra is hatással van. A kérdés inkább az: hogyan és mennyire befolyásolja az ágazatot?

– Az új szakképzési stratégia lehetővé teszi, hogy a középpontba állíthassuk a gyakorlati képzést. Olyan képzőcentrumokat kell
létrehozni, ahol a képzés megoszlik a központ, illetve a duális képzésbe beszálló vállalkozók között. Emellett fontos egy olyan iskolai rendszer kialakítása, amely vonzóvá teszi a középvezetői képzést, ezzel a művezetői végzettség megszerzését. A szakképzési
törvény azt is lehetővé teszi, hogy az igazán erős, nagy cégek a saját képzési bázisukat is kialakítsák és államilag elismerten működtessék. Jelenleg a legnagyobb ellenségünk az idő.
Minél hamarabb meg kell alkotni azokat a jogszabályokat, amelyek ezt a koncepciót lehetővé teszik és elindíthatjuk a folyamatot.

– Nagyjából mikor kezdődhet az erre
a koncepcióra épülő oktatás?

– Ahhoz, hogy ez a folyamat elinduljon, rengeteg tennivaló van. Az egyik legfontosabb, hogy a gyakorlati szakképző tanárokat kiválasszuk és felkészítsük, ráállítsuk őket a nyolcórás foglalkoztatásra, és ki kell dolgozni egy ehhez megfelelő bérezést. Úgy gondolom, ebben az ágazatban, jól előkészítve, biztos alapokon 2020 szeptemberében lehet majd elindítani az új oktatási rendszert.

– A diákoknak is kedvet kell csinálni. Ez
a nehezebb része, igaz?

– Az pozitív dolog, hogy az iskolák rendszeres pályaorientációt tartanak, és a vállalkozók is jobban közreműködnek a „toborzásban”, de a legnagyobb gát, amit le kell bontani, az az anyukák ellenérdekeltsége. Egy tizennégy éves gyerek még nagyon nehezen dönti el, hogy mi szeretne lenni, és tízből nyolc esetben a szülő dönt. A mi szakmánkban nagyrészt szerényebb anyagi körülmények között élő családokból jönnek gyerekek, így fontos tájékoztatni a szülőket, hogy minden építőipari szakmánál nagyon komoly tanulmányi ösztöndíj van, és kollégiumi elhelyezés is biztosított. Nem mellesleg arra is fel kell hívni a szülők figyelmét, hogy a jól képzett szakmunkások előtt komoly karrierlehetőség áll.

– Talán az építőiparban a legnagyobb probléma a szakképzett munkaerő hiánya.

– A 2013-as mélyponthoz képest jelenleg kilencvenezerrel több főt foglalkoztat az ágazat, tehát találtunk munkaerőt a piacon, de ők mind segédmunkások. Ez újabb megoldandó feladatot generál, hiszen ahhoz, hogy a minőség és a határidő ne sérüljön, ezek mellé a kollégák mellé szinte reggeltől-estig kell mérnök, s ez azt eredményezi, hogy már mérnökből sincs elegendő. Tehát a szakmunkásképzés mellett a felsőfokú oktatás fellendítése is rendkívül fontos feladat, azonban nem minden ezen múlik. Fontos probléma az is, hogy a vállalkozók tudnak-e olyan gépeket venni és munkábaállítani, amelyek élő munkaerőt váltanak ki, ezzel gyorsítva a folyamatokat. Kiemelt kérdés, hogy például az építőanyagipartól mennyi előregyártott, kész termékeket kapnak, amiből gyorsabban lehet a projektet megvalósítani.

– Jelen állás szerint mi a válasz erre a kérdésre?

– Az építőipar fejlődése egyértelműen elindult, és hónapról hónapra magasabb a teljesítménye. Az idei év már teljesen a hatékonyság javulásának az éve lesz. Függetlenül egy vállalkozás méretétől, a gépesítés és a képzés is kulcskérdéssé vált. Az élen a közepes- és nagy cégek járnak, kérdés, hogy mennyire tudják magukkal húzni a mikro- és kisvállalkozásokat, amelyeknek egyedül nagyon nehéz innovatívnak lenni és önmagukat is képezni.

– A kormány részéről is kiemelt figyelmet kapnak a magyar gazdaság alappilléreinek számító kis- és középvállalkozások (kkv).
Az építőiparban mi jellemzi a kkv-szektort?

– Az építőiparban már több mint százezer vállalkozás van, szaporodunk, mint a gomba. Ebbe beletartoznak az egyéni vállalkozók is. Sajnos szomorú tény azonban, hogy a mikrovállalkozások osztódással szaporodnak. Ez nagyon negatív folyamat, mert attól, hogy két kiváló burkoló kiválik egy csapatból, egyáltalán nem biztos, hogy alkalmas egy vállalkozás működtetésére.

– Hogyan lehetne ezt a problémát orvosolni?

– Az ÉVOSZ kidolgozta Az építési ágazat 2019. évi súlyponti problémái, javaslatok ezek megoldásához című anyagát, amelyben erre vonatkozóan is van egy fejezet. Úgy gondoljuk, hogy a kormányzat részéről fontos lenne olyan pályázatokat kiírni, amelyek motiválják a mikrovállalkozásokat, hogy közösen fejlesszenek. Arra kéne ösztönözni a közepes és nagy cégeket, hogy az üzleti rendszerükben lévő, számukra megbízható kisebb cégekkel közösen pályázzanak.

– AZ ÉVOSZ elnökeként most mit tart a legfontosabb feladatnak?

– A legfontosabb feladatunk, hogy a magyar építőipar hatékonysága javuljon. Azokon a problémákon, amelyekkel ma a magyar építőipar küzd, számos uniós ország már túl van, így vannak előttünk jó példák, megoldási lehetőségek.