Exkluzív
Egy élhető város titka – INTERJÚ
– Úgy tapasztaltam, hogy Gyulán sokan szeretik, nem véletlenül idestova már tizenharmadik éve a város polgármestere. Ennyi idő után hogyan éli meg a mindennapokat?
– Nagyon szép szolgálat egy várost vezetni, különösen ha az ember a szülővárosa polgáraitól kapja a megtiszteltetést. Annak a városnak a polgáraitól, ahol több generáción keresztül a családja, a felmenői éltek. Úgy gondolom, a polgármesteri munka a politikai tisztségek közül a legszebbek közé tartozik, ahol alkotni lehet. Ez egy nagyon fontos jellegzetessége a polgármesteri szolgálatnak. Így tekintek arra a lehetőségre is, amikor egyedi ügyekben lehet az embereknek segíteni, a problémáik megoldásában közreműködni, vagy amikor épületeket építünk vagy újítunk fel, parkokat rehabilitálunk, a körülöttünk lévő környezetet élhetőbbé, zöldebbé és egészségesebbé tesszük. Ezek mind olyan eredményei a munkának, amelyek visszatöltik az emberbe azt az energiát, ami a szolgálat végzéséhez szükséges.
– A csaknem másfél évtizedes városvezetési tapasztalattal a háta mögött belelépne még egyszer ugyanebbe a folyóba, vagy maradna inkább az ügyvédi irodánál?
– Az ügyvédi pálya természetesen sok tekintetben nyugalmasabb, az embernek vannak hétvégéi például, de ez egy olyan különleges megbízatás, amely keveseknek adatik meg. Ezért cseppet sem bántam meg, hogy amikor a Fidesz 2008-ban felvetette a lehetőséget, miszerint legyek én a polgármesterjelölt a 2010-es választásokon, az elhívásra igennel feleltem. Akkor két éve voltam már önkormányzati képviselő. Először frakcióvezetői feladatokkal bíztak meg, ezt követően pedig rövidesen felkértek arra, hogy a legközelebbi választáson polgármester-jelöltként induljak. Rövid gondolkodást követően határoztam el magam az igen mellett, és ha visszapörgetnénk az időt, akkor ismét ugyanígy döntenék.
– Számos példát lehetne mondani arról, hogy valaki mondjuk a helyi politikából lépett tovább az országos politika színpadára. Önnek vannak efféle, ahogy az ilyesmire egyesek mondani szokták, „nagyra törő” tervei?
– Én ott szolgálok, ahol a közösségnek szüksége van rám és úgy érzem, hogy itt, helyben van rám szüksége. A városomat semmilyen körülmények között nem hagynám el, nem szeretnék tartósan máshol munkát végezni. Ezer szállal kötődöm ide, és ez alapvetően meghatározza a terveimet. Itt említem meg, hogy mi, gyulaiak olyan helyen lakunk, ahová mások nyaralni járnak.
– Gyula valóban „jó hely”, amihez őszintén gratulálok. Mert nem túlzás azt állítani, hogy ha valaki egyszer a városba látogat, mindig szívesen jön ide vissza. Ha már így szóba került ez, elárulná, hogy mi a város titka?
– Én úgy látom, a titok abban rejlik, hogy a helyi társadalom uralkodó értékrendje és az épített, valamint a természeti környezet harmóniában van egymással. A lényeg a város történetéből vezethető le. A város egykor a vármegye székhelye volt, 500 éven keresztül. Mátyás király tette megyeszékhellyé és Rákosi Mátyás fosztotta meg ettől a címtől, tehát „Mátyástól Mátyásig” volt Gyula vármegyeszékhely, 1950. február 1-jétől nem az. Ám ami a kommunisták részéről egykor büntetés volt, azt visszanézve inkább jutalomként könyvelhetjük el. Ugyanis annak eredményeként, hogy Gyulát megfosztották a vármegyeszékhelyi titulusától, szándékosan megfosztották olyan fejlesztésektől, amelyeknek a következménye sok megyeszékhely, illetve nagyobb városok esetében az erőltetett iparosítás volt. A szóban forgó városokba nagy arányban telepítettek be embereket más településekről, vidékekről, ők pedig másfajta kultúrát, másfajta szokásokat vittek magukkal. Gyulán ez nem történt meg. A mai napig is a született gyulaiak élnek döntően a városban. Így szülőről gyermekre öröklődik egy olyan polgári gondolkodásmód, amit „gyulaiságnak” nevezünk.
– Mik a jellemzői ennek a „gyulaiságnak”?
– A hagyományok, a polgári, nemzeti értékek tisztelete és jó értelemben véve a türelem. Hiszen ez egy háromnemzetiségű város, a török kiűzése óta együtt élnek itt németek, románok és magyarok. Békében élünk, és szeretjük egymást, tiszteljük a másik kultúráját, értékeit, mert megtanultuk a történelmi tapasztalatokból, hogy ez valamennyiünket gazdagít. Éppen ezért a „gyulaiság” mint gondolkodásmód szerves része az épített örökség, a természeti környezetünk tisztelete és védelme. Ha végigmegyünk a városon, azt látjuk, hogy nagyon sok 19. századi épület, az elmúlt 10-15 évben történt felújítást követően, élő funkcióval várja a látogatókat vagy a különféle szolgáltatást igénybe vevőket. Szembetűnő az is, hogy több, száz évnél régebbi parkja is van a városnak, és ezek rehabilitálva, napi szinten gondozva hozzájárulnak a magasabb életminőséghez. A kulturális hagyományainkat is tiszteljük, becsüljük és éltetjük. A „gyulaiságra” nagyon jellemző egy történet. A 70-es években nálunk is azt tervezték a kommunista pártvezetők, hogy a belvárosban lebontanak számos jellegzetes régi épületet, és a helyére szocreál stílusúakat, hovatovább panelházakat építenek, köztük egy tízemeletes toronyházat is. A cél az volt, hogy a Békéscsaba felől Gyulára érkezők egyből lássák: egy szocialista városba érkeznek. A szervezők szerencsére elkövették azt a hibát, hogy az egyik belvárosi üzlet kirakatába kihelyezték a makettjét ennek a tervnek, és ez bizony felháborodást okozott a gyulaiak körében. Annyira, hogy helyi értelmiségiek megfogalmaztak egy tiltakozó levelet, amit csaknem 300 gyulai polgár alá is írt. Ne feledjük, 1973–74-ben történt ez, a Kádár-rendszer „lábszagú” világában. Amikor az a veszély tényleg fennállt, hogy emiatt valakit mondjuk kirúgnak az állásából vagy másfajta hátrány éri. Az emberek ennek ellenére névvel, címmel, aláírásukkal vállalták azt a véleményüket, ami szembement a hivatalos pártpolitikával. Annak idején egyébként a Magyar Nemzet le is közölte a szóban forgó nyílt levelet. Ennek eredményeként végül az említett terv meghiúsult.
– A régi épületek pedig megmaradtak…
– A belvárosban sétálgatva ma is láthatók azok a jellemzően 19. századi homlokzatok, amelyek meghatározzák a város hangulatát. Azt gondolom, az említett történet jól jelképezi a „gyulaiságot” és azt a civil kurázsit, amit mindig is képviselt a helyi társadalom. És aminek szerintem az az oka, hogy a városban mindig meghatározó többséget képviseltek a született gyulaiak, illetve az, hogy az ide költözöttek nagyon hamar átvették ezt a gondolkodásmódot. Számtalan nyilatkozatot tudnék idézni erről olyanok részéről, akik mondjuk 40-50 éve költöztek Gyulára és nagy elismertségnek örvendenek különböző okokból. Ezek az emberek ugyanis el szokták mondani, hogy őket befogadta ez a város, és nagyon hamar azonosulni tudtak azzal az értékrenddel, ami a „gyulaiság” kifejezéssel határozható meg. Egy szóval elmondva tehát szerintem ez a város titka. Ezt érzik a városba látogatók is: a szellemiség és a környezet nálunk harmóniában van egymással.
– Közel ide az országhatár, mégsem látni a város utcáin migránsokat, és az emberek is azt mondták, hogy ez itt nem probléma. Másutt, az országhatár közeli településeken az ingatlanok értékét is alaposan megrogyasztotta az illegális migráció, de Gyulán nincs ilyesmi. Ezt mivel magyarázza?
– Szerencsére a jelenlegi migrációs útvonalaktól távol vagyunk ahhoz, hogy a migránsok ide nagy tömegben jöjjenek. Azt tapasztaljuk, hogy a határőrizet teszi a dolgát, eredményesen tevékenykednek, és őrzik a határt. Mind a határ mentén, mind a mélységi felderítés tekintetében jók az eredményeik. Az ingatlanárakkal kapcsolatban pedig az a helyzet, ami egyébként a rendszerváltozás óta jellemző: Békésben Gyulán a legmagasabbak az ingatlanok árai. Ez több tényezőnek tudható be. Egyrészt a turizmusra figyelemmel befektetni is érdemes itt ingatlanvagyonba. Hiszen a turisztikailag frekventált területeken üzleti értelemben azt nyereségesen lehet működtetni, tehát hozama is van egy ilyen befektetésnek. Másrészt nagyon fontos megyei, vármegyei funkciók a mai napig az egykori megyeszékhely Gyulán működnek. Ilyen például az igazságszolgáltatás, hiszen a városban van a törvényszék, a főügyészség, az ügyvédi kamara, de ilyen az egészségügy is, mert itt van a megyei kórház. A városban található még a megyei levéltár és a vízügyi igazgatóság regionális központja. Gyula iskolaváros is, a két vármegyei tankerületi központból, illetve a két szakképző centrumból is az egyik a városban működik, a Gál Ferenc Egyetemnek pedig önálló egyetemi kara van a városban. Mindezek következtében is Gyulának – hangsúlyozom: Békés vármegyei viszonylatban – kielégítő a megtartó ereje, és rendelkezik vonzerővel, ezért van itt ingatlanforgalom. Volt olyan év, amikor Békés volt az egyetlen, ahol nem a megyeszékhelyen adták ki a legtöbb építési engedélyt, hanem konkrétan Gyulán, de ez máskor is elő szokott fordulni.
– Hoz elég bevételt a három legismertebb gyulai turisztikai látványosság – a Gyulai Várfürdő, az Almásy-kastély és a gyulai vár –, vagy úgy általában: maga a turizmus? Azért is kérdezem ezt, mert miközben tavaly az energiaár-robbanás hatására országszerte bezártak az óriási költséggel működő fürdők, Gyula itt a végeken ebben is kitartott: közölték, hogy továbbra is várják a vendégeket, az ide utazó turistákat. Ezt így hogy? – kérdezhetném sután, arra értve, hogy mi adja a szembeötlő gazdasági stabilitást Gyulán, de azt is elmondhatná: hogyan jutnak források még a látványosan szembetűnő fejlesztésekre is?
– Amikor a várost 2010-ben átvettük, nagyon nehéz pénzügyi helyzet jellemezte az önkormányzat gazdálkodását. Abban az évben 580 millió forint volt a működési hiány – tehát ennyivel több volt a kiadás mint a bevétel – és volt emellett 3,5 milliárd forint adóssága az önkormányzatnak. Nagyon szigorú, takarékos gazdálkodást vezettünk be, majd az Orbán-kormány döntésének köszönhetően az önkormányzatok adósságát, így a miénket is átvállalta az állam. Így 2013-tól megszabadultunk az adósságszolgálattól, ugyanakkor folytattuk a 2010-ben elkezdett szigorú, takarékos gazdálkodást. Ennek köszönhetően mindig tudunk a fejlesztésre megfelelő forrásokat elkülöníteni, illetve az elnyert pályázatok önerejét minden esetben biztosítani tudjuk. Ez azt jelenti, hogy 2010 óta nem kellett visszaadjunk pályázatot amiatt, hogy nem tudjuk megfinanszírozni a városra, az önkormányzatra eső önrészt. Az sem fordult elő, hogy esetleg a pályázat beadása után bekövetkezett áremelkedések miatti költségnövekedést ne tudnánk megfinanszírozni. A szigorú, takarékos gazdálkodás tehát 2010 óta egy nagyon fontos jellegzetessége az önkormányzatnak. Azóta mindig hiány nélkül gazdálkodunk, ugyanannyi a bevételünk, mint a kiadásunk. A helyi gazdaság pedig elég komplex. Gyula elsősorban a turizmusról és a gyulai kolbászról, közvetve a húsiparáról ismert. Ennél sokrétűbb a helyi gazdaság, jelentős a helyi építőipar, most már a gépipar, fémipar és a bútorgyártás is. Ez azért is nagyon fontos, mert a pandémia idején megtapasztalhattuk, hogy mennyire veszélyes az, ha csak egy ágazatra épít egy város gazdasága. Mivel nálunk nem ez a helyzet, ezért egész jól tudtuk kezelni azt a bevételkiesést, amit a turizmus teljes leállása okozott az önkormányzat számára. Ezért is nagyon lényeges az az iparfejlesztési politika, amit 2010 után elkezdtünk. Ennek két legismertebb eredménye a gyulai húsipar újjászervezése volt 2013-ban – amely a nádudvari HAGE-NAGISZ tulajdonában volt, amikor 2012-ben felszámolás alá került, de megmentette az önkormányzat –, legutóbb pedig az Airbus helikopteralkatrész-gyárának a megépülése és elindulása. Előbb kitérnék az elsőre. Amikor 2012-ben felszámolás alá került a nagy múltú Gyulai Húskombinát, a kormány azzal a feltétellel segített az önkormányzatnak, hogy a kapott 1,8 milliárd forintot munkahelyteremtésre költjük. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy ezt a pénzt a húsipar újraszervezésére fordítjuk. Alapítottunk egy új céget, a Gyulahús Kft.-t, a felszámolótól megvásároltuk az ingatlanokat, az ingóságokat és azokat a jogokat – például a földrajzi védjegyoltalmat – ami szükséges a termékek gyártásához, a dolgozókat pedig átvettük. Azóta 100 százalékos önkormányzati tulajdonban van, és minden évben nyereséges a Gyulahús Kft. A gyulai hústermékek hamar visszakerültek a boltok polcaira, jelenleg is mindenhol lehet kapni belőlük az országban, és az exportpiacok is bővülnek. Úgy tudom, a gyulai az egyetlen húsipari vállalkozás Magyarországon, amely önkormányzati tulajdonban van. A másik fontos fejlemény az Airbus említett beruházása. Ez a tavaly nyáron átadott alkatrészgyár egy új szintre emelte a gyulai gazdaságot, a világgazdaság térképére felkerült a város azzal, hogy a világ egyik legnagyobb légijármű-ipari vállalata Gyulán hozta létre ezt az üzemet. Az Airbus alkatrészgyára az Airbus helikopterek teljes flottájának gyárt, alapvetően a dinamikus hajtóműrendszerhez szükséges alkatrészeket. Fentiekből kitűnhet, hogy sokkal válságállóbb a helyi gazdaság, mintha egy lábon állna, illetve állnánk. Ugyanis mivel az önkormányzat működése az adóbevételektől függ, így az önkormányzat gazdálkodása is kiegyensúlyozottabb tud lenni.
– Beszélne kicsit részletesebben arról, amit 2010 óta az önkormányzat nagyon fontos jellegzetességeként említett, vagyis a költségtakarékos gazdálkodásról? Biztosan nemcsak arról van szó, hogy – amint mondani szokás – meghúzták a nadrágszíjat.
– Az elmúlt 12 évben minden lehetőséget megragadtunk a városüzemeltetési költségek csökkentésére. Így amikor csak lehetett pályázni energetikai korszerűsítésekre, homlokzati hőszigetelésekre, nyílászárócserékre, napelemes rendszerek kiépítésére és olyan fűtési technológiákra, amik a gáztól függetlenek, mindig pályáztunk, és jellemzően nyertünk is. Ennek köszönhetően az Erkel Ferenc Emlékházban már 2011-ben talajszondás geotermikus fűtési rendszert létesítettünk, ami azóta is jól működik. Amikor néhány éve a szinte az összedőlés határán lévő Almásy-kastélyt a kormány támogatásának köszönhetően meg tudtuk menteni és felújítottuk, akkor az egyik elvárásomként fogalmaztam meg, hogy olyan alternatív energiára épülő fűtési rendszert tervezzenek, amely a gáztól független. Az már akkor is világosan látható volt ugyanis, hogy egy akkora épületet gázzal fűteni pénzügyi értelemben nem fenntartható. Ezt a kastélyt egyébként télen a két világháború között az Almásyak sem tudták kifűteni, ezért a 30-a években a téli hónapokban már nem is laktak benne. A most Stefánia-szárnynak nevezett részébe költöztek ki vagy pedig Gyulaváriba, ez változó volt. A felújított kastélyban így szintén geotermikus fűtési rendszer lett kiépítve. A kastély mellett több épületünkben hőszivattyús fűtési rendszereket alakítottunk ki, a Gyulai Várfürdőben pedig folyamatosan, szintén több ütemben bővítettük a termálvíz hőjére épülő fűtési kapacitásokat. Így aztán most, a mögöttünk hagyott nehéz téli időszakban is nyitva tudott maradni a várfürdő, mert minimális a gázfelhasználása, a termálvíz hulladékhőjével fűtjük a várfürdő tereit. Csak az 50-es medencét kellett bezárni, ami télen sátrat kap, és egyedüliként gázzal volt fűtve, ennek a költségét nem tudtuk volna megfinanszírozni. Azonban most zajlik egy beruházás, aminek köszönhetően az egyik termálkút vizét – amit nem használt a várfürdő az elmúlt 10-20 évben – most reaktiválták, és annak a hőjét fogjuk felhasználni az 50-es uszoda fűtésére. Így a következő télen már azt is használni lehet, akkortól a téli időszakban is teljes kapacitással működhet majd a várfürdő. Ezen az úton szeretnénk továbbra is menni és minden olyan lehetőséget megragadni, amely az üzemeltetési költségeket – így a rezsiköltségeket – csökkenti. Bízunk benne, hogy a jövőben még több ilyen lehetőség lesz, mint ami adódott az elmúlt 12 évben.
– Hány százalék lehet az önkormányzat bevételeiben a turizmus aránya és mennyi mondjuk az iparé?
– Nincs olyan statisztika, amely alapján pontos számot lehetne mondani, mert az adóalanyok jelentős része nemcsak turizmussal foglalkozik, hanem más tevékenységet is folytat. Az iparűzési adó befizetésénél pedig nincs elkülönítve, hogy melyik bevételből származik az az adóalap, amely alapján megfizetik. Nincsen tehát olyan statisztika, amely alapján meg tudnánk mondani, hogy az iparűzési adóból hány százalék származik a turizmusból vagy más ágazatokból. Ami esetleg összehasonlításra vagy bármilyen következtetés levonására alkalmas lehet, az az, hogy az idegenforgalmi adó milyen arányt képvisel a város helyi adóbevételeiben. A pandémia előtt, 2019-ben például 184 millió forint volt az idegenforgalmi adó, míg az iparűzési adó körülbelül 1,1 milliárd forint. Ebből lehet látni, hogy egyébként milyen fontos számunkra a turizmus, mert ezt a majdnem 200 millió forintos bevételt csak az idegenforgalmi adó biztosította. Ehhez akkor még ugyanennyit adott az állam, jogszabály alapján, üdülőhelyi fenntartási normatíva jogcímen, amit a pandémia idején beszüntettek. Mi az említett idegenforgalmi adóbevételt szinte teljes egészében visszaforgatjuk a turizmus céljaira, például turisztikai marketingre. Még 2011-ben felkerestem a nagyobb szállodák tulajdonosait és a kis szállásadók jelentős részét képviselő Gyulai Idegenforgalmi Egyesületet, s meggyőztem őket arról, hogy hozzunk létre egy közös kft.-t – ez lett a Gyulai Turisztikai Nonprofit Kft. – annak érdekében, hogy a turizmusból befolyó bevételeket a turizmus érdekében a lehető leghatékonyabban használjuk fel. Az említett kft. 50 százaléka az önkormányzaté, a másik 50 százalékon a turisztikai szereplők osztoznak. A működés pedig úgy néz ki, hogy adunk nominálisan meghatározott összeget is a cégnek, továbbá az önkormányzat visszaforgatja az idegenforgalmi adóbevétel jelentős részét ebbe a kft.-be. A döntéshozatal konszenzusos, azaz a kft. üzleti tervét konszenzussal fogadják el a versenyszféra képviselői és az önkormányzat képviselői. Így jön létre évről évre a marketingterv, amelyet az említett összegből finanszírozunk meg és végezzük a városmarketinget, de ebből működik a Tourinform Iroda is. A piaci szereplők bevonása azért nagyon fontos, mert a szakmaiságot így be tudjuk kapcsolni a döntéshozatalba. A képviselő-testület politikai testületként nyilvánvalóan elkötelezett a város ügyei iránt, és vannak a gazdasághoz, a turizmushoz értő képviselők is. Mégis a legfontosabb, hogy azok a szakemberek, akik nap, mint nap találkoznak a vendéggel, akik a munkájuk során mindennapos tapasztalatokat szereznek a marketinggel vagy éppen a vendégek elégedettségével kapcsolatban, befolyásos részesei legyenek a döntéseknek. Hiszen az ő tevékenységüknek köszönhetően folyik be a város kasszájába az a pénz, amelyből aztán visszaforgatunk. Ilyenformán igyekszünk az ügyben a lehető legjobb döntéseket meghozni.
– Egy másik magyarországi városban a vállalkozók adtak össze ad-hoc néhány milliót még tavaly, hogy a fürdő ne zárjon be. Jól sejtem, hogy Gyulán azért maradtak talpon, mert itt végső soron évek óta más a hozzáállás, a szemlélet?
– A politikám alapja a fenntarthatóság. Mindig azt vallottam, hogy bármilyen magas támogatási intenzitású egy pályázat, csak olyan beruházást szabad megvalósítani, amit utána fenn is tudunk tartani. Nagyszerű élmény lehet egy átadóünnepség, ahol jelen van a miniszter vagy az államtitkár, és átvágjuk a nemzetiszínű szalagot, villognak a vakuk, és vesznek a kamerák, miközben mindenki nyilatkozik boldogan. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy utána a miniszter, az államtitkár elmegy, jönnek a hétköznapok, és ki kell fizetni a rezsiszámlát, a munkabéreket, a takarítószereket, és ezekhez meg kell termelni a bevételt. Mert ha mindent az adóbevételekből akarunk finanszírozni, akkor az úgy nem fog működni. Tehát a fenntarthatóság az egy olyan alapelv számomra, amit minden beruházás esetében figyelembe kell venni a döntésnél. Ez tehát minden városi beruházásnál fontos szempont volt, és látjuk is az eredményét: az Almásy-kastély, a gyulai vár például külön-külön is nyereségesen működik. Ebből az eredményből tudjuk megfinanszírozni azokat a kisebb kiállítóhelyeket, ahol nem tudnak nyereségesen működni, például az Erkel Ferenc Emlékházat vagy a Ladics-házat, a Kohán Képtárat. Továbbá rendezvényekre, olyan egyéb programokra is ebből tudunk forrást biztosítani, amelyek ezekre a kiállítóhelyekre behozzák azokat a vendégeket, akik mondjuk az állandó kiállítást már megtekintették, és lehet, hogy amiatt nem jönnének be még egyszer. A fenntarthatósági szempont azonban nemcsak a turizmus területén, hanem minden tekintetben nagyon fontos.
– Térjünk rá az iparra. Mik a tervei ennek kapcsán, milyen típusú beruházásokat látna szívesen a Gyulai Ipari Parkban az Airbus alkatrészgyára mellett, és melyek azok, amelyekkel inkább nem számolna? Ide tartozik, hogy mennyire tud számítani ez ügyben az építési és beruházási miniszterre, Lázár Jánosra? Még egy gondolat: mennyire csapatjátékos?
– Abszolút csapatjátékosnak tartom magamat. Gyulán – és ezt egy nagy áldásnak tartom – nagyon jó, összetartó a politikai közösség, támogatjuk egymást, miközben mindenki a maga területén elvégzi a munkáját. Szó szerint a munkájával foglalkozik és nem a másikkal. Mind az országgyűlési képviselő úrral, mind az alpolgármesterekkel, a fideszes önkormányzati képviselőkkel az emberi kapcsolat is nagyon jó, nemcsak nekem, hanem mindenkinek a többiekkel. Tehát egy jó emberi közösséget is alkotunk, nemcsak valamiféle kényszer szülte együttélésről van szó, ez nem „cohabitation”, ahogyan a franciák nevezik az elnök és adott esetben egy más színű kormány együttműködését. Itt tényleg nagyon jó emberi kapcsolatok is vannak, és a képviselő-testületben még pártfüggetlen civil szervezettel is nagyon eredményesen tudunk együtt dolgozni. A csapatszellem számomra nagyon fontos, és ez regionális szinten is érvényes. Mióta én vagyok a polgármester, Békéscsabával is kifejezetten jó a kapcsolatunk, mind a polgármester úrral, mind az országgyűlési képviselő úrral, de a környező települések polgármestereivel is, kivétel nélkül mindenkivel. Igyekszünk együttműködni is, természetesen településeink érdekei mentén. Regionálisan Lázár miniszter úrral hagyományosan is nagyon jó a kapcsolatunk, személyében Gyula városának elkötelezett támogatóját tisztelhetjük. Nagyon sok olyan döntésben segítette a városunkat a kormánynál, amelynek eredményei már szóba kerültek, például a kastély felújítása vagy a húsipar újjászervezése. A gazdaság fejlődését illetően pedig számomra a szinergia a kulcsszó. Azt gondolom, úgy kell az egyes ágazatokat fejleszteni, hogy egymást előnyös kölcsönhatással támogassák. Egyik se ártson a másiknak. A helyi gazdaság jövőjével kapcsolatban azt szeretném és azon dolgozom, hogy a déli iparterület, a Gyulai Ipari Park fejlődjön, és az Airbus alkatrészgyárához hasonló beruházások érkezzenek ide. Olyanok, amelyeknek a laikus közvélemény számára is jó a megítélése, tehát mondjuk akkumulátorgyárat nem szeretnénk mi sem. A gépipari beruházások ugyanakkor nagyon jól jövedelmező munkahelyeket biztosítanak és ezek járulnak hozzá legnagyobb mértékben a fiatalok helyben maradásához is. Sőt az Airbus gyára esetében többen még vissza is költöztek Gyulára például Budapestről vagy akár Győrből, ahol komoly vállalatoknál dolgoztak. Ez azonban új lehetőség számukra, mert itt Gyulán is tudnak nemzetközi karriert befutni. Egyébként azt gondolom, hogy egy olyan iparfejlesztés, ami jelenleg is zajlik – amelynek a fő jellemzői, hogy magas hozzáadott értékű tevékenységet folytatnak, amely komoly képzettséget, szaktudást, iskolázott szakembereket igényel – marketinglehetőség is a városnak. Az, hogy egy világhírű cég, az Airbus Gyulára jött, szerintem a turizmusra is jótékony hatással van. Ne feledkezzünk meg arról, hogy van üzleti turizmus is, továbbá ez a város megtartó erejét növeli. A fiataloknak esetleg vonzó lehetőség arra, hogy itt maradjanak, mások számára pedig lehetőség arra, hogy Gyulára költözzenek. Azt gondolom, ha a város élhetősége javul, a megtartóereje, a vonzereje nő, akkor ez a turizmus számára is előnyös. Hiszen szívesen mennek az emberek olyan helyre üdülni, ahol a helyben élők is szívesen élnek, és a gyerekeik is szívesen visszaköltöznek vagy el sem mennek. A turizmus is hatással van persze más ágazatokra, hiszen nagyon sok olyan fejlesztéssel jár együtt, ami a helyben élők életminőségét is javítja. Most például van egy GINOP-os turisztikai pályázat, amit a gyógyhelyek fejlesztésére írtak ki, és csak gyógyhely határán belül lehet megvalósítani. A Gyulai Várfürdő környezete pedig minősített gyógyhely már 1984 óta. Ennek a pályázatnak a keretében mi egy gyönyörű gyulai történelmi épületben, az alispáni házban létrehozunk egy új közösségi teret. Ebben a házban egykor az alispánok éltek, többek között Szombathelyi Antal, aki kihirdette 1849. április 14-én a Függetlenségi nyilatkozatot a vármegyében, és Kossuth Lajos násznagya volt. Ebben az épületben egy olyan gyermekjátszóházat alakítunk ki, ahol egyrészt gyermekmegőrzés is történik, másrészt három generációnak kialakított és elkülönített játszóház fog működni, de ki lehet majd bérelni gyerekzsúrokra, születésnapi rendezvényekre is, mert komplett infrastruktúra épül ki erre. Ez jó lesz a turistáknak, a gyermekes családok számára egy újabb program vagy éppen egy lehetőség a szülőknek, hogy gyermekeiket esetleg rövid időre ránk bízva kettesben is tudjanak lenni egy kicsit a városban. Jó lesz ugyanakkor a helyieknek is, hiszen ők is elmehetnek a játszóházba, illetve tarthatnak ott egy születésnapi zsúrt, de egy kismama is elhozhatja majd a gyermekét, mert vigyázunk rá, amíg ő nélküle gyorsabban el tud majd intézni pár sürgős teendőt. Mondhatnék példát persze a parkok rehabilitációjával kapcsolatban vagy más területről is, mert valóban számos vonzata van egy adott turisztikai fejlesztésnek, ami a helyiek érdekét is szolgálja.
– Milyen tervekről tud még beszámolni?
– Általában a költségvetés 30-40 százalékát fordítjuk beruházásra. Nagyon fontos lenne a húsipar további fejlesztése is. A Gyulahús tekintetében már van is egy pénzügyi-gazdasági tekintetben kidolgozott és műszaki dokumentációval is rendelkező tervünk egy új szárazárugyár megépítésére. Ami egyrészt a termelés hatékonyságát növeli, másrészt a kapacitást is bővíti. Dolgozom azon, hogy ez is megvalósuljon a következő években. A turizmus területén is vannak nagyon komoly fejlesztési elképzeléseink, „víziónk” a Szigeterőd-program. Ennél abból indultunk ki, hogy a gyulai vár egykor szigeten állt, ez biztosította a fő véderejét, tehát nem a falak, hanem az, hogy víz vette körül. Szeretnénk visszavezetni a Fehér-Körös vizét – ami a közelben, az Élővíz-csatornában is folyik, a Gyulai Várfürdő túloldalán –, abba a mederbe, ami fizikailag, ma is láthatóan ott van a vár körül. Ezzel egy olyan rehabilitációt sikerülne végrehajtani, ami megmutatja az egykori erődrendszert, egyúttal pedig a szigeten lévő várkertben egy olyan rendezvényterületet tudnánk létrehozni, ami fenntartható rendezvényszervezést tesz lehetővé. A turizmushoz ugyanis kellenek a programok, ezek azonban nem mindig lehetnek ingyenesek. Belépőjegyes rendezvényhez ugyanakkor körbe kell keríteni a területet, annak minden költségével együtt. Szeretnénk tehát egy korszerű rendezvényi infrastruktúrát létrehozni a gyulai várkertben, ahová – ha sikerül visszavezetni a várárokba a vizet – hidakon át lehetne bejutni. Ez már lehetővé tenné azt, hogy fenntartható programokat biztosítsunk, szükség esetén belépőjegyes látogatással az ide látogatóknak és a gyulaiaknak egyaránt. Ez egy egészen különleges, szerintem még világörökségi címre is esélyes beruházás lenne, hiszen olyan épületegyüttes, ahol egy 600 éves téglavár, egy 300 éves kastély egy folyóval körülölelt szigeten helyezkedik el, itt az Alföldön nincsen. Megemlítem még, hogy Gyulának a külterülete jelentős, hiszen 255 négyzetkilométer, amivel Magyarország tizenötödik legnagyobb közigazgatási területű települése. A külterületeken körülbelül kétezren élnek, és a mezőgazdaság is meghatározó ágazata a városnak. Emellett és ezzel összefüggésben is nagyon fontos a külterületeken az erdőtelepítés. Egyrészt az Alföldön régen az aszály ellen nagyon jól védett az a rengeteg erdőterület, ami megtartotta a vizet a talajban, de a légköri aszály ellen is védenek az erdők, amelyek a város klímája érdekében is fontosak. Ráadásul Békés vármegyében nagyon nagy szántóterületek vannak, az egészségre pedig nem veszélytelen a szántóföldi por, amit a szél a városokba is el tud vinni, az erdők viszont megszűrik a levegőt. Gyula környéke meglehetősen jól erdősített, a békési erdők mintegy fele nálunk található. Elsősorban a várostól északnyugatra, nyugatra és északkeletre vannak a nagy erdők, ezért a „Zöld gyűrű” programunk lényege, hogy egy erdőgyűrűt alakítsunk ki a város körül és a déli, délnyugati részeken új erdőket telepítsünk. Ehhez komoly kormányzati pályázatokat nyertünk meg, aminek köszönhetően a város déli részén, a Kálvária-domb környezetében ültettünk csaknem tíz hektár tölgyest 2021-ben, és szintén a déli részen, de egy másik helyszínen 3,3 hektárt. Ezt megelőzően, még 2011-ben is több mint tíz hektár tölgyes erdőt ültettünk el. Keressük a további területeket, ahová újabb erdőket tudunk telepíteni, mert előre kell gondolkodni, és nagyon fontos, hogy ezeket a feladatokat ma elvégezzük. Az erdőknek a biodiverzitás megtartása, növelése érdekében is jelentős szerepük van, Gyula pedig egy zöld város, a szlogenünk az, hogy „Gyula a zöld város, ahol a gazdaság is virágzik”. Nagyon fontos, hogy ezt a jelleget megőrizzük és fejlesszük. Elődeink csodálatos munkát végeztek ezzel kapcsolatban, hiszen még a 19. század végén, 1884-ben létesült az első városi közpark, azért, hogy a polgárok ott kikapcsolódjanak, tudjanak sétálni, jól érezhessék magukat. Ez a ma is létező Göndöcs-kert, amely Göndöcs Benedek apát-plébános és országgyűlési képviselő kezdeményezésére és közreműködésével létesült egy addig elhanyagolt részen, ahol a Fehér-Körösnek egy kiszáradt medre volt. A folyószabályozás miatt sok ága volt Gyulán a Fehér-Körösnek, ezért sincs az Alföldön hagyományos „négyzetrácsos” szerkezete a városnak, mert az emberek a vízpartokra és a magaslatokra építkeztek. Gyulán kanyargós, ha úgy tetszik romantikus utcákon sétálhat az ember, helyenként felbukkanó terekkel. Pár évvel később egyébként már a Göndöcs-kertben – ugyancsak Göndöcs Benedek indítványára és anyagi áldozatvállalása mellett, hiszen nemcsak javasolt, hanem pénzt is tett le – létesült a ma Vigadónak nevezett, eredeti nevén Pavilon, amit 1889-ben adtak át. Nekünk, gyulaiaknak ilyen példák után nem kérdés, hogy a hagyományokat őrizzük, a város parkjait ápoljuk, gondozzuk és fejlesszük.
