Megbukott az EU stratégiája

Az Európai Unió tagállamai széles körű munkaerőhiánnyal küzdenek, különösen olyan területeken, mint az egészségügy, az építőipar, a közlekedés és a technológiai iparágak. Az Eurostat 2023-as adatai szerint az uniós foglalkoztatási ráta mindössze 75,3 százalék volt. Becslések szerint az elöregedő népesség és a csökkenő születésszámok miatt 2050-ig évente egymillió munkavállalót veszíthet a gazdasági közösség – írja elemzésében a Migrációkutató Intézet.

Az adatok regionális különbségeket is feltárnak: az olaszországi Calabria régióban 48,4 százalékos a foglalkoztatottsági arány, míg a spanyol Ceután 28,4 százalékos munkanélküliséget mértek. Belgiumban, Németországban, Írországban és Ausztriában éppen a fővárosok környékén különösen magas a munkanélküliség. Bécsben például kétszer akkora, mint más osztrák régiókban.

A Migrációkutató Intézet szerint a helyzet éppen azért ellentmondásos, mert a bevándorlás fő indoka az volt, hogy a gazdaságot fenyegető munkaerőhiányt enyhítse. Ezzel szemben a számok azt mutatják, hogy miközben több millió európai polgár keres munkát, a migráció elsősorban nem a hiányzó munkahelyeket tölti fel.

Angela Merkel volt német kancellár 2015-ben azzal érvelt, hogy a menedékkérők befogadása hosszú távon csökkentheti a munkaerőhiányt. Utódja, Olaf Scholz ezt a gondolatot folytatta, de már célzott munkaerőimporttal: Indiával, Kenyával, Marokkóval és Üzbegisztánnal kötött megállapodásokat. Az akkori belügyi biztos, Ylva Johansson is gyakran bírálta azokat az országokat, köztük Magyarországot, amelyek nem kívánták tömegesen befogadni a migránsokat.

Az eredmények azonban épp azt mutatják, hogy hat év alatt a Németországba érkező menekültek mindössze 54 százaléka talált munkát. Vagyis a bevándorlók közel fele még évek múltán sem integrálódott a munkaerőpiacra.

Mindeközben a német állam rendkívül bőkezű támogatást nyújt a menedékkérőknek. Az egyedülálló bevándorlók havi 441 eurót kapnak, de családok esetében ez a támogatás még magasabb. Ez sokak szerint épphogy nem ösztönzi a munkavállalást, hanem a segélyezésre való berendezkedést konzerválja.

Németországban egy komplett iparág épült a menekültek ellátására. Hamburg 2024-ben 749 millió eurót költött a Fördern & Wohnen (F&W) nevű önkormányzati szervezeten keresztül a bevándorlók elszállásolására és ellátására. Ez az összeg csaknem megegyezik a cég bevételeivel, hiszen azok teljes egészében a város költségvetéséből származnak.

Az F&W mintegy 46 ezer szálláshellyel rendelkezik, gyakorlatilag egy közepes német városnyi lakóhelyet biztosítva menekülteknek. A kiadások az elmúlt években drámaian nőttek, 2022 és 2024 között 63 százalékkal emelkedtek. Egy hétfős család ellátásáért havonta 5100 eurót fizet a munkaügyi központ.

A szakértők szerint a menekültipar súlyos következményekkel jár: elvonja a forrásokat a német infrastruktúra fejlesztésétől, például a vasúti közlekedés, a digitalizáció vagy a mesterséges intelligencia területéről.

Ausztriában szintén feszültséget okoz a bevándorlók támogatása.

Bécs Favoriten kerületében a Diakonie szervezet és a városvezetés 110 új, erkélyes és légkondicionált lakást adott át kizárólag menedékjoggal rendelkező migránsoknak. A projekt nagy felháborodást váltott ki, mivel osztrák állampolgárok nem pályázhattak ezekre a lakásokra, holott sokan évek óta várnak felújításra.

Az új lakások mellett a menedékjoggal rendelkezők további szociális támogatásra is jogosultak, beleértve a lakbér-hozzájárulást és a megélhetési költségeket.

A migránsoknak biztosított előnyök visszatérően keltenek feszültséget a helyi lakosság körében. A német egészségügyi rendszerben például a menedékkérők több támogatást kapnak fogászati kezelésekre, mint a német állampolgárok.

Ráadásul a német szövetségi munkaügyi hivatal olyan előírást is tett, hogy bizonyos migránsok magasabb bért kapjanak ugyanazért a munkáért, mint német kollégáik. Ez a gyakorlat a diszkrimináció fordított formáját hozza létre.

A bőkezű nyugat-európai szociális ellátások sokszor nem teszik indokolttá, hogy munkát vállaljanak a bevándorlók, akik jócskán visszaélnek a lehetőségekkel.

Németországban többször is előfordult, hogy egy menedékkérő több álnéven regisztráltatta magát, hogy többszörös támogatáshoz jusson. Mindez tovább erősíti a kritikát arról, hogy a bőkezű szociális rendszerek nem ösztönzik, hanem akadályozzák a munkavállalást.

Nagy-Britanniában szintén fellázadtak az emberek, miután kiderült, hogy a munkáspárti kormány szállodákban helyezi el az illegális menedékkérőket. Az ellenőrzés nélkül fogadott menekültek között sokszor rejtőzködnek bűnözők is. Az egyik brit város szállodájában lévő migránsról például kiderült, hogy korábban három nő ellen elkövetett szexuális bűncselekmény miatt ítélték el.

A holland migrációs tanácsadó testület 2025-ös jelentése szerint mintegy 331 ezer bevándorló nem talál állást. A 25–65 éves migránsok foglalkoztatottsági aránya 68 százalék, míg a holland születésűeké 86 százalék.

A bevándorló hátterű nőket különösen súlyosan érinti ez a probléma, körükben 23 százalékos a munkanélküliség, míg a férfiaknál 15 százalék.

A menedékkérők és családegyesítéssel érkezők háromnegyede nem dolgozik, annak ellenére, hogy sokan jelezték munkavállalási szándékukat.

A holland jelentés a nyelvismeret hiányát és a külföldi diplomák elutasítását nevezte a legfőbb akadálynak.

Érdemes megemlíteni Magyarország példáját is, ahol a munkaerőhiányt nemcsak a bevándorlókkal, hanem belső tartalékok mozgósításával enyhítették. A KSH adatai szerint a foglalkoztatottak száma 2010 és 2023 között 3,7 millióról 4,6 millióra nőtt.

Az adatok jól mutatják, hogy a munkaerőpiaci problémák nem feltétlenül oldhatók meg bevándorlással, különösen akkor, ha az integráció sikertelen.

Az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján a tömeges migráció nem hozta meg azokat a gazdasági előnyöket, amelyeket a politikai vezetők reméltek. Bár valóban munkaerőhiány sújtja Európát, a több millió munkanélküli és inaktív uniós állampolgár munkaerőpiaci bevonása sokkal kézenfekvőbb megoldás lehetne.

A bevándorlók foglalkoztatási rátája alacsony, a szociális rendszerek terhei növekednek, miközben a helyi lakosság egyre inkább hátrányban érzi magát a migránsoknak járó kedvezmények miatt. Az integráció kudarcai rámutatnak arra, hogy a migráció nem csodaszer, hanem sok esetben új problémák forrása.

Amennyiben az Európai Unió továbbra is a külső munkaerőkre támaszkodik, úgy nemcsak a társadalmi kohéziót, hanem a gazdasági stabilitást is jelentősen kockáztatják - írta meg a hirado.hu.