Brüsszel gazdasági öngyilkosságot követ el

A 2021-ben elfogadott európai klímatörvény szerint az EU célja, hogy 2050-re klímasemlegessé váljon. Az új javaslat szerint azonban már 2040-ig 90 százalékos csökkentést kellene elérni az üvegházhatású gázok kibocsátásában. Wopke Hoekstra klímaügyi biztos szerint a terv „stratégiai gondolkodás eredménye”. Karnitschnig viszont úgy véli: „ha a gazdaság deindusztrializációját tekinti sikernek, akkor súlyosan téved.”

A cikk szerint a terv különösen káros lehet a gazdaságilag stagnáló EU-ban, ahol az eurózóna növekedése két éve gyakorlatilag nulla, és az ipari termelés Németországban közel 10 százalékkal esett vissza 2015 óta. A vegyipar és autóipar, a német ipar gerince, meggyengült – és ez már most is elriasztja a befektetőket.

Karnitschnig szerint a német Energiewende (energiafordulat) nem minta, hanem elrettentő példa lett. Bár az ország kibocsátásai csökkentek, az ár túl magas: az ipari bázis erodálódott, a nagyvállalatok egy része elhagyta az országot. Eközben 11 tagállam sérti meg az uniós deficitplafont, köztük Románia 9,3%-os költségvetési hiánnyal – ami már társadalmi feszültségeket is szít.

A szerző szerint a tervet nem lehet végrehajtani fiskális mozgástér nélkül, és különösen aggasztó, hogy Brüsszel most emelné a tétet, amikor az USA-val kereskedelmi háború fenyeget, Trump pedig 50 százalékos vámokat vezetne be az európai árukra.

– Egyedül nem lehet megmenteni a bolygót – írja Karnitschnig. – Csak azt érjük el, hogy elpusztítjuk az európai gazdaságot és a jólétet, amit generációk építettek fel.

Végül a szamurájok másik kifejezését is megemlíti: „kaisaku – a lefejezés.” Ez várhat Európára, ha nem győznek a józanabb hangok. Aztán az elemzés felveti a kérdést: valóban morális kötelesség-e Európának minden áron az élen járni a klímapolitikában, ha közben elsorvad az ipar és nő a társadalmi bizonytalanság?