Az istentelen Európa vesztésre áll

Ma az egész világban a nacionalizmus az X-faktor. Kína, Oroszország, Afrika, India, az egész türk- és muszlim világ nemzeti szuverenitása megerősítésén, nemzeti érdekei képviseletén munkálkodik. Egyetlen kivétel van: az Európai Unió és azon belül is az elnemzetlenített németek.

Az Európai Unió birodalomként tekint magára és úgy is próbál viselkedni. A bökkenő csak az, hogy birodalmi létének elismertetéséhez semmilyen eszközzel nem rendelkezik.

Nincs közös hadserege, nincs közös valutája, pénzügye, külpolitikája. Tagjainak egy része továbbra is nemzetállamnak tekinti magát és nem akar egy ilyen pszeudó birodalomban felolvadni. Birodalmi ambícióit mindenekelőtt önjáróvá vált bürokráciája táplálja.

Az USA pedig kényelmi szempontból támogatja. A birodalommá való átalakulástól az Európai Unió mai vezetői azt remélik, hogy elodázhatják annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy mik az Unió érdekei, és azokat hogyan kellene képviselniük.
Európa úgy akar birodalommá alakulni, hogy az elmúlt harmincöt évben még a Nyugat és Kelet között húzódó szakadékot sem volt képes átjárhatóvá tenni.

(…)

Azzal, hogy az euroatlanti világ kiköltöztette az istenhitet világnézetének a középpontjából, vagyis lemondott a szakralitásról és helyébe a hasznosságot állította, eltüntette a legfontosabb különbséget, ami a kommunista szovjet rendszer és a nyugati világ között húzódott.

A múlt század nyolcvanas éveitől többé már nem az istentelenek álltak szemben az istenhívőkkel, hanem két materialista, haszonelvű rendszer rivalizált egymással, amelyik közül az egyik hatékonyabban működött, mint a másik. A marxizmus forradalmi kommunista ága vesztett, a forradalomellenes, szocialista szárnya győzött. A marxi gazdasági modellnek befellegzett, de a többi: a vallásellenesség, a szekularizáció, a tudományizmus, a technikai, technológiai haladásizmus, kibővítve a szexualitás központi témává tételével, győzött. A tudomány leválasztása Istenről befejezett ténnyé vált, aminek következtében mindent eluralt az erkölcs relativizmus.

Amikor 1989-ben a nyugati marxizmus lemondott a kommunizmusról és a forradalomról, hátat fordított minden nagyszabásúnak és heroikusnak. Nem maradt más célja, mint a haszon, a pénz, a növekedés és a fogyasztás hajszolása. Csak a pillanat érdekli. A jövőről nincs mondanivalója.

Mindez a nyugati ember teljes elidegenedését eredményezte.

Valójában öngyilkosságot követett el.