Európai Unió
Európa zöld álma
Helyreállítanák a természetet
Egyre drámaibb valósággal kell szembenéznünk: az EU természete és biológiai sokfélesége veszélyben van, és védeni kell. Az Európa Tanács elnöksége és az Európai Parlament képviselői most ideiglenes politikai megállapodásra jutottak a természet helyreállításáról szóló rendeletről. A dokumentum konkrét, jogilag kötelező érvényű célokat és kötelezettségeket határoz meg a természet helyreállítására vonatkozóan – a mezőgazdasági területektől és erdőktől a tengeri, édesvízi és városi ökoszisztémákig. A rendelet a 2030-ig szóló biodiverzitási stratégia szerves részét képezi, és segíteni fogja az EU-t nemzetközi kötelezettségvállalásainak teljesítésében, különös tekintettel az ENSZ Kunming–Montreal globális biodiverzitási keretére, amelyről az ENSZ 2022-es biodiverzitási konferenciáján állapodtak meg. Az ideiglenes megállapodást a társjogalkotóknak jóvá kell hagyniuk és hivatalosan el kell fogadniuk, mielőtt hatályba lép.
A rendelet hatálya és céljai
Az új szabályok elősegítik a leromlott ökoszisztémák helyreállítását a tagállamok szárazföldi és tengeri élőhelyein, elérik az EU éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra vonatkozó átfogó célkitűzéseit, és fokozzák az élelmezésbiztonságot. A rendelet előírja a tagállamoknak, hogy hozzanak létre és hajtsanak végre intézkedéseket az EU szárazföldi és tengeri területei legalább 20 százalékának helyreállítására 2030-ig. A rendelet számos szárazföldi, tengerparti és édesvízi ökoszisztémára vonatkozik, beleértve a vizes élőhelyeket, gyepeket, erdőket, folyókat és tavakat, valamint a tengeri ökoszisztémákat, beleértve a tengeri füvet és a szivacs- és korallágyakat. Megköveteli továbbá a jogszabály a tagállamoktól, hogy 2030-ig intézkedéseket hozzanak a rossz állapotban lévő élőhelytípusok legalább 30 százalékának helyreállítására. A társjogalkotók megállapodtak abban, hogy a tagállamoknak a Natura 2000 területeket prioritásként kell kezelniük a rendeletben meghatározott helyreállítási intézkedések végrehajtása során. A tagállamoknak továbbá intézkedéseket kell hozniuk a rossz állapotú élőhelyek legalább 60 százalékának helyreállítására 2040-ig, 2050-re pedig legalább 90 százalékának helyreállítására. A nagyon gyakori és széles körben elterjedt élőhelyek esetében rugalmasságot biztosítottak.
A szöveg azt a követelményt tartalmazza, hogy meg kell akadályozni a jó állapotot elért helyreállításra váró területek, valamint meghatározott szárazföldi és tengeri élőhelyek jelentős leromlását. A társjogalkotók megállapodtak abban, hogy ezt a követelményt erőfeszítésen alapulóvá teszik. A követelményt élőhelytípus-szinten mérik. Az elmúlt évtizedekben Európában drámaian csökkent a vadon élő rovarporzók egyedszáma és sokfélesége. Ennek megoldására a rendelet konkrét követelményeket vezet be a tagállamok számára, hogy olyan intézkedéseket határozzanak meg, amelyek legkésőbb 2030-ig megfordítják a beporzópopulációk csökkenését. A beporzók sokféleségének és populációinak nyomon követésére szolgáló tudományos alapú módszer létrehozása érdekében a tagállamoknak 2030 után legalább hatévente figyelemmel kell kísérniük az e tekintetben elért előrehaladást. A rendelet továbbá konkrét követelményeket határoz meg a különböző típusú ökoszisztémákra.
Különböző ökoszisztémák
A szöveg előírja a tagállamoknak, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek célja a növekvő tendenciák elérése a következő három mutató közül legalább kettőben: a füves lepke index, a nagy diverzitású tájjellemzőkkel rendelkező mezőgazdasági területek aránya, a szerves szén készlet a termőföld ásványi talajában. Időben meghatározott célokat is meghatároz a közös termőföldek madárindexének nemzeti szintű növelésére. A társjogalkotók megállapodtak abban, hogy rugalmasságot biztosítanak a tagállamoknak a tőzeglápok újranedvesítése során, mivel egyesekre aránytalanul nagy hatással lesznek ezek a kötelezettségek. Azt tűzik ki célul, hogy 2030-ra a lecsapolt tőzeglápok 30 százalékát, 2040-re 40 százalékát és 2050-re 50 százalékát állítsák vissza mezőgazdasági használatba, bár az erősen érintett tagállamok ennél alacsonyabb százalékot is alkalmazhatnak. A helyreállítási intézkedések közé tartozik a lecsapolt tőzeglápokat alkotó szerves talajok újranedvesítése, ami hozzájárul a biológiai sokféleség növeléséhez és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez. A társjogalkotók abban is egyetértettek, hogy az újranedvesítés nem jelent kötelezettséget a gazdálkodók és a magánföldtulajdonosok számára. A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk az erdei ökoszisztémák biológiai sokféleségének növelésére, és nemzeti szinten növekvő tendenciák elérésére bizonyos mutatók, például az álló és fekvő holtfa, valamint a közös erdei madárindex tekintetében. A tagállamoknak hozzá kell járulniuk legalább hárommilliárd további fa elültetéséhez 2030-ig uniós szinten.
A városi ökoszisztémák tekintetében az Európa Tanács és az Európai Parlament egyetértett abban, hogy a tagállamoknak növekvő tendenciát kell elérniük a városi zöldterületek területén, amíg el nem érik a szükséges szintet. Abban is egyetértettek, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a rendelet hatályba lépése és 2030 vége között ne csökkenjen a városi zöldfelület és a városi fák lombkorona-takarója, kivéve, ha a városi ökoszisztémák már rendelkeznek a zöldfelületek 45 százalékával. Az ideiglenes megállapodás kötelezi a tagállamokat, hogy azonosítsák és eltávolítsák a felszíni vizek összeköttetése előtt álló, ember által előállított akadályokat annak érdekében, hogy 2030-ra legalább 25 ezer kilométernyi folyót szabadon folyó folyóvá alakítsanak, és fenntartsák a helyreállított természetes folyami összeköttetést.
Országos helyreállítási tervek
Az új szabályok értelmében a tagállamoknak rendszeresen nemzeti helyreállítási terveket kell benyújtaniuk a Bizottságnak, amelyben bemutatják, hogyan fogják elérni a kitűzött célokat. Emellett figyelemmel kell kísérniük az előrehaladásukat, és jelentést kell készíteniük arról. A társjogalkotók a lépcsőzetes megközelítést választották. A tagállamok először a 2032 júniusáig tartó időszakra vonatkozó nemzeti helyreállítási terveket nyújtanának be, a 2032 júniusát követő időszakra vonatkozó stratégiai áttekintéssel. 2032 júniusáig a tagállamok benyújtanák a 2042-ig tartó tíz évre vonatkozó helyreállítási terveket, amelyek stratégiai áttekintést nyújtanak 2050-ig. 2042 júniusáig pedig benyújtanák a 2050-ig hátralévő időszakra vonatkozó terveket. A tagállamok terveik kidolgozásakor figyelembe vehetik változatos társadalmi, gazdasági és kulturális követelményeiket, regionális és helyi sajátosságaikat és népsűrűségüket, beleértve a legkülső régiók sajátos helyzetét is.
Az ideiglenes megállapodás új rendelkezést vezet be, amely arra kötelezi a Bizottságot, hogy a rendelet hatályba lépése után egy évvel jelentést nyújtson be az uniós szinten rendelkezésre álló pénzügyi források áttekintésével, a végrehajtáshoz szükséges finanszírozási igények felmérésével és elemzéssel. Adott esetben a jelentés megfelelő finanszírozásra vonatkozó javaslatokat is tartalmazna, a következő többéves pénzügyi keret (2028–2034-es többéves pénzügyi keret) előzetes megítélése nélkül. A társjogalkotók megállapodtak abban is, hogy olyan rendelkezést vezetnek be, amely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák a meglévő magán- és állami rendszereket, támogassák a helyreállítási intézkedéseket végrehajtó érdekelt feleket, beleértve a földgazdálkodókat és a tulajdonosokat, a mezőgazdasági termelőket, az erdészeket és a halászokat. A szöveg azt is egyértelművé teszi, hogy a nemzeti helyreállítási tervek nem kötelezik az országokat arra, hogy e rendelet végrehajtása érdekében újraprogramozzák a közös agrárpolitika (KAP) vagy a közös halászati politika (KHP) finanszírozását a 2021–2027 közötti többéves pénzügyi keretben.
Felülvizsgálat és következő lépések
Az ideiglenes megállapodás 2033-ban határozza meg a Bizottság számára a rendelet alkalmazásának és a mezőgazdasági, halászati és erdészeti ágazatra gyakorolt hatásainak, valamint szélesebb körű társadalmi-gazdasági hatásainak felülvizsgálatát és értékelését. A szöveg lehetőséget ad a rendelet mezőgazdasági ökoszisztémákkal kapcsolatos rendelkezéseinek végrehajtásának legfeljebb egy évre történő felfüggesztésére egy végrehajtási aktus útján, előre nem látható és rendkívüli események esetében, amelyek az EU ellenőrzésén kívül esnek, és súlyos, uniós szintű következményekkel járnak. Az ideiglenes megállapodást most jóváhagyás céljából benyújtják a tagállamok képviselőinek a Tanácson belül (Coreper) és a Parlament környezetvédelmi bizottságához. Jóváhagyás esetén a szöveget a jogi-nyelvészeti felülvizsgálatot követően mindkét intézménynek hivatalosan el kell fogadnia, mielőtt az EU Hivatalos Lapjában közzé tehető és hatályba léphet.
Az Európai Bizottság 2022. június 22-én természet-helyreállítási törvényt javasolt az EU 2030-ig szóló biodiverzitási stratégiája keretében, amely az európai zöld megállapodás része. Az európai élőhelyek több mint 80 százaléka ugyanis rossz állapotban van és a természet védelmére és megőrzésére irányuló korábbi erőfeszítések nem tudták megfordítani ezt az aggasztó tendenciát. Ez az oka annak, hogy a javaslat először nem a természet védelmét, hanem helyreállítását célzó intézkedések elfogadását tűzi ki célul. A javaslat célja a természet állapotának javítása azáltal, hogy kötelező érvényű célokat és kötelezettségeket határoz meg a szárazföldi és tengeri ökoszisztémák széles körében. A tagállamoknak hatékony és területalapú helyreállítási intézkedéseket kellene bevezetniük az ökoszisztéma-specifikus célok elérése érdekében. Az intézkedések értékeléséhez a tagállamoknak előre kell tervezniük a nemzeti természet-helyreállítási terveket, szoros együttműködésben a tudósokkal, az érdekelt felekkel és a nyilvánossággal. A javaslat biodiverzitási mutatókat is meghatározna az előrehaladás mérésére.
