Bástyákat és hidakat építenek a balliberális álhírekkel szemben

– Miért jött létre Brüsszelben a Polgári Magyarországért Alapítvány irodája?

– Idén húsz éves az alapítványunk, amelyet a Fidesz hozott létre. Ennek a törvényi hátterét a német pártalapítványok mintájára alakították ki Magyarországon. Ezek az alapítványok politikai képzésekkel foglalkoznak, tanácsadó szerepeket töltenek be, szerveznek politikai és kulturális rendezvényeket, és világszerte tartanak fent irodákat. Ez egy párhuzamos diplomáciai eszköz, ami lehetővé teszi, hogy attól függetlenül, kormányon vannak vagy ellenzékben, saját értékrendjüket, elképzeléseiket tudják népszerűsíteni. Hosszú időn keresztül Balog Zoltán, jelenlegi református püspök, volt az alapítványunk vezetője, és az ő kezdeményezésére nyitottuk meg az első képviseletünket Brüsszelben. Mivel korábban soha nem volt arra példa, hogy külföldön irodát nyisson egy pártalapítvány, úgy gondoltuk, hogy a brüsszeli iroda tapasztalatai segítenek majd a későbbiekben a további nemzetközi terjeszkedésben. Fontos szempont volt a létesítmény helyszínének a kiválasztásában, hogy az Európai Parlamenthez, a Bizottsághoz közel legyen, és így könnyen elérhető. Sajnos, pont a koronavírus-járvány előtt két héttel tudtuk megnyitni az irodát, ami jelentősen megnehezítette az első év tevékenységét, de most már egy jó ideje teljes gőzzel, teljes csapattal vagyunk jelen. A feladatunk, hogy a magyar polgári, keresztény, patrióta eszmeiséget Brüsszelben képviseljük.

– Milyen találkozókat, rendezvényeket szerveznek ennek érdekében?

– Az egyik ilyen civil feladatunk, hogy könyvbemutatókon, panelbeszélgetéseken, nyilvános rendezvényeken keresztül jelenítsük meg azt az értékrendet, amelyet képviselni igyekszünk, hogy a fideszes választók, és a mögöttük álló értelmiség miként is képzeli el Európát, a közös jövőnket. Ez lehet szakpolitikai vagy társadalmi téma. Próbáljuk közvetlenül elmagyarázni a szándékainkat, a politikai üzeneteinket, bemutatni az értékeinket, eredményeinket.

A legintenzívebb periódusokban kormánytagok, parlamenti képviselők és más közszereplők adják egymásnak a kilincset, de foglalkozunk fiatalokkal is, rendszeresen vannak nálunk látogatócsoportok, és van egy sikeres brüsszeli gyakornoki programunk is.

– Egy kis ország konzervatív kormánypártjának képviselete mennyire vész el Brüsszelben?

– Noha kis ország vagyunk politikailag, szellemileg és értékrendben sokkal nagyobb erőt képviselünk, mondhatom, nagyhatalom vagyunk és nagyon nagy szükség van itt ránk, hiszen Magyarország sok kérdésben másként gondolkodik, mint az európai fősodor, nem követi vakon a mainstreamet. Itt gondolok a családra, a nemzetre, vagy akár a polgári gazdasági berendezkedésre, de ilyen jelenleg az ukrajnai háború is, amiről mi mást gondolunk, mint a hangos többség.

Rendszeres probléma egyébként, hogy a külföldiek elsősorban Magyarországról beszélnek, írnak, de ritkán találkoznak magyarokkal, ritkán hallgatják meg az érveinket. Ezt a kommunikációt kívánja az alapítvány is szélesíteni. Brüsszel egy balliberális, progresszív központ, ahol a konzervatív értékek, gondolatok alig tudnak megjelenni. Éppen ezért más tagállamok irodával még nem rendelkező konzervatív, keresztény szervezeteinek is helyet adunk, vagy bevesszük őket partnerként a rendezvényeinkhez, hogy a jobboldali gondolat minél színesebben jelenhessen meg. Képviseletünk egyfajta inkubátorházként is működik számos hazai és nemzetközi jobboldali szervezet, közszereplő számára.

– Mindennek a jelentőségét jól mutatja, hogy a magyar uniós elnökség kapcsán tartott vitanapon szemrebbenés nélkül mondtak olyan valótlanságokat balliberális képviselők, akik egyébként nemrég Magyarországon jártak, és maguk is meggyőződhettek az ellenkezőjéről, hogy nálunk rendeleti kormányzás zajlik. Milyen lehetőségeik vannak a Magyarországról hamis képet festő állítások megcáfolására?

– Kezdjük azzal, hogy miért ennyire torz a kép Magyarországról. A jóindulatú magyarázat szerint kicsi ország vagyunk, valahol Európa perifériáján, és a magyar nyelvet is kevesen beszélik hazánkon kívül, ezért nehéz a külföldieknek megbízható, hiteles információhoz jutni országunkról. A többség esetében az a probléma, hogy elsősorban a magyar kormánnyal ellenséges balliberális hálózatoktól, NGO-któl, médiumoktól, vagy éppen magyar ellenzéki politikusoktól szerzik be az információikat, akik nem is érdekeltek abban, hogy reális képet fessenek, míg az itteni politikusok, a döntéshozók, az intézmények munkatársai megelégednek ezekkel a valótlan információkkal.

Ugyanakkor vannak olyan szakterületek, ahol közös pontot lehet találni, és ott lehet hidakat építeni. Ez az egyik feladatunk, hogy ne csak a lázadó, vétózó Magyarország kép éljen a brüsszeliekben, hanem konstruktív utak is kialakíthatóak, ahol együtt tudunk működni.

– Milyen területen sikerült eddig hidat kialakítani?

– Az egyik sikertörténet, amit a magyar kormány elindított, amelyet kommunikációval, háttérbeszélgetésekkel igyekeztünk segíteni, az a védelmi politika, a hadsereg modernizációja. Példátlan haderőfejlesztés zajlik Magyarországon, a háborútól függetlenül, már évek óta, amihez kapcsolódva most is készülünk egy biztonságpolitikai konferenciára, ahol az lesz a téma, hogy Európának milyen védelmi rendszerre, milyen képességekre lenne szüksége. Orbán Viktor beszélt korábban az európai hadsereg gondolatáról, és hasonló gondolatok máshol is megfogalmazódtak. Ez egy olyan európai védelmi kapacitás lehetne, ami a NATO-val kompatibilis, de európai érdekeket is tudna képviselni és nyilván az erős tagállamokra épülne.

– A brüsszeli és a magyar látásmód számos területen különbözik, de milyen témákban tudják árnyalni az eltéréseket?

– Számos olyan felvetés van, amit a megjelenésünk előtt csak fehéren, feketén láttak itt. Ez legyen a családpolitikánk, a szociális rendszerünk, az adórendszerünk. Úgy érzem, hogy a jelenlétünkkel hozzájárultunk az átmeneti színek értelmezéséhez, kicsit jobban megismerték a valódi magyar elképzeléseket és azok gyakorlatba ültetését, hogy milyen megfontolások vannak ezek mögött.

Ez korábban nem létezett, és szerintem nagy siker, ha már legalább elfogadják, hogy az az életforma, az a társadalmi berendezkedés, amit mi otthon szeretnénk kialakítani, ez egy elfogadható, legitim életmód.

– Ez a kör mennyire szélesíthető, hiszen az utóbbi időben éppen azt tapasztaljuk, hogy ezt a másképp gondolkodást kérdőjelezi meg az Európai Parlament többsége?

– Kétségtelen, hogy vannak olyan politikai körök, ahová lehetetlen betörni, bejutni, mert annyira ellenségesek, annyira elvakultan utálják a magyarokat, Magyarországot, hogy meg sem hallgatják a tőlük eltérő véleményeket; a természetes kíváncsiság, érdeklődés nyomát sem lehet esetükben felfedezni.

Ennek legextrémebb példája az antiszemitizmus kérdése, amivel kapcsolatban rendszeresen azt állítják, hogy Magyarországon egy antiszemita kormány működik, miközben kiváló a viszony a Magyarországon működő zsidósággal, vagy az izraeli kormánnyal és Magyarország a világ egyik legbiztonságosabb ország az egyébként virágzó zsidó közösség számára. Az antiszemita kérdést felmelengetők úgy gondolkodnak, hogy aki jobboldali, az náci, és aki náci, az antiszemita. A valóság érdektelen számukra. Ebből az ördögi körből képtelenek kiszabadulni, de nem is akarnak, mert így könnyebben léteznek az általuk kialakított, a valóságtól eltérő párhuzamos világban.

– Ez a balliberális panelgondolkodás mennyire uralja a brüsszeli gondolkodásmódot?

– Minden tagállamban vannak jobboldali erők, amelyekkel könnyebb megértetnünk magunkat. Nem teljesen egyformán gondolkodunk, de meglepő módon, minél inkább jobboldali politikus valaki, annál inkább kíváncsi a másik nemzetre, a másik országra, míg a magukat nagy európéernek kikiáltók teljesen megelégednek a brüsszeli buborékkal, és aki másként gondolkodik, az lényegében egy másodrangú ember, mert az általuk elképzelt Európai Unióba nem illeszkedik be. Számukra éppen olyan idegen egy magyar vagy egy portugál ember helyi problémája.

– Ezt a buborékot mennyire erősíti fel az unió intézményrendszere, ahol a politikusok mellett az alkalmazottak is egy külön világban élnek?

– Az Európai Unió intézményrendszereiben nagyon sok fiatal, jól képzett, több nyelven beszélő dolgozik, akik a nemzetállamoknál jobbnak gondolják az Európai Unió egységességét, hiszen itt a napi munkájuk közben ezt tapasztalják. A probléma éppen az, hogy ezek túl fiatalok, túl jól képzettek, túl sok nyelven beszélnek, és abból indulnak ki, hogy egy európéer így néz ki, miközben az európai emberek többsége nem egy multikulturális közegben, hanem egy faluban vagy egy kisvárosban, egy nemzetállamban él, és nem egy mesterséges nemzetközi környezetben. Ők elveszítették a kapcsolatot a valódi világgal, emberekkel, problémákkal; elszakadtak a hétköznapi emberek életétől, mert keveset vagy egyáltalán nem látogatnak haza, és akkor is úgy, mintha egy másik bolygóról érkeztek volna.

Ezt a szemléletet cáfolja az irodánk is, amelyet az otthoni nevezetességekkel díszítünk, a visegrádi vár, a sárospataki kollégium, a pannonhalmi apátság képeivel. Emellett munkatársaink is sokat utaznak haza, Magyarországra, hogy fenntartsák az otthoni kapcsolataikat, ne veszítsék el kötődésüket a valódi világgal és a hazájukkal. Itt Brüsszelben meg igyekszünk összetartani, összekovácsolni a magyar közösséget is. A képviseletünk egy kis darab Magyarország ebben a bábeli rengetegben. Európa egy nagyszerű kontinens, egy nagyszerű ötlet az Európai Unió, de csak akkor marad nagyszerű, ha a nagyszerű tagállamok, régiók, falvak is fennmaradnak, valamint érvényesülnek, és nem az egykaptafára kialakított eurokrata világ jön létre.