A lélekgyilkos emberek köztünk járnak

Ki ne élte volna már át azt a csalódást, hogy odaadta magát mindenestől valakinek, aki ahelyett, hogy dédelgette volna, csak elhasználta és belé rúgott?

Gyászoljuk ilyenkor a szerelmet és saját magunkat is, fogadkozunk, hogy soha többé nem engedjük hülyére venni magunkat. Aztán vagy megkeményedünk és mi is lélekgyilkosokká válunk, vagy százszor is sorba állunk a pofonért.

Mert bizony nem mindenki lélekgyilkos, így ki lehet kerülni ebből a bűvkörből, nem kell újra és újra átmenni a stációkon. Honnan ismered fel, ha valaki lélekgyilkos? Kezdj el gyanakodni, ha mást mondanak a szavak, mint a tettek!

• Ha „őrülten hiányzol”, mégis ritkán ér rá találkozni.
• Ha „fontos vagy”, de a barátai vagy a munkája mellett rendszeresen háttérbe szorulsz.
• Ha alkalmazkodást vár, ám ő apró dolgokban sem igazodik hozzád.
• Ha azt érezteti, hogy jobb nálad.

Ezekről talán felismered, kivel van dolgod – ha szerencséd van.