A sót övező mítosz

Valóban, a magas vérnyomás és a túl bőkezű sózás között szoros kapcsolat áll fenn, így a csökkentés sok embernek jót tesz. Ugyanakkor a kutatások egy része arra utal, hogy a szélsőségesen alacsony sóbevitel sem ideális, és a görbe nem lineáris: a túl sok és a túl kevés só is növelheti bizonyos kockázatokat.

Több nagy megfigyeléses vizsgálat úgynevezett J-alakú összefüggést ír le a sóbevitel és a szív-érrendszeri események között. Vagyis a nagyon alacsony sófogyasztás mellett sem feltétlenül csökken tovább a kockázat, sőt, egy ponton növekedhet is. A tények árnyaltak, ezért érdemes az egészségügyi hatás értékelésénél a mértéket és a kontextust előtérbe helyezni.

A túl alacsony sóbevitel árnyoldalai

Bár a vérnyomás mérséklése fontos cél, a túl szigorú sómegvonás a szervezet stresszrendszereit is aktiválhatja.

Kutatások szerint nagyon alacsony nátriumbevitel mellett fokozódhat a renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer és a szimpatikus idegrendszer aktivitása.

Ez közvetve ronthatja az érfali tónus szabályozását, és egyes embereknél kedvezőtlen anyagcsere-változásokat idézhet elő. Következésképp a szélsőségek kerülése itt is kulcs.

Mindemellett gyakorlati problémák is felmerülhetnek. Melegben, fizikai aktivitás során, vagy bizonyos foglalkozásoknál a verejtékezés jelentős nátriumvesztéssel jár. Ilyenkor a túlságosan visszafogott sófogyasztás szédülést, gyengeséget, görcsöket okozhat, és ritka esetben akár veszélyes hiponatrémiához vezethet. Emellett, ahol a jódozott só a fő jódforrás, a túl kevés só csökkentheti a jódbevitelt, ami hosszabb távon pajzsmirigyproblémákat is előidézhet.

Miért ellentmondásos a bizonyíték?

Az eltérő módszertan sokat számít. A sófogyasztás mérése nem könnyű: a 24 órás vizeletgyűjtés a pontosabb, míg az egyszeri “spot” minták félrevezethetnek. Ráadásul a megfigyeléses vizsgálatoknál a fordított okozatiság is torzíthat: a krónikus betegek gyakran eleve kevesebb sót esznek orvosi tanácsra, miközben magasabb a kockázatuk. Így az egészségügyi hatás megítéléséhez gondos, hosszú távú, kontrollált vizsgálatokra van szükség.

Ugyanakkor a klinikai próbák egyik közös üzenete világos: a magas vérnyomásban szenvedők többsége profitál a visszafogott sóbevitelből, különösen, ha ezt zöldségekben, gyümölcsökben és káliumban gazdag étrenddel társítjuk.

Ezzel szemben az egészséges, aktív, izzadással sok nátriumot vesztő embereknél a túl alacsony sóbevitel már nem biztos, hogy előnyös. Ennélfogva a személyre szabás a legjobb irány.

Hogyan állítsuk be okosan a sófogyasztást?

• Először is érdemes a forrásokat megvizsgálni. A só nagy része nem az asztali sózásból, hanem az ultrafeldolgozott élelmiszerekből származik. Ha ezek arányát csökkentjük, miközben friss alapanyagokra váltunk, a sófogyasztás magától is mérséklődik. Továbbá a fűszernövények, citrusok, ecetek használata segít ízben gazdag, mégis egészségesebb fogásokat készíteni.
• Másodszor, figyeljünk a test jelzéseire és a körülményekre. Meleg időben, edzésnapokon, vagy nagy fizikai terhelésnél indokolt lehet némileg több sót és folyadékot bevinni. Ugyanakkor, ha magas a vérnyomás vagy szív-, veseprobléma áll fenn, a kezelőorvos által javasolt korlátokat tartsuk tiszteletben. Így a sófogyasztás egyensúlya a saját életmódunkhoz és kockázatainkhoz igazodik.

Kiegyensúlyozott üzenet a tányéron

A közegészség szintjén a túlzott sózás visszaszorítása továbbra is jogos cél, mert széles körben csökkenti a vérnyomást és a betegterhet. Ám az egyéni szinten hasznos a mérleg nyelve: a „minél kevesebb, annál jobb” helyett a „megfelelő mennyiség, megfelelő embernek, megfelelő helyzetben” elv működik. Következésképp a szélsőségek helyett a tudatos középút szolgálja leginkább az egészségünket.

Végül, ne feledjük: az étrend egésze számít. A káliumban gazdag ételek, a bőséges zöldség-gyümölcs, a megfelelő fehérje és a jó minőségű zsírok együtt határozzák meg a só egészségügyi hatás spektrumát. Emellett a rendszeres mozgás, az alvás és a stresszkezelés is befolyásolja, hogyan reagál a szervezetünk ugyanarra a sóbevitelre - írja az origo.hu.