A „királyok mérge” már ebben az alapélelmiszerben is megtalálható

A Lancet Planetary Health folyóiratban megjelent friss kutatás szerint 2050-re drámaian megnőhet az egészségre veszélyes arzén mennyisége a rizsben, ha nem változik a termesztési gyakorlat és a globális kibocsátás.

A hagyományos elárasztásos rizstermesztés a világ számos részén – így Kínában, Indiában, Vietnamban vagy az USA déli államaiban – máig uralkodó módszer. Ez a technika azonban – figyelmeztetnek kínai és nemzetközi kutatók – ideális környezetet teremt az arzén felszaporodásához, különösen a klímaváltozás hatására.

A Jangce-deltában tíz éven át végzett kutatások kimutatták, hogy a magasabb hőmérséklet és a megemelkedett szén-dioxid-szint serkenti a rizs gyökeresedését, amely ezáltal több arzént vesz fel a talajból. A vízzel telített, oxigénhiányos talajban az arzént lebontó baktériumok is jobban szaporodnak, még tovább növelve a kockázatot.

A kutatás során a világ legelterjedtebb rizsfajtáit (japonica, indica és hibrid változatokat) vizsgálták, és azt találták, hogy a legrosszabb forgatókönyv szerint akár 44 százalékkal is nőhet az arzénszint a rizsben. Ez a jelenlegi kínai határérték túllépését jelentené a minták több mint felében, és akár 13 millió daganatos megbetegedéshez vezethet a század közepére.

Az arzén rákkeltő hatása jól dokumentált: tüdő-, hólyag- és bőrrák, valamint szívbetegségek, cukorbetegség és idegrendszeri fejlődési zavarok is kapcsolhatók hozzá – különösen kisgyermekek esetében, akik testsúlyukhoz képest aránytalanul sok rizst fogyasztanak.

A kutatók nem azt javasolják, hogy senki ne egyen többé rizst – mondta Lewis Ziska, a tanulmány társszerzője. A probléma elsősorban azokat érinti, akik hetente többször fogyasztanak rizst, különösen olyan régiókban, ahol ez az étrend fő eleme. Akik ritkábban esznek rizst, azok számára az arzénszint még nem jelent jelentős egészségi kockázatot.

A megoldások között a kutatók említik:

• a vetési idő korábbra hozását,

• az alternatív öntözési technikák bevezetését (mint például a váltakozó árasztás és szikkasztás),

• a talajkezelési gyakorlatok javítását,

• valamint új, kevésbé arzénérzékeny rizsfajták nemesítését.

A tanulmány szerzői szerint a klímaváltozás egészségügyi hatásait sokan a viharokkal, járványokkal vagy hőhullámokkal azonosítják, pedig az élelmiszeren keresztüli kockázat sokkal közvetlenebb és szélesebb körű lehet. „Nem hangzik olyan drámaian, mint a tengerszint-emelkedés – de mindenki eszik” – fogalmazott Ziska.