Amikor magunk irtjuk a májunkat

Az autoimmun betegségek közös jellemzője, hogy a szervezet védelméért felelős immunrendszer tévesen betolakodóként azonosítja a saját sejteket, szöveteket, és támadást indít azok ellen - írja elemző cikkében a Házipatika.com. Mint az összeállításból kiderül, autoimmun hepatitisz esetén ez a támadás a máj ellen irányul, ami a szerv krónikus gyulladásához és károsodásához vezet.

Sovány vigasz, hogy e kórság nem gyakori - azaz az európai felmérések szerint 100 ezer emberből átlagosan tíznél-huszonötnél jelentkezik. Viszont az is igaz, a nőket mintegy háromszor nagyobb arányban érinti a nőket, mint a férfiakat. Hosszú távon a gyulladás cirrózis, avagy májzsugor kialakulásához vezethet, azon keresztül pedig olyan szövődményekhez, mint a nyelőcsői visszértágulat, hasvízkór (ascites), májelégtelenség és májrák.

A lap megjegyzi, jelenleg az orvostudomány előtt sem tisztázott pontosan, hogy milyen tényezők állnak az autoimmun folyamat kialakulása hátterében.

Az autoimmun hepatitisz leggyakoribb szimptómái közé a hasi fájdalom vagy diszkomfort érzése, a hasi duzzanat, a májmegnagyobbodás, a tartósan fennálló fáradtság, kimerültség, az ízületi fájdalmak, a
bőrkiütések és az aknék tartoznak.

A betegség diagnózisát laborvizsgálatok és májbiopszia segítségével lehet felállítani. A kezelés célja az immunrendszer okozta gyulladás csillapítása, ezáltal a szövődmények megelőzése. Szteroidos vagy immunszuppresszáns gyógyszeres kezeléssel jellemzően néhány hónap vagy év alatt elérhető a remisszió, ugyanakkor a gyógyszerek elhagyását követően a betegek jelentős részének állapota visszaesik - így újra kell indítani az egész folyamatot. Megfelelő kezelés nélkül az autoimmun hepatitisz ötéves túlélési aránya csupán ötven százalék - segítséggel viszont a tízéves túlélési arány kilencven, a húszéves pedig hetven százalék körüli.