Egészség
Doktor úr, a maga szíve sose fáj?
A Mátra orvosa, dr. Faragó Tibor ötvenhárom éve a betegek szolgálatában
– Tehetséges labdarúgó volt, a profi foci helyett miért az orvosi hivatást választotta?
– Az érettségi előtt elhatároztam, hogy olyan hivatást szeretnék, amellyel majd nemcsak eltartom a családom, hanem amellyel az embertársaimon is segíthetek. Hogy ez az elhatározás mennyire erős volt, azt jelzi, hogy elsőre, sőt másodikra sem vettek fel a szegedi orvosi egyetemre, de nem adtam fel, s harmadszorra sikerült, 1964-ben maximális pontszámmal vettek fel. Valóban nem voltam tehetségtelen a focipályán, még első éves egyetemistaként is játszottam a Szeged másodosztályú csapatában, de aztán a tanulmányaim miatt befejeztem. Viszont a labdarúgás örök szerelmem maradt, hatvanöt éves koromig fociztam rendszeresen barátaimmal Gyöngyösön.
– A sporttól sem szakadt el, mert a Vasas síelőinek, a Mátraházi Edzőtábornak, majd Gyöngyös férfi kézilabdacsapatának az orvosa lett.
– Sportorvosként nagyon sok remek sportolót, edzőt és sportvezetőt ismertem meg. A sízőkkel, majd a birkózókkal több külföldi nemzetközi versenyen vehettem részt a finnországi Lappföldtől kezdve Moszkváig. A gyöngyösi kézilabdázók orvosaként a kispadon ülve átélhettem a csapatomért szurkolás izgalmait is.
– Háziorvos volt Mátraszentimrén, Galyatetőn, majd Mátrafüreden és Pálosvörösmarton. Milyen pluszkihívást jelentett a Mátrában orvosnak lenni?
– Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem voltak nehézségek. Például évekig motorkerékpárral jártam a Mátrát, ami télen hófúvásban kellemetlen volt. Aztán Zsigulival jártam a körzetemet, előfordult, hogy nagy havazás után a galyatetői erdész húzott ki a hó fogságából. Azonban mindezért kárpótolt a Mátra varázslatos szépsége, amely minden évszakban csodálatos.
– Az elmúlt több mind fél évszázad alatt mennyit fejlődtek a háziorvosok tárgyi eszközei?
– Amikor elkezdtem dolgozni, csak a fonendoszkóp és a vérnyomásmérő segített megállapítani a diagnózist. Ma már a rendelőmben van EKG-készülék, oscillometer, s ami a legfontosabb, két nagyon felkészült asszisztensnő. Emellett a laborvizsgálat is segíti a munkámat. A gyógyításban döntő a helyes diagnózis, ezért soha sem szégyelltem nagyobb tudású szakorvos vagy professzor véleményét kérni.
– A gyógyításban mi a fontosabb: a gyógyszer vagy a lelki megértés, segítség?
– Habár a gyógyszer is fontos, de még fontosabb a lelki segítség. Mert sok súlyos betegség okozója valamilyen lelki baj. Ennek feltárásához viszont kölcsönös bizalom és idő kell. Ötven év alatt megismertem a pácienseimet, itt, Mátrafüreden már a harmadik generációt gyógyítom. Akit gyerekként ismertem meg, ma már nagyszülő.
– Már majdnem ezer betöltetlen háziorvosi praxis van hazánkban. A fiatalok miért nem vállalják ezt a hivatást?
– Ennek több oka van. De szerintem félnek a felelősségtől. Aki egy kórházi orvosi csapatban dolgozik, annak van közvetlen konzultációs lehetősége. A háziorvosnál a sürgős estekben azonnal dönteni kell, s ha hibázik, az a beteg életébe is kerülhet.
– Bizonyára ismeri azt a régi slágert, amelyben Csákányi László azt énekelte: „Senki sem kérdezi meg a doktortól: Doktor úr, a maga szíve sose fáj”?
– Értem a kérdést. Tavaly kaptam a szívemtől egy figyelmeztetést, szívműtéten estem át. Ezért ötvenhárom év után lassan be kell fejeznem az orvoslást. Amely ugyan sok lemondással, sokszor huszonnégy órás szolgálattal, éjszakai ügyelettel s bizony a betegek elvesztésével is jár. De a meggyógyított emberek hálás köszönete, megkönnyebbült mosolya a legnagyobb elismerés. Éppen ezért, nagyon fog majd hiányozni… De holnap még rendelek!
