Mi az a szörnyű hang, amikor ropognak az ujjaink?

A 2015-ös év egyik bizarrabb vizsgálati elrendezésében egy résztvevő egy MRI-gépbe feküdt, az ujján egy szerkezettel, amely azt jelentette, hogy a tudósok valós időben rögzíthették az ujjpercek reccsenésének belső mozzanatait. Sokáig úgy gondolták, hogy a recsegő hangot egy apró gázbuborék összeomlása okozza az ízületeinket körülvevő ízületi folyadékban, de ez nem így van, állítja az MRI-tanulmány.

Ehelyett a tudósok azt látták, hogy az ujjperc reccsenése valójában egy gázbuborékot hozott létre ott, ahol korábban nem volt. Ez a tribonukleációnak nevezett folyamat eredménye, és egy kicsit így zajlik:

1. Az ízületi felületek ott vannak, ahol lenniük kell, amikor az ember elkezd erőt kifejteni.
2. Az illesztési felületek ellenállnak a szétválásnak.
3. Elérik a kritikus erőt, ami széthúzza az illesztési felületeket, hirtelen egy vákuumszerű, gázzal teli tér alakul ki – és ez a repedés!

A repedés forrását olyan kutatásokban is vizsgálták, amelyek ultrahangos technológiával vizsgálták ugyanezt. Az ultrahang akár 100-szor gyorsabban látja a testben zajló folyamatokat, és akár 10-szer kisebb dolgokat is képes érzékelni, mint az MRI-szkennerek. Szóval, mit láttak?

„Amit láttunk, az egy fényes villanás volt az ultrahangon, mintha egy tűzijáték robbant volna az ízületben” – mondta Dr. Robert D. Boutin, aki akkoriban a Kaliforniai Egyetem Davis (UC Davis) Egészségügyi Rendszerének radiológus professzora volt, egy nyilatkozatban. „Ez egy egészen váratlan felfedezés volt.”

A csapat biztos volt abban, hogy az ultrahangon megjelenő csuklórepedéses hang és a fényes villanás az ízületben lévő gázbuborékkal kapcsolatos nyomásváltozásokhoz kapcsolódik. Ez nem döntötte el véglegesen a kialakulás vs. összeomlás vitát, de Boutin azt mondta a Washington Postnak, hogy mivel a villanás mindig csak a repedés után jelentkezett, „talán ez a buborékképződési elméletet támasztja alá, nem pedig a buborék kipukkadásának elméletét”.

Mit jelent az egészségre nézve ?

A fenti MRI-alapú vizsgálatban megfigyelték, hogy az üreg a hang után is ott maradt, majd elhalványult, és az ízületben nem észleltek látható károsodást. Úgy tűnt, hogy az ujjpercek reccsenése hosszú távon nem változtatta meg az ízületi távolságot, de érdemes megjegyezni, hogy a kutatásban csak egy résztvevőt használtak.

Ettől függetlenül korábbi kutatások nem találtak „kimutatható azonnali káros” hatásokat az ujjpercek repedésénél. Johns Hopkins szerint arra sincs bizonyíték, hogy az ízületi gyulladással lenne összefüggésben, ami gyakran a legvalószínűbb, hogy az emberek önre kiabálnak, ha nyilvánosan recsegteti az ujjperceket.

Természetesen mindenki más, és ha úgy találja, hogy az ujjpercek repesztése fájdalommal vagy bármilyen más negatív tünettel jár, érdemes orvoshoz fordulnia – de ha jelenleg attól félve gugliz, hogy az ujjpercek repesztésének szokása örökre tönkretette a kezét, nyugodjon meg. A tudomány szerint a kezei rendben lesznek, és ha segítségre van szüksége ahhoz, hogy leszokjon erről a szokásról, akkor van az ön számára egy funkciónk.