Egészség

A kancsalság tünetei

Későbbi életkorban már jóval nehezebb a betegség kezelése

A kancsalság a szemtengely ferdülésének eredménye, amely általában gyermekkorban kezdődik. Kancsalság esetén a két szem különböző irányba tekint, nézővonalaik a távolba tekintve nem párhuzamosak, hanem szöget zárnak be.

A kancsalság tünetei
Képünk illusztráció
Fotó: NorthFoto

Nem pusztán szépséghibáról van szó, mert ennél a szembetegségnél kettős látás alakul ki. Ha nem kezelik időben, a gyermeknek nem lesz térlátása, a kancsalító szem nem tanul meg látni, végérvényesen tompalátás alakul ki.

Ha a szemek nem állnak párhuzamosan, a két szemből különböző képek érkeznek az agyba, amely nem képes azokat egyesíteni, emiatt kettős látás alakul ki. Ennek elkerülése érdekében az agy elnyomja az elhajló szem által küldött képet, így az érintett szemben fokozatosan megszűnik a látás. Mivel a másik szem önmagában csak kétdimenziós képet tud előállítani, megszűnik a térlátás.

Az érintett szem általában befelé vagy kifelé fordul, ritkábban felfelé vagy lefelé. Az eltérő nézővonalú szemet kancsalító, a másikat fixáló szemnek nevezzük. A nézővonalak által bezárt szög a kancsalsági szög. A jelenség fennállhat folyamatosan, de lehet átmeneti jellegű is.

A kancsalságnak egyértelmű látható jele van: a két szem más-más irányba néz.

Beszélhetünk rejtett kancsalságról, amikor a két szem kizárólag fixálás esetén tekint egy irányba. Nyugalmi helyzetben (pl. a szem eltakarásakor, alváskor, sötétben) nem párhuzamos. A kisfokú eltérés nem kóros, nem szükséges kezelni, ha nagyfokú, akkor mindenképpen ellátást igényel, mert szemfáradást okoz: a beteg pl. olvasáskor hamar elfárad, összefutnak a betűk, akár fejfájása is lehet. Kezelése történhet szemüveggel vagy műtéttel.

Valódi kancsalságról akkor beszélünk, ha a szemek egyáltalán nem tudnak egy irányba tekinteni. Ebben az esetben a kancsalítás jól látható, nincs térlátás.

A kancsalságnak két fő formáját különböztetjük meg. A kísérő kancsalság esetén az egyik szem változatlan kancsalsági szöggel követi a másikat minden tekintési irányban. Kisgyermekkorban keletkezik, 95 százalékban kovergens, és oka a hypermetropia. A kísérő kancsalság nagyobb jelentőségű, mert ez okozhatja a gyermekek tompalátásának döntő hányadát. A bénulásos kancsalság esetén a kancsalsági szög változó.

Amennyiben a gyermek dörzsöli a szemét, hunyorog, becsukja, letakarja az egyik szemét, vagy bántja a fény, ezek a tünetek kancsalságra utalhatnak, és ha láthatóan nem párhuzamos a szemtengely szemből nézve, mindenképpen szemész orvoshoz szükséges fordulni, mert a szembetegség kezelést igényel.

Gyakoribb a kancsalság koraszülöttek esetében, illetve olyan családokban, ahol a rokonságban vannak szemüvegesek.

A kancsalság egyéb okai között szerepel a távollátás, a szemizombénulás, a szürkehályog, a retinoblastoma, az üvegtesti vérzés, az agyvérzés. a központi idegrendszeri vírusfertőzés, a központi idegrendszeri sérülés, a daganat vagy a fejlődési rendellenesség is.

A kancsalság felfedezése után az első és legfontosabb feladat a fénytörés meghatározása és a teljesen javító szemüveg rendelése. A tompalátás kezelése a fénytörési hiba korrekciójával (szemüveg), valamint a jól látó szem tartós lezárásával (ún. okklúzió) történik azért, hogy a kancsal és gyengén látó szem visszanyerje látásélességét. A folyamatos zárás hetente 6,5 napig tart mindaddig, amíg a látás teljessé nem válik, illetve tovább nem javul. A zárás abbahagyása után a visszaesés elkerülésére részidős takarás alkalmazása javasolt.

A tompalátás kezelését a betegség kórismézését követően a lehető leghamarabb el kell kezdeni, mert a látásjavulás esélye folyamatosan csökken. A gyermekkori kancsalsági amblyopia hároméves kor alatt jó hatásfokkal javítható, azonban a látásjavulás prognózisa életévenként kb. 10 százalékkal csökken.

A térlátás kialakulásában segít a szemtorna. Nagyon fontos, hogy a gyermek a szemüvegét egész nap használja, és a szülő ne engedje levenni akár egy-két órára sem. A gyógyítás sokszor éveket vesz igénybe, ami talán megterhelőbb a szülőnek, mint a gyermeknek. A kezelés sikeressége nagyban függ a szülő megfelelő felvilágosításától és az orvos–szülő kapcsolattól.

Fontos tudatosítani a szülőkben, hogy a tompalátás alig különbözik a félszeműségtől. A gyermek tompalátó szeme gyógyíthatatlan lesz, és a jövőre nézve kizárhatja magát minden olyan foglalkozásból, amelyben kétszemű (binocularis) látás szükséges. A rejtett kancsalságot – amennyiben tünetmentes – nem szükséges kezelni. Homályos látás, fejfájásos panaszok esetében hasábos (prismas) szemüveget írnak fel.

Kancsalság esetén érdemes mihamarabb szemész szakorvoshoz fordulni, mert az időben elkezdett takarás megelőzi az irreverzibilis tompalátás kialakulását. Fontos az ellenőrző vizsgálatokon való részvétel. Ügyeljen arra, hogy gyermeke megbízhatóan viselje szemüvegét, és ne lessen ki alóla a letakart oldalon.

A megelőzés óvodáskor előtt hatékony, azaz a korai szemvizsgálat és szemészeti szűrés rendkívül fontos. A gyermek szeme hároméves korig fejlődik a legintenzívebben, ezért fontos, hogy a védőnők és gyermekorvosok is szűrjék a kancsalságot, a szülők is észlelhetik, ha figyelik a gyermek szemét játék közben fixáláskor, vagy „kukucs játékot” játszanak vele váltott takarással.

Későbbi életkorban már jóval nehezebb a betegség kezelése, ezért érdemes mihamarabb szemészorvoshoz vinni a gyermeket gyanú esetén.

Kapcsolódó írásaink