Erről árulkodik az INR-szint a leleten

Mint azt írják, esetenként olyan betegeknél is vizsgáljuk – vérzési rendellenesség, májbetegség vagy K-vitamin-hiány ellenőrzésére –, akik nem szednek véralvadásgátló szereket. Amennyiben műtétre vagy intervenciós beavatkozásra (például biopszia, aspirációs citológia) kerül sor, a páciensnek egy friss véralvadási laboreredményt (INR-érték) is vinnie kell magával, hogy minimalizálható legyen a vérzés kockázata.

Hozzátette, az INR egy nemzetközi egyezség alapján számított érték, amelyet a protrombinidő (PI) alapján kalkulálnak egy úgynevezett szenzitivitási index figyelembevételével. Erre praktikusan azért van szükség, mert a PI-teszt kivitelezése során használt reagensek gyártónként és laboronként eltérők lehetnek. Az INR-érték segítségével viszont összehasonlíthatóvá válnak ezek az eredmények.

„Az alvadás egy összetett és rendkívül kifinomult biokémiai folyamat. A protrombin (amelyet II. alvadási faktorként is ismerünk) egy májban termelődő fehérje, a véralvadási rendszer egyik kulcsfontosságú enzime. A protrombin először trombinná alakul, amely katalizálja a fibrinogén fibrinné alakulását. Az így létrejött fibrinháló a kitapadó vérlemezkékkel együtt alkotja a vörös alvadékot (vérrögöt), amely megakadályozza a további vérveszteséget. Összefoglalva tehát: a protrombinidő azt mutatja meg számunkra, hogy a páciens vére hány másodperc alatt alvad meg. Csökkent mennyisége vérzékenységet, míg emelkedett szintje trombofíliát eredményez” – magyarázza prof. dr. Blaskó György.

Ezért kell ellenőrizni az INR-szintet

Az INR értéke egészséges embereknél ideális esetben 1,0. Azoknál azonban, akik véralvadásgátló kezelést kapnak, a célérték általában 2,0 és 3,0 között van. Ez azt jelenti, hogy esetükben a protrombinidő sokkal hosszabb, mint egy normál embernél. Azoknál, akiknél magas a vérrögképződés kockázata (például műbillentyűk beültetését követően), még ettől is magasabb (3,5-4,5) célértékre lehet szükség. A protrombin – szintetizálódása után – jelentős kémiai átalakulásokon megy keresztül, amíg jó, aktív protrombin lesz belőle. Ezt a folyamatot gátolja meg mindegyik kumarin típusú antikoaguláns (a NOAC, DOAC típusúak azonban nem).

„Az antikoaguláns tabletták megakadályozzák a vérrögképződést (de nem hígítják a vért, ahogyan azt gyakran rosszul használják a köznyelvben). A páciens számára előírt véralvadásgátló kezeléssel tehát az a cél, hogy ezt az értéket növeljük, vagyis a véralvadását késleltessük. Az alkalmazott gyógyszer hatékonyságát pedig az határozza meg, hogy mennyivel hosszabbítja meg a protrombinidőt vagy növeli az INR-t, ezért hathetente ellenőrizni kell” – emeli ki a szakember.