Döbbenetes felfedezés a herpeszvírusról

Ma Svédországban a felnőttek nagyjából 80 százaléka hordozza a HSV–1 ellenanyagát, akár tud róla, akár nem, ami azt jelenti, hogy immunrendszerük valamikor a múltban ki volt téve a kórokozónak.

Míg sok szájüregi herpeszben szenvedőnél soha nem jelentkeznek tünetek, mások időről időre gyulladásos fellángolásokkal és hólyagokkal küzdenek a száj és az ajkak körül. Függetlenül attól, hogy az élethosszig tartó fertőzés külsőleg hogyan mutatkozik, a Svédországból származó új eredmények arra utalnak, hogy a HSV–1-nek belülről is lehetnek alattomos hatásai.

„Izgalmas, hogy az eredmények megerősítik a korábbi tanulmányokat” – mondja Erika Vestin epidemiológus a svédországi Uppsala Egyetemről.

„Egyre több olyan bizonyíték jelenik meg a vizsgálatokból, amelyek a mi eredményeinkhez hasonlóan a herpes simplex vírusra mint a demencia kockázati tényezőjére mutatnak rá.”

A demencia kiváltó okai a modern orvostudomány egyik legjobban vizsgált rejtélye. Az Alzheimer-kór a demencia leggyakoribb típusa, és gyakran – de nem mindig – az agyban lévő kóros fehérjerögök jellemzik.

Az idegtudósok és a gyógyszerkutatók már évek óta arra összpontosítanak, hogy megakadályozzák ezeket a csomókat, hogy csökkentsék a kognitív hanyatlást, kevés vagy semmi sikerrel.

Néhány szakértő ma már úgy gondol rájuk, mint egy vörös heringre. Feltételezésük szerint ezeknek a csomóknak minden okuk megvan arra, hogy létezzenek az agyban. Könnyen lehet, hogy szerepet játszanak a központi idegrendszer immunválaszában, javítják a károsodásokat, vagy megakadályozzák, hogy a kórokozók kárt okozzanak.

Az Alzheimer-kór egyes típusai tehát az idegen mikrobákra adott „kontrollálatlan” védelmi válasz jelei lehetnek.

Az elképzelés, hogy fertőzések válthatják ki az Alzheimer-kór egyes változatait, először már 1907-ben felmerült, de a hipotézist a tudományos közösség évtizedekig figyelmen kívül hagyta és „nagy ellenségességgel” kezelte. Csak a közelmúltban jelent meg elfogadott útként.

Az 1990-es években találtak először szokatlan mennyiségű HSV–1 DNS-t elhunyt Alzheimer-kóros betegek agyában. Később, 2008-ban a kutatók felfedezték, hogy a HSV–1 DNS jelen van az Alzheimer-kóros betegek postmortem agyában található fehérjeplakkok 90 százalékában. Mi több, az agyban lévő HSV–1 DNS 72 százaléka ezekben a plakkokban volt megtalálható.

Az eredmények arra utaltak, hogy a herpeszvírusra adott immunválasz szorosan összefügg a kognitív hanyatlással.

Mindazonáltal a mai napig nincs elég bizonyíték arra, hogy megerősítsük az olyan kórokozók, mint a HSV–1, szerepét a kognitív hanyatlásban. Bár egyre gyakoribbá válik, történelmileg az idegtudományi kutatócsoportok nem vontak be mikrobiológiai vagy virológiai szakértőket.

És míg egyes tanulmányok szerint a HSV–1 ellenanyagai összefüggnek a demencia kockázatával, mások nem találtak ilyen kapcsolatot.

Vestin és munkatársai randomizált, kontrollált kísérleteket sürgetnek annak vizsgálatára, hogy a herpeszkezelés segíthet-e megelőzni vagy késleltetni a demencia kialakulását.

Az egyik első – egy folyamatban lévő II. fázisú klinikai vizsgálat, amely egy herpeszkezelés Alzheimer-kórra gyakorolt hatását vizsgálja – 2024 decemberében fejeződik be.

Az ilyen eredmények „tovább mozdíthatják a demenciakutatást a betegség korai stádiumban történő kezelése felé, közös herpeszvírus elleni gyógyszerekkel, vagy a betegség megelőzése felé, mielőtt az kialakulna” – reméli Vestin.