Hihetetlen, új terápia a kopaszság ellen

A férfias kopaszodás a férfiak mintegy 85 százalékát érinti 50 éves korukig, és a hajhullás szorongást és alacsony önbecsülést okozhat. Léteznek gyógyszerek, amelyek lassítják a hajhullást, transzplantációk a haj újraelosztására a fej körül vagy stratégiai frizurák a hajszálak és kopasz foltok elfedésére. Jelenleg még nincs eljárás a folyamat visszafordítására, de ez hamarosan megváltozhat.

Az elmúlt években a tudósok felfedezték, hogy a kopaszság a szőrtüszők tövét borító speciális bőrsejtek, az úgynevezett bőrpapillák elvesztéséből ered. Ezek a sejtek kulcsfontosságúak a haj vastagságának, növekedésének, textúrájának és esetleg színének szabályozásában. Egyes férfiaknál azonban ezeket a sejteket fokozatosan elpusztítja a dihidro-tesztoszteron, az a hormon, amely a férfi testet a serdülőkorban érleli.

„Szőrszálanként körülbelül ezer ilyen bőrpapillasejt van” – mondja Paul Kemp, a HairClone cég társalapítója és vezérigazgatója a The Guardian folyóiratban megjelent cikkben.

A HairClone vállalat a férfikopaszság kísérleti sejtterápiás kezelését fejleszti. „Minél több a bőrpapillasejt, annál vastagabb a hajszál. Amikor ez a szám körülbelül a felére csökken, észrevesszük, hogy a hajszálak elvékonyodnak.”

Kopaszság esetén ugyan hiányzik a haj, de a kopasz fej valójában nem szőrtelen. Ahogy a bőrpapillasejtek eltűnnek, a tüsző összezsugorodik, és az általa termelt hajszál finomabbá válik, és hosszabb időt tölt nyugalmi állapotban. Végül a szőrszálak olyan finomakká válnak, és olyan lassan nőnek, hogy gyakorlatilag láthatatlanná válnak.

A HairClone célja, hogy visszafordítsa ezt az úgynevezett miniatürizálódási folyamatot azáltal, hogy összegyűjtenek és „bankba” tesznek száz vagy annál több fiatal tüszőt, illetve a fej azon részeiről származó tüszőket, amelyeken még van haj. A páciens fejéről történő levételt követően a tüszőket -150 °C-on mélyhűtő tartályba helyezik. Szükség esetén a hajszálakat kiolvasztják, majd a bőrpapilla sejtjei klónozhatók és szaporíthatók a laboratóriumban, hogy szinte korlátlan mennyiségben álljanak rendelkezésre.

Az egereken végzett kísérletek és embereken végzett korábbi tesztek alapján a remény az, hogy a sejtek fejbőrbe történő visszafecskendezése megdúsítja a tüszőket, és a haj ismét fiatalosabb állapotba kerül.

„Nem új hajszálakat készítünk, hanem megmentjük a miniatürizálódó hajszálakat” – mondja Kemp.

Honnan kell venni a hajszálakat?

Körülbelül 200 ügyfélnek van már hajbankba tett hajszála, bár még egyiküket sem kezelték. A megközelítés hatékonyságát még nem állapították meg klinikai vizsgálatban, de a vállalat jelenleg dolgozik a minőségellenőrzés kialakításán, amely lehetővé teszi a sejtek klinikai szabványoknak megfelelő előállítását.

Smith tapasztalatai rávilágítanak arra a dilemmára, amellyel a hajsebészek és pácienseik szembesülnek, amikor transzplantációt terveznek. Az átültetés után a tüszők megőrzik eredeti identitásukat, ezért a fejbőr egy olyan biztonságos zónájából kell venni őket, amely a jövőben nem lesz kopaszodásra ítélve. Ha a hajszálak átültetése a hajvonal stabilizálódása előtt történik, az „hajsziget” hatáshoz vezethet, amely további átültetéseket tesz szükségessé – és az is kérdéses, hogy a hajvonal nem fog-e annyira visszahúzódni, hogy nem lesz elegendő haj az egész fejre. „Mozgó célpontot üldözünk” – mondja Kemp.

A tudósok úgy vélik, hogy a bőrpapilla sejtjeiben elrejtett genetikai markerek elemzésével megjósolható lehet egy férfi esetleges hajvonalának alakulása, ami azt jelenti, hogy a jövőben a férfiak tájékozottabban dönthetnek a legmegfelelőbb kezelésről.

A férfiak hajhullásának mindig is egyértelmű mintázata volt, de senki sem tudta igazán megmagyarázni, hogy miért van ez így – mondta Dr. Claire Higgins, az Imperial College London szövetregenerációval foglalkozó oktatója és a HairClone tudományos tanácsadója.

A hajhullás mintázata már embrionális korban kialakul.

Egy májusban megjelent tanulmányában Higgins bizonyítékokat ismertetett arra, hogy a középkorú férfiak hajszálai az embrionális fejlődés legkorábbi szakaszaira vezethetőek vissza. Az embrió életének harmadik hete körül a sejtek három réteget, az ektodermát, a mezodermát és az endodermát alkotják. A test legtöbb szerve olyan sejteket tartalmaz, amelyek csak az egyik ilyen vonalból származnak: az endodermából keletkeznek a belső szervek, a mezodermából az izom- és kötőszövetek, az ektodermából pedig a központi idegrendszer.

„Normális esetben egy szövet egy vonalból áll, de a bőr kicsit rejtélyes” – mondja Higgins. „A dermisz (a bőr alsó rétege) az arcon az ektodermából, a testünkön pedig a mezodermából alakul ki, de a fejünk tetejét nem igazán ismerjük.”

Higgins azt állítja, hogy a férfikopaszodás a fejlődés során két nagyon különböző utat bejárt bőrsejtek közötti határvonalat jelöli ki. Szerinte ez magyarázatot adhat arra, hogy miért csak a fej bizonyos részein lévő sejtek túlérzékenyek a dihidro-tesztoszteronra.

Genetikai különbségek a hajszálak között.

Kemp és munkatársai egy olyan teszt kifejlesztésén dolgoznak, amely a bőrpapillasejtek génexpresszióján alapul. Ezzel kívánják megállapítani, hogy a fejbőrnek az a része, ahonnan a sejtek származnak, kopaszodó, kopaszodásra ítélt vagy mindig megtartja a hajat.

Ideális esetben a fejet szeretnénk feltérképezni – mondja. „A hajszálak között genetikai különbségeket találunk, és ennek az elemzésnek az előzetes fázisában vagyunk.”

Kemp azt mondja, hogy miután évekig együtt élt a hajhullással, már megbarátkozott a megjelenésével – és a kezelés nem mindenkinek való. „Ebben a szakaszban már hozzászoktam ahhoz, hogy így nézek ki” – mondja. „De, ha húszévesen azt mondták volna, hogy van valami, amit tehetünk ez ellen, akkor megtettem volna. A mi célpontjaink a fiatalabb férfiak.”