A szakértő szerint ezek a jelek mutatják, hogy a paradicsom vegyszerezett

Ám nem minden piros termés tartalmazza azt a tápanyagmennyiséget, amelyre számítunk. Vannak ugyanis paradicsomok, amelyek csábítóak a szemnek, de valójában tele vannak kemikáliákkal. Ezek fogyasztása több kárt okoz a szervezetnek, mintha egyáltalán nem is kerülnének az asztalra.

Az effajta zöldségbotrány nem újkeletű téma – lassan nincs már olyan termés, amely ne lenne génmódosított vagy agyonvegyszerezett. Az, hogy a zöldség szép legyen és tartós, már régen elnyomta annak fontosságát, hogy minél természetközelibb legyen. Ezt pedig a magasra helyezett igényeink kényszerítette ki a termelőkből, akik szinte mindenre képesek, hogy a kívánságainknak megfelelő, hibátlan árut helyezzék a pultjaikra.

A vegyi anyagok használata a termelésben önmagában nem rossz – ha csak annyit alkalmaznak belőlük, amennyit éppen kell. De van egy bizonyos érték, amelyet már tilos lenne átlépni, mégis sokan folyamodnak ahhoz, hogy így járjanak el, megszegve a szabályokat.

Szerencsére könnyen kiszűrhetőek a „mű” zöldségek a valódiak közül, ha tudatában vagyunk azoknak az árulkodó jeleknek, amelyek leleplezik őket.

Ebben Costel Vânătoru kertészmérnök-akadémikus kutató segít, aki azt állítja, ha a paradicsom például kétes minőségű, nagyon kemény és fás héjú, belül abnormális színű és mag nélküli, akkor biztosan túlkezelt termésről van szó.

Vânătoru egyike azon vezető kutatóknak, akik már évekkel ezelőtt figyelmeztettek arra, hogy a piacokon és a szupermarketekben mérgező paradicsomokat árulnak. Sikerült bizonyítania, hogy sok romániai termelő növekedési hormonokkal és törvény által tiltott, gyors érésű vegyszerekkel kezelte azokat – írja az Adevarul.ro.

„Ezek olyan anyagok, amelyek veszélyeztetik az egészséget, mi pedig talán valamivel nagyobb profitot élvezünk, mert ezeknek az anyagoknak a használata anyagi célú: a növények érésének felgyorsítása jobb árat fog ki a piacon” – magyarázta a szakember.

A kertészmérnök hozzátette: „Például az ethrel engedélyezett anyag volt a zöldségtermesztésben, főleg a gyümölcstermesztésben, de a zöldségtermesztésben alacsonyabb koncentrációban. utána kiderült, hogy a zöldségtermesztők nem tartják be ezt, növelik a koncentrációt, ezért kivonták a forgalomból és a zöldségtermesztésben való használatból.”

Ettől függetlenül, volt rá példa, hogy még napjainkban is hozzányúlnak a szerhez a gazdák, de ezt „a laboratórium igazolni tudja”, ha bevizsgáltatjuk a zöldséget – tájékoztatott Vânătoru.

Az akadémikus szerint vannak árulkodó jelek, amelyek alapján mi, fogyasztók is könnyen meg tudjuk állapítani, hogy a termés, amelyet megenni készülünk, egészséges-e vagy túlkezelt.

„Ha nagyon kemény héjú és húsú a zöldség, aztán, hogy nincs benne mag, hogy erős, fás kocsányú”, az egyértelműen azt jelenti, hogy valami nincs rendben.

„De ezek lehetnek a fajta jellemzői is, és elkövethetjük azt a hibát, hogy tévesen vádaskodunk azzal, hogy élénkítőt használtak. A laboratóriumi elemzés, a termelés nyomon követhetősége lenne a legmegbízhatóbb módja annak, hogy tudjuk, mit tartalmaz” – magyarázta a kutató.

„Sajnos igaz, hogy nem minden zöldségtermesztő használ normális műtrágyát, de bizonyos anyagokat, étereket igen, amelyek rekordidő alatt pirosra színezik a paradicsomot, így az fogyaszthatónak tűnik, de a valóságban nyers méreg a fogyasztók számára. Minden, ami most érik, egyértelműen erőltetett” – erősítette meg egy gazda, a névtelenségét megőrizve.

Hozzátette, ezek a káros vegyszerek „bekerülnek a növénybe, mi megesszük a zöldséget, és így megbetegszünk. A nagy többség használja ezeket az anyagokat, és a rendőrség jól teszi, ha felelősségre vonja őket”.

Bár a hosszú tél után valóban csábítóak a friss zöldségek a piacokon, a legjobb tanács, amit megfogadhatunk az, ha tényleg csak szezonális terméseket vásárolunk, olyan zöldségeket, amelyekről biztosan tudjuk, hogy most teremnek – például retket, újhagymát, spenótot, salátát. Így van esélyünk arra, hogy kevésbé káros, inkább természetes rostokat viszünk a szervezetünkbe, és a paradicsommal várunk júliusig, amikor biztosra vehetjük, hogy már nem „színezett”.