Lola-fényképek a szemétből

A házaspár közös fotóját André Kertész készítette Párizsban  (Forrás: Helikon Kiadó)

Ötvös Anna történész és Márai-kutató jegyzi a Lola könyve című kötetet, amely a Helikon Könyvkiadó gondozásában jelent meg nemrég. A Várkert Bazárban rendezett könyvbemutatón Szilágyi Tibor színművész tolmácsolta a közönségnek a műveket, míg a rendezvény háziasszonya, Juhász Anna azt hangsúlyozta, hogy a most megjelent kötetnek lényegében beszélő címe van, ugyanis Lola nemcsak hű társa volt Márainak, hanem támasza és olvasója is. „Lola anyám, lányom, barátom, szeretőm, gyermekem volt” – írta Márai egyik levelében.

Márai Sándor már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legjelentősebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban emigrált, tudatosan és következetesen iktatták ki műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Felesége személye pedig máig ismeretlen az olvasók előtt, az író féltve védte ugyanis magánéletét. Lola, a csendestárs, a háttérben maradó, rejtőzködő feleség Márai írásainak nemcsak első olvasója, hanem véleményezője is volt, akit naplóiban csak „L.” betűvel jelölt.

Érdekes, hogy amíg más írók általában gyakran írnak szeretett társukról műveikben, addig Márainál ez éppen fordítva volt: akit szeretett, arról nem írt, hanem nagyon sokat hallgatott – mondta Mészáros Tibor irodalomtörténész. Az évek múlásával a személyestől az általános felé haladt, ugyanis kezdetben nevén szólította Lolát, később viszont már a személytelenség jellemezte. Mészáros hozzátette: Lolának nem lehetett könnyű dolga, írófeleségként alkalmazkodnia kellett férje társasági, nyüzsgő életviteléhez, valamint az állandó utazásokhoz. Előfordult, hogy Márai megfeledkezett arról, van egy felesége: magának való lélekként az alkotás volt számára a legszentebb dolog.

A könyv keletkezése kapcsán a szerző kiemelte, hogy szó szerint a szemétből került hozzá Matzner Lola fotóalbuma, amelynek anyaga ebben a – Márai-kutatás szempontjából hiánypótló – kiadványban látható először. A könyvben szereplő fotók többségét egy kassai régiséggyűjtő találta meg lomtalanítás alkalmával a szemétlerakó mellett. A  szintén Kassán élő Ötvös kíváncsiságból kezdett el foglalkozni a Matzner család történetével, egy olyan történettel, amely után eddig senki nem kutatott. A kötet szerzője valódi dokumentummentést végzett, leporolta a képeket, levéltári, könyvtári és sajtóforrások, levelek, naplók, interjúk segítségével felfedte a fotókon látható alakok családi és baráti viszonyrendszerét. Ötvös Anna lapunknak elmondta, hogy hét év kutatómunkáját tartja most kezében az olvasó, amelynek minden egyes percét élvezte, és egyáltalán nem okozott neki nehézséget a kutatás.

A kötetben található több mint négyszáz kép minősége és mérete nagyon különböző. A legtöbb fotó amatőr felvétel, néhány műteremben készült, és csupán egyetlen képnek ismerjük a készítőjét: ő André Kertész fotóművész, aki az 1920-as években fényképezte le a házaspárt Párizsban. Azok a képek kaptak helyet a könyvben, amelyekről sikerült kideríteni, hogy kik vannak rajtuk, mikor készültek és mi a történetük – tette hozzá Ötvös.

A könyv utószavában Mészáros Tibor leírja, hogy ezúttal a feleség szemszögéből szemlélhetjük kettejük nem mindennapi kapcsolatát. Kassa kulturális-történelmi hátterét, valamint a családot, amely Lolát felnevelte. Igaz, hogy Lola szépirodalmi művet nem írt, de „szakértette” férje műveit, és naplót is vezetett. Publikálatlan naplójából kiderül, mindenben teljesen alárendelte magát író férjének.

A most megjelent kiadvány fontos és úttörő munkának tekinthető a Márai-kutatásban. A kétrészes kötet első fele helytörténeti képet ad: azt a városi és családi hátteret, környezetet mutatja be, ahonnan Matzner Ilona származott, míg a második rész Lola ifjúkorát, majd az íróval való megismerkedését, közös életét tárgyalja, számos, először itt látható fotóval.