Ludwig Emil

Vélemény és vita

A Balaton régen és ma

Az egyik legszebb magyar táj, a Balaton és környéke páratlanul gazdag változatos szépségeiben, tudományos érdekességeiben

Összehasonlítva sok más magyar vidékkel, de még európai kitekintéssel sem marad le a tó a világszép tájak sorrendjében. A Balaton nyáron gyorsan felmelegedő, fürdés közben nagyon kellemes érzetű vize, a déli part bársonyos homokja és a változatos somogyi dombvidék szelíd lankái, a balatoni berkek és az azokat a tótól elválasztó turzások, a szinte egybefüggő fürdőhelyek és falvak láncolata, a Kis-Balaton és különleges madárvilága, Csisztapuszta hangulatos és Hévíz páratlan gyógyhatású termálvize, a fonyódi és az északi part vulkáni eredetű bazalthegyei, az északi part szőlőnevelő domboldalai, a Tihanyi-félsziget természeti és kulturális kincsei, a Balaton-felvidék karsztja és életet adó vízforrásai, a gyógyító ásványvizek és Tapolca barlangja, a jóízű halak és izgalmas borok adják össze azt a kedves és szeretett fogalmat, amelyet Balatonnak hívunk és ismerünk.

Szerencsések, akik már gyermekként vagy fiatalemberként megismerhették a Balatont, minden maradandó élményével. Főként a nagyvárosokból és a távolabbi országrészekből a magyar tengerhez nyaranta eljutott kisiskolások és a kamasz fiúk, lányok szereztek maguknak egész életre szóló nyári emlékeket. Más világ volt az, „amikor én még kissrác voltam”, és a szüleimmel nyaraltam, majd pár évre rá már tinédzserként barátkoztam a nagy tóval és az örömeivel. Ott és akkor tapasztaltam meg először az akkori társadalmi és politikai rendszer emberközeli szocialista valóságát, amikor mint autóstopos „bitliszt” felszedett a 7-es úton egy Moszkvics rendőrautó, és bezsuppolt a földvári rendőrkapitányságra. Apámat reggel a munkahelyén hívták fel telefonon, hogy én vagyok-e az, aki vagyok, az elázott, rongyos személyi igazolványom szerint, azután feltettek a Délibe induló személyvonatra azzal, hogy ne lássanak még egyszer a Balatonnál.

Nem voltam szófogadó, meddőnek bizonyult a fenyegetés, nem sokra rá és azóta is látogatom a Balatont. Eleinte a déli parton tanyáztam, József Attila és a leánytestvérei szárszói nyaralófalujában, az idős József Etelka néni gondozta a helybeli emlékmúzeumot. Sok évre rá az északi partra vetődtem, és hamarosan eldőlt, hogy ott sokkal jobb lenni. Ennyit a privát történelemből.

A Balaton 77 kilométer hosszú és átlagosan 7,7 km széles, 594 négyzetkilométernyi területén elférne egymás mellett 5,346 mil­liárd földlakó, egy négyzetméteren kilenc, átlag méretű felnőttel/gyerekkel számolva. Érdekes lenne föntről látni a heringesdoboz-jelenséget, de még furcsább az a tény, hogy ilyen kis helyen is szinte elférne az emberiség, összevetve a hatalmas, lakható földfelszínnel, amennyiben igazságosan lenne elosztva a világ, élelemmel, gondoskodással és biztonsággal.

A Balaton és környéke szerencsés hely az öreg sárgolyón. Mindene megvan, amihez szüksége van az embernek: a munkához, egészséghez és megélhetéshez. Nem is történt jelentős elvándorlás a 19–20. században e szép vidékről, ahol a gyümölcs, a szőlő és a hal volt uralmon, a nád és az építő bazaltkő adta a munkát. Elsőnek gróf Széchenyi István, majd Jókai Mór fedezte fel a fenséges nagy tavat az 1800-as évek derekán, a géniusz a keszthelyi hajóépítéssel, a remek író pedig Balatonfüred felfedezésével, a főváros és a polgárai javára. Legtöbbet arról a korszakról a remek író ügyvéd, Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című könyvéből, majd később a Magyar Rádió dramatizálta elbeszéléséből ismerhetjük meg.

Az előző századforduló előtt már rég vonat szaladt a déli parton Pesttől Fiuméig, az 1930-as évektől északon is Tapolcáig, majd onnan Keszthelyig. Trianon hazai örököseként a Balaton vállalt főszerepet a fürdőturizmusban, az elveszített Adriai-tenger helyén; a két háború között Siófok lett a budapesti középosztály nyaraló- és hétvégi fürdő-vendéglátó helye. A kocsikat 324-es gyorsgőzös vontatta, kedvezményes vasútijegy-árak csábították a magyar tenger homokos partjához a máskor a fővárosi kávéházban üldögélő írókat. A két világháború között prosperáló dunántúli és budapesti tőkés üzemek gondoskodtak a dolgozók kedvezményes hétvégi pihenéséről, az 1949-ben államosított gyárak párttitkárai gondoskodtak a családok üdüléséről. Nem csak a Ratkó Anna miniszter nevéhez fűződő népesség-szaporítási terv, de a balatoni nyaralás is erősen részt vett a pártprogramban: a jövő évi tavasz idején kétszer annyi gyermek született, mint más hónapokban.

Sosem mérték fel a statisztikusok – nehéz is lett volna –, hogy az 1950-es évektől az ezredfordulóig hány házasság – és gyermek – született egy-egy forró balatoni ismerkedésből, szerelemből. Könnyebb felismerni a Balatonhoz és a biológiai életéhez kapcsolódó természeti és környezeti fejleményeket, veszélyeket és azok következményeit. Kevesen tudják, hogy a Balaton nagyon fiatal tó. Egyes számítások szerint mintegy 18 ezer éves, akkortájt töltötte fel a Bakony lábához leereszkedő, szélfútta homokmedencét a Zala folyó és több tucat patak.

A kedvező klímájú, tiszta vizű tó hamarosan a halak paradicsomává (nem paradicsomos konzervhallá) lett, a Balaton leírt halfajainak száma az 1950–60-as években negyvenhét volt. Csakhogy a gazdasági jelentőséggel bíró, értékes halfajok száma alig volt több tíznél, amelyekből ötféle faj betelepítés során került a tóba, további négy pedig beszökött. Az ívással egyidejű halpusztulás történt 1965 tavaszán, a süllő és a ragadozó őn (ismertebb nevén balin); később a ponty és keszeg kárára került klórozott szénhidrogén a Balatonba a környező szántóföldekről. Újra volt halpusztulás 1975-ben, akkor száz tonna hal esett áldozatul, az 1991. évi, híres angolnapusztulás már négyszáz tonnányi haldöggel járt. Valamennyi esetben mérgező vegyszer került a vízi állatok szervezetébe.

Hála a vizek szellemének és a tó tündérei­nek, Balatonunk vize tiszta. Főleg amióta megépült a tavat körülkerítő szennyvíz-elvezető csatornahálózat. Gyönyörű a tó tükre a vitorlákkal, a strandok szebbek, mint bármikor voltak. Nem véletlen, hogy a nyári hőségben többvárosnyi fürdővendég foglalja el a Balaton körüli, mintegy hetven-nyolcvan vízparti fürdőhely homokpadját, az ápolt zöld gyepet a part mentén és az árnyékos fűzfák alatt.

Mi kell még a balatoni nyaraláshoz? Pénz.