Pusztán rock

A Nova Rock első napja leginkább azokat örvendeztette meg, akik körülbelül tizenöt éve koptatták az iskolapadot - a Linkin Park jó koncertet adott, de sajnos az új lemez minőségén így sem voltak képesek javítani, a Steel Panther és az Airbourne azonban megmentette a napot azok számára, akik inkább a klasszikus rock hívei, az éjfél után kezdődő Fatboy Slim pedig hozta a kötelezőt, ezzel is bizonyítva, hogy a rockon túl is van élet.

A második nap csillaga vitathatatlanul a Slayer volt, a kissé fényét vesztett In Flames után öröm volt látni, hogy a bay area thrash mestereiben még így, nyugdíjaskorhoz araszolgatva is van még élet. Maga a fesztivál kinn van a pusztán - olyannyira, hogy se fát, se települést nem találni a szűkebb értelemben vett környéken, csak rengeteg sátrat és jópár szélerőművet - ami egyben emlékeztet a fesztivál egy fontos üzenetére: a környezettudatosságra.

A szervezés apróbb bakijaitól eltekintve pazar: néhány nap alatt egy valódi fesztiválváros nőtt ki a földből, a koncertek után pedig meg sem lehetne mondani, hol zajlott az esemény - úgy hallom, az utolsó sörösdobozig összeszedik a szemetet, ha vége a bulinak.

A Nova Rock nem dicsekedhet természeti csodákkal, különleges látnivalókkal, csak azzal, ami: a rockzene ünnepe a pusztán, ahol nem a multikon és a szponzorokon múlik, hogy jól érzik-e magukat az emberek, csak a zenén, és azon, hogy hogyan bánnak egymással - vendégszeretet és barátságosság tekintetében pedig aligha találhatnánk jobb helyet: a minden második lépésnél felállított sörsátrakban még akkor is szívesen várják az embert pár jó szóval és egy doboz hideg sörrel, ha csak az időt próbálja megtudakolni.

Mert hát a Nova Rock ideje alatt nincs más a Miklóshalma környéki pusztán, mint - pusztán a rock.