Kultúra
Akit ideje felfedezni
Molnos Péter végre feldolgozta Scheiber Hugó életművét – Kiállítás Pesten
„Elnéző mosollyal fogadta a művészettörténész-szakma a Scheiber Hugó életművét feldolgozó monográfia ötletét. Azonban kissé mélyebbre ásva az anyagban és a rendelkezésünkre álló adatokban, rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy sztereotípiák helyett az emberséget kereste művészetében ez a jellegzetes figura. Magával ragad az életmű hullámzása, amelyben megtalálható a korabeli Budapest egész élete. Scheiber a század elején annyira a fővárosi couleur locale része volt, mint a Lánchíd vagy a Parlament. Mindenki ismerte, hatásával a Nyugat hasábjain foglalkoztak, csak idővel lassan elfelejtették őt” – foglalja össze a Scheiber-életutat Molnos Péter művészettörténész a Kieselbach Galéria Scheiber Hugó-kiállításával párhuzamosan bemutatott hiánypótló, Scheiber – Festészet a jazz ritmusában című monográfia szerzője. Kieselbach Tamás művészettörténész, igazságügyi festményszakértő úgy véli: Scheiber lendületes alkotásokat hozott létre az 1910-es években, ezek azonban semmilyen formában nem szerepeltek nyilvánosság előtt. „A művész borzasztó képei vegyülnek igazi remekművekkel. Ez azonban egyáltalán nem minősíti le őt, hiszen műfajtól függetlenül általában minden művészre jellemző a hullámzó teljesítmény – sokukat csak egyetlen alkotásuk tette ismertté. Eddig mégis zavarban volt a művészettörténet, hogy mit is kezdhetne Scheiberrel. További problémát jelentett, hogy ötven-száz legkiemelkedőbb, legdekoratívabb festményét külföldön vásárolták meg. Ott nem fogadták fanyalogva ezeket, nekik elég volt, hogy jó ritmusú, élénk színvilágú képek.” Scheiber, saját bevallása szerint, több mint tízezer képet festett, így az ő művei képviselik a magyar modernizmust a legtöbb hazai és külföldi gyűjteményben. Azt, hogy külföldön mennyire becsülik meg az itthon alig ismert festőt, jól mutatja, hogy ötször-tízszer több alkotása fordult meg az elmúlt két évtizedben a világ aukcióin, mint híresebb és elismertebb kortársaié, Bortnyiknak, Kassáknak és a magyar avantgárd többi kiemelkedő alakjának. Scheiber a dzsesszkorszak mondén világát megidéző, kaleidoszkópszerű kompozíciók festője, aki a szó szoros értelmében egyszerre két kézzel rajzolt és festett. Időről időre felcsillant előtte a világsiker esélye, mégsem tudta kiverekedni magát Kertész utcai apró lakásából, amelyet két lánytestvérével kellett megosztania. Bálint Aladár író, kritikus „néha brutális és könnyelmű” festőként jellemezte az avantgárd egyik legjelesebb hazai képviselőjét a Nyugatban. Scheiber olyan festő volt, aki az egyszerű városi életből, a modernitás szimbólumává váló építészetből merítette témáit. Művészetének jelesebb alkotásait egymás mellé téve jól láthatóan építkező életműről van szó. Az eddig feldolgozatlan festő művészetének megismerésében izgalmas kalauzt jelent a Kieselbach Galéria november 21-ig látogatható, százhúsz festményből álló kiállítása, amely korszakonként dolgozza fel Scheiber munkáit. A most megjelent kötetben és a háromhetes kiállításon olyan képeket is bemutatnak, amelyeket először láthat a nagyközönség. Videók, csoportos vezetések és a Scheiber-hamisítványokról szóló előadás kíséri a tárlatot. A nyitvatartási idő alatt ingyenes eredetiségmeghatározás várja a Scheiber-képek tulajdonosait.
Futurista törekvések
Az avantgárd egyik jól meghatározható irányzatává nőtte ki magát a leginkább olasz festőket megmozgató futurizmus, amelynek egyik első alkotása Marcel Duchamp Lépcsőn lemenő akt című, kubizmust és futurizmust ötvöző festménye volt. Bár Scheiber Hugó festészete témaválasztását és megoldásait illetően is beleillett a futurizmus vonalába, az irányzat hazánkban nem nyert igazán teret. Az avantgárd Magyarországon 1908-ban jelentkezett a Nyolcak elnevezésű csoporttal, amelynek tagjaira elsősorban a vadak, a posztimpresszionizmus, kisebb mértékben az expresszionizmus és a kubizmus, valamint a szecesszió hatott.