Gyürk András szerint a baloldal nem érti az Unió tényleges szerepkörét

– Hétfőn, a Demokratikus Koalíció által a magyar média szabadságáról szervezett európai parlamenti közmeghallgatáson a törvényhozás zöldpárti alelnöke, Ulrike Lunacek azzal fenyegetett, hogy ha kell, újabb eljárásokat is indítanak hazánk ellen. Van a Fidesz–KDNP európai parlamenti küldöttségének külön stratégiája az újabb támadások kivédésére?
– Nincs új a nap alatt, az elmúlt négy évben hozzászokhattunk volna ahhoz, hogy a baloldal folyamatosan itt akar revánsot venni az otthoni kudarcaiért, és már nem is tudom, hányadszor tárgyalják az úgynevezett magyar ügyet itt Strasbourgban, de plenárison legalább harmadjára és bizottsági üléseken is számtalanszor.

– És állítólag november ötödikére is várható egy újabb támadás.
– Lehetséges. Igen. Mindenesetre a történet régen elkezdődött, és a jelek szerint még eltart egy darabig. Azon csodálkozom, hogy mi lehet azok fejében, akik négy év sikertelen próbálkozása után azt gondolják, hogy ezt folytatniuk kell. Nemcsak évek teltek el, de közben odahaza háromszor mondtak az emberek véleményt a kormányról és az ellenzékről, és mindhárom esetben elsöprő mértékben azt fogalmazták meg, hogy nem kérnek abból a politizálásból, amit Gyurcsány Ferenc és követői – tartozzanak bármelyik apróbb ellenzéki párthoz – folytattak, többek között itt, ezen a színtéren is. Nem annak ellenére nyerte meg a magyar jobboldal a választásokat, ami itt zajlott, hanem többek között azért is, ami itt történt. A baloldal abban a folyamatos tévedésben van, és őszintén meglep, hogy ezt most ennyi esztendő és kudarc után sem értik, hogy a választópolgárok otthon meghozott döntéseit felül lehetne bírálni Brüsszelben vagy Strasbourgban. Az Európai Unió úgy általában véve nem olyan hely, és nem arról szól, hogy ott az ilyen döntéseket meg lehetne változtatni.

– De barátaink is okoznak csalódást. Vagy pedig az Európai Néppárt (EPP), amelybe a Fidesz is tartozik, olyan átfogó szerveződés, amelyben könnyen lehet Fidesz-ellenes véleményformálókat találni és felvonultatni ellenünk? A luxemburgi Frank Engel az elmúlt héten EPP-s színekben támadta az Orbán-kormányt.
– E támadások hátterében elsősorban magyar politikusok állnak – ezt  leginkább a Tavares-jelentés óta tudjuk. Herczog Edit, korábbi szocialista EP-képviselő nyilatkozta, hogy ő tollba diktálta annak idején azt a jelentést. Első szövetségeseik a támadóinknak a saját európai pártcsaládjaik. Aztán időről időre találnak szövetségeseket a néppárt soraiban is. De hát az EPP hatalmas és elképesztően sokszínű politikai képződmény. Több mint kétszáz képviselője közül az lenne a csoda, ha nem találnának olyant, aki olykor bizonyos érdekek mentén, ilyen vagy olyan megfontolásból, de nem fordulna ellenünk. Most ezt teszi a luxemburgi Frank Engel, aki ugyanonnan érkezik, mint Viviane Reding. Amit érdemes ilyenkor figyelni, az az EPP hivatalos álláspontja, megnyilvánulásai. Ezek változatlanul és kitartóan szolidárisak velünk. Ezt sokra értékeljük, mert nincs könnyű dolga az EPP-nek. A nyugati sajtóban túlnyomó többségben vannak azok a vélemények, amelyek a magyar, továbbá az európai baloldal véleményét szajkózzák, és bizony ezekkel szemben is ki kell állniuk az EPP vezetőinek mellettünk, ami kifejezetten értékes. Ahogy az volt Joseph Daulnak, az EPP elnökének a felszólalása a márciusi kampányzáró nagygyűlésünkön. Az ilyen eseményekből egyébként ők is erőt merítenek, ahogy nekünk az ő jelenlétük meg a támogatásuk ad energiát.

– Visszatérve az eredeti kérdéshez: miként tudják megvédeni Magyarországot az unióban?
– Ugyanazt tesszük, amit az elmúlt években. Szerénytelenség nélkül mondom, ez sikeres stratégia volt. Mérjük le csak az EP-választásokon, hiszen az szólt rólunk és a mi eddigi módszereinkről, amelyeknek a helyességét elsöprő győzelmünk igazolta vissza, miközben azok a baloldali pártok, amelyek az uniós revánsra rendezkedtek be, gyakorlatilag alig kaptak néhány mandátumot. Tehát működik az, amit eddig tettünk: kiállunk és elmondjuk az álláspontunkat, aminek az alapját a nemzeti érdeknek nyújtott támogatásunk jelenti. Ezt tesszük a jövőben is, s ha szükséges, akkor ezt teszi a miniszterelnök vagy a kormányának a tagjai, amikor eljönnek a bizottsági ülésekre. Nem beszélve arról, hogy nekünk, EP-képviselőknek a legtöbbször méltatlan körülmények között kell helytállnunk. Úgy vitatkozunk az EP-ben a magyar ügyről, hogy nekünk alig jut felszólalási idő, s ugyan a magyar kormányról van szó, annak képviselőjét nem hívják meg az ülésre, miközben a minket támadók sokasága jut mikrofonhoz.