Gazdaság
Követeléskezelés: nem az adós személy zaklatása a fő cél
A végrehajtás csak az utolsó fázis, minél előbb mindkét fél számára kielégítő megoldást kell találni a tartozás rendezésére
– Mostanában sokat olvasni, hallani a nem teljesítő hitelek felvásárlásáról. Mi jellemzi valójában ezt a piacot?
– Valóban sokat foglalkozik az utóbbi időben a sajtó ezzel a témával. Nos, egyáltalán nem új dologról van szó, már a kilencvenes évek óta működnek olyan cégek, amelyek ezzel foglalkoznak. Az EOS hazánkban az egyik legnagyobb ilyen vállalat, sokmilliárdos forgalommal. Az Amerikai Egyesült Államokban már évszázados hagyománya van azoknak a vállalatoknak, amelyeknek a fő tevékenysége a nem teljesítő hitelek felvásárlása. Az EOS hazánkban két céget jelent, az egyik meg is vásárolja a bedőlt követeléseket, a másik pedig megbízás alapján kezeli más pénzügyi szervezetek, szolgáltatók követelésállományát. Utóbbi aránya a megvásárolt ügyekhez képest kisebb, tehát elsősorban követeléseket vásárolunk, melyek között ma már jelzáloghitelek is találhatók. A képlet egyszerű: a bank egy magánszeméllyel vagy céggel szembeni követelést értékesít abban az esetben, ha az adóssal már nem célszerű, vagy nem éri meg foglalkozni.
– Mit ért azon, hogy „nem éri meg foglalkozni”?
– Amikor az adós nem teljesíti határidőre a törlesztését, akkor már hátralékkezelésről van szó. Persze a pénzintézet részéről van néhány hónapos belső kezelési idő, de amikor már a sokadik megkeresése sem eredményes, akkor inkább eladja a követelést olyan cégnek, amelynek fő tevékenysége a kintlévőségek kezelése. Ennek az EOS-nál tipikusan három fő területe van: a közüzemi és a telekommunikációs szolgáltatások, valamint a banki hitelek. Amennyiben a mostani irányt nézzük, az utóbbi években csökken a megvételre kínált közüzemi tartozások volumene, hiszen átalakulóban a közüzemi szolgáltatások piaca. A telekommunikációs tartozások piaca nagyrészt stabil, jelenleg banki tartozásból van a legtöbb
– Ezeket a nem fizető hiteleket egyesével adják el a bankok vagy csomagban?
– Jellemzően csomagban. Ne felejtsük el, egy-egy nagyobb pénzintézet esetében több ezer, de akár tízezer nem fizető adós is lehet a portfólióban. Éppen ezért komoly call-centerrel, szakképzett személyi állománnyal, ügyfélszolgálattal kell rendelkezni a nem teljesítő hitelek felvásárlására szakosodott cégeknek. Nálunk is több mint száz munkatárs foglalkozik az ügyfelek megkeresésével és a panaszkezeléssel. Azt, hogy mikor és hogyan lehet felvásárolni a nem teljesítő hiteleket, attól függ, hogy mikorra gyűlik össze egy akkora és olyan korú mennyiség, amit már el lehet, illetve el kell adni. Ezek a hiteladósok már mind túl vannak a telefonos, illetve leveles megkereséseken, amelyekre jellemzően vagy nem reagáltak, vagy nem volt eredményes az egyeztetés. A szol- gáltatók vagy bankok ekkor kínálják fel eladásra ezeket a követeléseket: tendereket írnak ki a felvásárlásra.
– Mi egy nem teljesítő hitel felvásárlásában az üzlet?
– Induljunk messzebbről. A bank érdeke és alaptevékenysége az, hogy hitelezzen. Ám onnantól kezdve, hogy azt nem törlesztik, a pénzintézetnek már egyfajta terhet jelent. Ezzel együtt a bank egyértelmű célja, hogy egy szigorúan szabályozott belső folyamat révén újra fizetővé tegye, ebben segítse a késedelembe esett ügyfeleket. A pénzügyi vonatkozásokra nemzetközi szabályok adnak iránymutatást, amelyeknek meg kell felelni. Pénzügyi tartalékot, céltartalékot képez a bank a nem teljesítő kintlévőségekre, de innentől kezdve azokat ennek arányában veszteségként kell elkönyvelniük. Megpróbáljuk megbecsülni matematikai modellekkel, hogy ebből a halmazból öt–tíz év alatt – tehát nem azonnal – a már említett infrastruktúra mellett, milyen költségek mellett és mennyit tudunk behajtani.
– Akkor most szűkítsük le a kört a banki hitelekre.
– Igen, főként a leginkább jellemzőkre: a jelzálog-követelésekre, amelyek több szempontból sajátosak. Az ügyfél együttműködési készsége lényeges. A várható térülést leginkább a hitel fedezetéül szolgáló lakás elhelyezkedése határozza meg, így azt is, hogy mennyiért érdemes egy követelést megvenni, és milyen hozam remélhető tőle. Alapvetően a közös megállapodásra törekszünk minden ügyfelünkkel. Az a célunk, hogy a jogi út, vagyis a végrehajtás csak az utolsó fázis legyen, azaz igyekszünk minél előbb mindkét fél számára kielégítő megoldást találni a tartozás rendezésére. Persze az is fontos, hogy mindebbe mennyit kell a követeléskezelő cégnek befektetni, és később mennyit tud belőle realizálni: azaz, a befektetett tőke hozamot termeljen. A vételár azonban nem publikus, ahány adásvétel, annyiféle ár. A követelésállomány megvásárlása befektetés, egy üzlet, ami sok körülménytől függ: az ingatlanpiac rezdüléseitől éppúgy, mint a kormányzati intézkedésektől, vagy éppen a lakossági elkölthető jövedelemtől.
– A devizahitelek forintosítását hogyan fogadták? Mennyiben segített ez az intézkedés a nem teljesítő hiteleken?
– A forintosítás leginkább informatikai szempontból jelentett kihívást, hiszen rövid idő alatt kellett a vonatkozó matematikai algoritmusok és jogszabályok alapján elkészíteni a szükséges fejlesztéseket. Miközben az ügyfelek persze azoktól a bankoktól kapták meg az elszámolási egyenleget, amelyektől a követelést megvettük, és az arról szóló dokumentummal jöttek hozzánk, mi pedig aszerint számoltunk el az adósokkal. Ez a munka azonban egyetlen korábbi eseményhez sem volt fogható, hiszen a forintosítás korábban példátlan intézkedés volt. Ennek ellenére, ma már úgy gondolom, a forintosítás segített, nagyon sok olyan korábban nem teljesítő devizahiteles jött elszámolni hozzánk, akiknek korábban esélye sem volt arra, hogy a hitelét törlessze. Még ugyan van néhány, forintosítással kapcsolatos teendő, de ma már az utolsó fázisban vagyunk.
– Hol tart a jogszabályi háttér korszerűsítése, tudtommal nincs egységesség a piacon.
– A követeléskezelők szakmai szervezete, a MAKISZ, saját követeléskezelési törvényjavaslatot dolgozott ki. Rengeteg egyeztetés van mögöttünk, mind a Magyar Nemzeti Bankkal (MNB), mind az Igazságügyi Minisztériummal és számos jogi, közgazdasági, pénzügyi szakértővel. Reményeink szerint még az idén az Országgyűlés elé kerülhet egy egységes szabályozás-tervezet. Fontos az egységes rendszer, hiszen a munkánkra rengeteg jogszabály vonatkozik. Az MNB mint felügyeleti szervünk ellenőrzi a szektor működését. A cél az, hogy a követeléseket a megbízóink, magunk és az adós szempontjából is hatékonyan kezeljük. Szintén egységesség kellene az adósokat megkereső telefonhívások rögzítésével kapcsolatban is. Ugyanis az MNB-től, valamint a NAIH-tól is eltérő elvárás vonatkozik erre: ezért is lenne célszerű az egységes jogszabályi háttér, a szektorális szabályozás. Az adós is tisztább képet kapna, hiszen sokszor nem egyértelmű számukra, miért hívjuk őket, mi a szerepünk. Mindig elmondjuk, célszerű velünk megegyezniük, s így elkerülhető a jogi eljárás. Ettől függetlenül kevés szó esik arról, hogy milyen sok kedvező megállapodás születik a hitelessel, ami nekünk is jó, hiszen egy-egy ügy sikeres rendezésével eredményesek lehetünk mi is. De ha most azt kérdezné, mi a legfontosabb előttünk álló feladat, azt felelném, nagyobb átláthatóságra, egységes szabályozásra lenne szükségünk. Ez ügyfeleink érdeke is.