Kultúra
Dunántúli szemle: Celldömölk
Rejtőzködő Magyarország 749.
Legutóbb a Dunántúl őskori, vulkáni eredetű bazaltbányájáról híres Ság-hegy környékén bukkantunk nemrégiben feltárt és restaurált műemlék templomokra.
Vas megye veszprémi határszélén, a 8-as számú főút jánosházi elágazásától nem messze találjuk a 11 ezer lakosú Celldömölköt. Impozáns, gondosan restaurált egyház-építészeti együttes alkotja a járási székhely szakrális központját. Kétféle eredete ismert a Dömölk helységnévnek. Viszonylag későn, 1471-ben kelt az a levél, amelyben először szerepel Demelk település neve. 1560-ban – a magyar lakosság tekintélyét elismerendő – „Nemes” előnevet, kiváltságot kapott Dömölk. Nem sokkal később a portyázó törökök felperzselték, lakhatatlanná tették a községet, amely csak a hódoltság elmúltával, a 17. század végén népesült be újra. A kemenesháti, túlnyomóan német ajkú evangélikusok építettek először a sokaságukhoz méltó egyházat 1738-tól 1744-ig. A veszprémi és győri püspökség, valamint a közeli szerzetességek befolyása nagyban erősítette a katolikus híveket is.
Az Árpád-kori gyökerű, sokáig „eltűntnek” vélt ság-dömölki apátságot a cseh–német származású Koptik Odo bencés apát élesztette újra az 1740-es években. Kedvelt Mária-kegyhely lévén, elterjedt az osztrák–német Cell-Dömölk megnevezés, az országos vásárokon tízezrével gyűltek össze zarándokok. Számukra készült 1748-ban a stájer barokk stílusú, ötven méter hosszú, háromhajós Boldogságos Szűz Mária-egyház. A kéttornyú templommal szemközt látható a 18. században épült, emeletes rendház, és a szintén barokk lépcsős Kálvária. A helységet 1790-ben mezővárosi rangra emelték, 1871-től egy évszázadig újra község volt, a városi címet 1979-ben nyerte vissza Celldömölk.
Alig két-három kilométerre a 279 méter magas „szent” Ság-hegytől, a Marcal folyó lapályán fekvő Alsó- avagy Pór-Dömölk nyugati szélén végre megszépülve, körültakarítva láthatjuk viszont az évtizedekig magára hagyott, méltatlanul leromlott, 12. századi kolostortemplom maradványát.
A Szent Benedek rendi klastrom alapításának pontos idejét, alapítójának kilétét homály fedi. Leginkább II. Béla személyéhez és 1131–41 közötti uralkodásához köthető, a vak király gondját viselte a szerzetesrendek építkezéseinek. 1237. április 11-én jelen volt a leégett pannonhalmi bencés apátság újraszentelésén is. Dömölk legelső hiteles említése 1252-ből származik; az oklevélben „Demunk”-nak írt helynévből a Domonkos név ódon alakját olvashatjuk ki. Már a 14. században tekintélyes egyházi központ volt Dömölk, apátsága hiteles helyként működött, dunántúli birtokai Körmendig terjedtek. Fénykora a török időkben tört meg; az apát 1595-ben egyedül élt a romos falak között, a barátok a csallóközi Deáki bencés rendházban leltek menedékre.
A 714 éve megnevezett templom épségben maradt részei a 12–14. századi építészet stílusjegyeit őrzik. Csonka ormú, vaskos, négyszögletű tornyának nyugati oldalán nyílik a félköríves bejárat – a déli oldal egykori ünnepélyes díszkapuja elpusztult, emlékét lábazattöredékek őrzik. Délről csatlakozott sekrestye a szentélyhez (az északi oldalt foglalta el a rendház). Kívülről jól látható a tornyon fönt ívkoszorúba fonódó vakárkádsor függőleges pálcákkal keretezve; belül a hajóból nézve elénk tárul a magas kegyúri karzat boltozati elemek nyomával. Legépebb a keleti apszis belseje, amelyben négy „alig csúcsíves”, franciás ízlésű, kora gótikus ülőfülke kapcsolódik egymáshoz.
A szürke rom ódon, ünnepélyes – úgyszólván titokzatos – hatását a különleges építőanyagnak köszönheti. A valamikori Pannon őstengerből kitört tűzhányó folyékony lávája összekeveredett a meder agyagos-homokos rétegeivel, a sötét vulkáni bazalttufában ezért csillognak szilikátzárványok a fényben. A Ság-hegyből kivágott lapos és kváderköveket, amelyeket fehér mészhabarccsal forrasztottak egybe, kikoptatta az esővíz a puhább részeknél, a sarkokat lekerekítette a szél meg a fagy. Az amúgy is különös formájú templom ettől tűnik olyannak, mint valamely sok ezer éves antik építmény.
A 18. századi építkezések során alaposan „kibányászták” az elhagyott kolostor kőanyagát. Zsúpszalma fedte a csonka tornyot Borovszky Samu Vas vármegye monográfiájának (1898) fényképén; 1966-ban lapos gúla alakú bádogtetőt kapott az épület. A 1990-es években, s azóta nemrégiben rendezték a környezetét. Celldömölk nyugati szélén, a Mol-kút közelében található meg.