Az arles-i fény festője a déli vidék igézetében

Magányos, meg nem értett tehetség volt (Forrás: Wikipédia)

A festőt szoros kapcsolat fűzte testvérei közül öccséhez, Theóhoz, akivel élete végéig levelezett. Van Gogh Hágában, Párizsban és Londonban dolgozott műkereskedőknél, majd 1877-ben Amszterdamba utazott, hogy teológiát tanuljon, két évvel később misszionáriusnak küldték egy bányászfaluba, ahol betegeket ápolt, gyerekeket tanított és szabadidejében rajzolt. Itt készült képei közül a Krumplievők című festmény a legismertebb. 1880-ban testvére, Theo, valamint unokatestvére, Anton Mauve, az ismert festő biztatására úgy döntött, hogy festő lesz. Először Hágába ment, ahol Theo segítségével műtermet rendezett be, majd az antwerpeni akadémiára iratkozott be, ahol – kortársaihoz hasonlóan – felfedezte a japán metszeteket. A keleti rajzművészeti stílus ebben az időben nagyon divatos volt Európában, Van Goghon kívül későbbi barátja, Toulouse-Lautrec és a szecessziós stílus alkotói is sokat merítettek ebből a forrásból.

A festőt apja halála után kitagadta a családja. 1886-ban Párizsba utazott testvéréhez, aki a Goupil Galéria párizsi fiókját vezette, és beiratkozott Fernand Cormon festő műhelyébe. Itt ismerkedett meg Henri de Toulouse-Lautreckel, akivel végül elhagyták az akadémista oktatót. Párizsban rajtuk kívül Camille Pissarróval és Paul Gauguinnel is barátságot kötött. Bár Van Goghra erősen hatott Monet és az impresszionizmus, saját festői útját kereste, és 1888-ban Arles-ba utazott. A déli vidék igézetében közel kétszáz munkát készített. Ekkor készültek legismertebb művei: a Gauguin karosszéke, a Napraforgók, a Vincent háza Arles-ban, a Roulin postás és a Virágzó fák. Barátja, Gauguin követte őt, több hónapig együtt laktak, festettek és ittak, de néhány hónap múlva összekülönböztek, végül a labilis idegrendszerű festő 1888. december 23-án pengével rátámadott barátjára, majd levágta saját bal fülét. Gauguin másnap Párizsba utazott, a magára maradt Van Gogh álmatlanságtól és hallucinációktól szenvedett. Az őrültnek tartott festőt a szomszéd gyerekek kövekkel dobálták meg és kigúnyolták. Nyolcvanegy helybéli kérvényezte, hogy szállítsák kórházba. Van Gogh is tisztában volt állapotával, ezért maga kérte felvételét a közeli Saint-Rémi-de-Provence-ban található Szent Pál-apátság kórházába. Az itt töltött egy év alatt sem hagyott fel a festéssel, de színkezelése és formavilága elkomorodott – áll az MTI portréjában. Többek között ekkor születtek a Két ciprus, Olajfák, Sárga búzamezők, Az arles-i nő című művei.

Felépülését követően, 1890 tavaszán a Párizshoz közeli Auvers-sur-Oise-ba költözött egy műpártoló doktorhoz, aki orvosi felügyeletét is ellátta. Utolsó nagy képei (Dr. Gachet arcképe, Varjak a búzamezőn, Van Gogh karosszéke, Önarckép levágott füllel) egy megtört, magányos, meg nem értett művészt mutatnak. Az alig 37 éves van Gogh 1890. július 27-én egyedül tett sétája közben mellen lőtte magát, sebesülésébe két nappal később belehalt.

Pszichológusok és művészettörténészek a mai napig vitatkoznak a festő betegségéről és művészetére gyakorolt hatásáról. Eddig több mint harminc különféle diagnózist állítottak fel, ezek között szerepel skizofrénia, bipoláris zavar, a belélegzett festék miatti betegség, temporális lebeny epilepszia, ezek valamelyikéhez társulhatott a gyakori éhezés, az álmatlanság és a túlzásba vitt abszintfogyasztás.

Pályafutása során csupán egyetlenegy képet tudott eladni: A vörös szőlőhegy című festményét mindössze 400 frankért vették meg.