Kultúra
Elhunyt Szokolay Ottó, Jászai Mari-díjas színész
80 éves korában győzte le hosszan tartó betegsége
Szokolay Ottó 1937. november 23-án született Kispesten. 1961-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, pályáját a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte, majd a Miskolci Nemzeti Színházban szerepelt, 1964 és 1965 között pedig a Vígszínház tagja volt, ahová Várkonyi Zoltán hívta. 1965 óta a Nemzeti Színház tagja.
Szerepelt a Mici néni két élete, A kőszívű ember fiai, A vörös grófnő vagy a Szabadság, szerelem című filmekben, a Princ, a katona, a Szomszédok és az Angyalbőrben című sorozatokban, a legtöbben talán mégis inkább jellegzetes hangja alapján ismerték. Megszámlálhatatlan filmben, sorozatban szinkronizált, dokumentumfilmek közkedvelt narrátora is volt.
13 évadon keresztül ő volt az NCIS-ben az igazságügyi orvosszakértő, Dr. Donald "Ducky" Mallard - David McCallum - magyar hangja, de egészségügyi állapota nem tette lehetővé, hogy továbbra is ő szinkronizálja, a 14. évadban, 2017 februárjában Szélyes Imre vette át tőle Doki szerepét.
1984-ben Jászai Mari-díjjal, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki, 2014-ben Érdemes Művész lett.
Szokolay Ottó kollégánk egyetemi vizsgamunkájában szerepelt utoljára, mint filmszínész.
Az utolsó film
Emlékszem, mennyire meghatódtam, mikor Szokolay Ottó - nekünk csak "Ottó bácsi" - igent mondott a felkérésemre, hogy szerepeljen első filmes vizsgamunkámban. Noha nem tudtam volna neki tiszteleten kívül mással meghálálni, már mondta is a telefonban: "Persze, szeretnék segíteni, mert jó lenne ha megint olyan boldognak látnálak, mint kiskorodban, mikor átjöttél hozzánk fürödni a kerti medencében!" Ezzel arra utalt, hogy pár évvel korábban még telekszomszédok voltunk Biatorbágyon, de aztán saját és felesége egészségi állapota miatt végül eladták a házukat. Ottó bácsi szinte azonnal szabadnapot vett ki a munkában és így fel tudtuk venni a jeleneteit. A szövegét egyből tökéletesen, már fejből tudta és mindannyiunkhoz volt egy-egy szép szava. Soha nem felejtem el, mennyire örült, hogy néhány képsort Biatorbágyon vettünk fel, mert így el tudott búcsúzni a szeretett környéktől. Mi pedig nem gondoltuk volna, hogy pár év múlva tőle kell búcsút vennünk. Izgultam nagyon, vajon mit fog szólni a végeredményhez, hiszen tudtam jól, az elkészült mű nem profi, tele van hibákkal és utólag már teljesen máshogy csinálnám, de bíztam benne, neki és feleségének, Matetits Éva táncosnőnek tetszeni fog azért. "Köszönöm, hogy rám gondoltál, nagyon büszke vagyok rád! Azt hiszem ez lesz az utolsó film, amiben szerepelni fogok" - mondta. Lehet, hogy már tudta, nem szolgál jól az egészsége, én viszont reménykedtem benne, találkozunk még a kamera két oldalán. Nyugodjon békében!
Görgényi Levente