Papírfecnik között a mélység

„Nem én találtam meg a haikut, hanem a haiku talált meg engem” – vallotta a három éve, hatvankilenc esztendős korában elhunyt költő-műfordító, Fodor Ákos, e különleges, rövidsége ellenére mélyen filozofikus japán verselésforma kiemelkedő magyar alakja. A néhai alkotóra a New York Művész Páholy hétfői estjén emlékezett Juhász Anna irodalmár vezetésével egykori élettársa, Podonyi Hedvig, valamint Vihar Judit irodalomtörténész és haikuköltő, illetve Dunai Tamás színművész.

Humorral idézte fel a költő rossz szokásait, de persze a hétköznapok csöndes szépségéről is beszélt az eseményen Podonyi Hedvig. Mint elmondta, ők „kölcsönös meg nem támadási szerződést” kötöttek, amelynek a lényege a béke és az egymás iránti tisztelet volt. Mindennap randevúztak, este tizenegykor, ilyenkor megbeszélték, kivel mi történt aznap, milyen gondolatok foglalkoztatták őket. Különös kapcsolat volt ez: a költő haláláig magázta a szerelmét, akivel csaknem három évtizeden át voltak együtt, és hozzá írta a legkedvesebb szerelmes költeményeit is. Podonyi Hedvig többször, mosolyogva jegyezte meg: „Ákos valóban nem volt egyszerű ember, papírkupacok közt élt és halt.“ Hozzátette, a költő az élet minden területén a megszokást szerette, és végtelenül precíz ember volt. Mindezek mellett az asztala és a kukája állandóan tele volt fecnikkel, amelyekre a piszkozatokat írta.

Dunai Tamás remekül adta vissza a költő stílusát, és színészi játékával pontosan szemléltette a haikuk csattanóját, az est egyes szakaszai között pedig Vihar Judit irodalomtörténész, a Károli Gáspár Református egyetem japanológia tanszékének oktatója elemezte a költeményeket. Elmesélte azt is, hogy bár személyesen nem ismerte a költőt, olyan kapcsolat volt köztük, amely közvetlenebbnek bizonyult, mint jó pár közeli ismerősével, hiszen bizalmon és kölcsönös tiszteleten alapult – az irodalom és a versek iránti szeretet kötötte össze őket.

Az eredetileg a Zeneakadé­mián végzett író élete utolsó pillana­táig visszavonultan élt, de sokat foglalkoztatták: rádiójátékokat írt, színpadi darabokat fordított, többek közt Brecht, Erkel Ferenc, Offenbach, Bernstein, García Lorca és Kálmán Imre műveit. Szellemes sorai, tökéletes rímpárjai a közbeszédben is megjelentek, a magyar minimalista költészet egyik legnagyobb alakja volt.

Vihar Judit rámutatott, hogy a haiku hagyományosan legfeljebb háromsoros, tizenhét szótagos, csattanóval záródó verselésforma, jellemzően meg kell bennük jeleníteni az évszakokat, az állatvilágot. Magyarországon Fodor Ákoson kívül Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Faludy György és Tandori Dezső is nagy rajongója volt – tette hozzá. A haiku legnagyobbnak tekintett, 17. századi japán mestere, Macuo Basó azt vallotta: „A hai­kut kétszer kell elolvasni. Másodjára azért, hogy átérezd.”