Pusztuló tündérpalota a tölgyes közepén

Valószínűleg gazdasági épületek, istállók, cselédszállások állhattak Mikosszéplak külterületén, Mikosdpusztán akkor, amikor a falu közepén lévő kúriát a birtokkal együtt 1836-ban megvásárolta báró taródházi Mikos László vármegyei főjegyző, királyi táblai ülnök, államtanácsos. Fia, Ede (1820–1873) pedig már kastélyépítésbe fogott. A család előnevét adó Taródháza is Vas megyében van, jelenleg Sorkifalud része, a családnak I. Lipót császár és király 1669-ben juttatta a nemességet, öt évvel a szentgotthárdi csata után. A taródházi birtokot Mária Terézia adta 1776-ban, de a bárói koronára ötven évet kellett várni, addigra már csaknem kétezer-kétszáz hold területűre növekedett a birtok. Ennek központja pedig ez az 1857 és 1866 között historizáló-romantikus, Tudor-elemekkel vegyes stílusban épült, L alakú kastély lett. Az ismeretlen bécsi építész tervein a helyi hagyomány szerint „olasz” munkások is dolgoztak, és arról is tudni lehet, hogy a később beszerelt áramfejlesztő, a központi fűtés és a vízvezeték elemei Angliából érkeztek. Mert Mikos Ede tehetős ember volt és mintagazda, tellett neki erre is.

Ha szemből közelítjük meg az egyemeletes kastélyt, mindjárt feltűnnek a bal épületszárny lépcsőzetes oromzatai és a várszerű jobb szárny. A támpilléres, kocsibeállós főbejáratot a kétemeletes torony alatt találjuk, a bal szárny régen télikerttel folytatódott, amely egyben fedett átjáró is volt a később emelt, a támpillérek és a mérműves ablakok miatt neogótikusnak mondható kápolnába. Az épület központi terei, ahogyan ez szokott lenni, a főbejárat után sorakoztak. A mozaikpadlós, tágas lépcsőház után volt a nagy és a kis ebédlő, valamint a biliárdszoba. Az emeleti részen a szalon és a könyvtár terei voltak, a szárnyak többi részén a lakó- és vendégszobák sorakoztak. A személyzet szokás szerint az alagsorban tevékenykedett. Itt volt a konyha étellifttel az ebédlőbe, és itt volt a több kamra, illetve műhely mellett a kazán is. Amihez elég fát adhatott a kétszáz holdas, sok tölgyfával ékes angolpark az átfolyó patakból kialakított két tóval. A háziak a parkban kialakított úszómedencében fürödtek nyaranta. Az épülethez tartozott egy vadász- és egy kertészház az istállókkal, de volt itt egy kisebb szőlő is. Korabeli tudósítások szólnak a kastély pompás berendezéséről, a fából készült széles lépcsőről, a sok festményről és a gyönyörűen faragott ajtókról, amelyek kilincsei is mind egyedi öntvények voltak. 

Aztán báró Mikos Ede halála után – mivel fiát, Jánost kitagadta a léha életmódja miatt – lányai, Olga és Gizella örökölték az egész birtokot.

A lányok végül három év múlva megegyeztek Jánossal, és évjáradék fejében átadták neki az örökséget. Báró Mikos János pedig öt év alatt csődbe vitte az egészet. Mellesleg írói ambíciói is voltak, valamiféle ős-sci-fi folyóiratot is kiadott, de nem volt meg benne apja gazdálkodáshoz való érzéke. A kastély és a birtok előbb két széplaki illetőségű emberé lett, majd ezek továbbadták a bécsi Zierer Vilmos bankárnak. Ő a kor szokásai szerint intenzív gazdálkodásba is fogott itt, még burgonyát is nemesített. Aztán a II. világháború alatt deportálták a családot, a már kifosztott kastélyt 1946 nyaráig orosz katonák lakták, majd a birtokkal együtt rövidesen államosították. Előbb pártoktatási központ lett, majd 1956-tól SZOT-gyermeküdülő. A rendszerváltás után magánkézbe került, majd perek és gyanús ügyek övezték, a 2008-ban napvilágot látott tervek szerint négycsillagos, hatvanszobás wellness-szállót alakítottak volna ki belőle. A legutóbbi hírek szerint árverésen, végrehajtás részeként keresi új tulajdonosát.