Megfejtették a Zodiákus gyilkos hírhedt 340-es kódját

Az első leveleket három Bay Area-i újságnak küldték el, amelyek mindegyike a rejtjelezés egy-egy különböző részét tartalmazta. Az újságok kinyomtatták a rejtjeleket (vagy kriptogramokat), mivel Zodiákus azzal fenyegetőzött, hogy ismét ölni fog, ha nem követik az utasításait.

A későbbi próbálkozásoknál egyszerűbb rejtjelezést egy héttel később, 1969. augusztus 8-án Donald Gene és Bettye June Harden kézzel oldotta meg. A rejtjelezés így szólt:

„Szeretek embereket ölni, mert ez olyan szórakoztató, sokkal szórakoztatóbb, mint vadat ölni az erdőben, mert az ember a legveszélyesebb állat az összes közül, hogy megöljek valamit, ez adja nekem a legizgalmasabb élményt, még jobb, mint egy lánnyal kiverekedni magad, a legjobb része az, hogy amikor meghalok, újjászületem a paradicsomban, és mindazok, akiket megöltem, a rabszolgáim lesznek, nem fogom megadni a nevem, mert megpróbálnád lelassítani vagy megállítani a rabszolgák gyűjtését a túlvilágra, ebeorietemethhpiti.”

Ez alapján elég hihetetlen, hogy képes volt kitalálni egy olyan bonyolult rejtjelet, amivel éveken keresztül át tudta verni az FBI-t, de nem tudott annyi erőfeszítést tenni, hogy a helyesírását egy gyors dupla ellenőrzésnek vessék alá, vagy esetleg megkérjenek egy barátot, hogy ellenőrizze: „Nézd, próbálj meg nem túl sokat belelátni a tartalomba, de tudnál egy gyors ellenőrzést végezni, hogy a nyelvtanárom rendben van-e?”

A levél nem tartalmazott valódi nyomokat, azon kívül, hogy a gyilkosnak elég furcsa téveszméi voltak, és dolgoznia kellett volna a helyesírásán, és talán a Legveszélyesebb játék című film ihlette, amely egy olyan emberről szól, akire egy arisztokrata vadászik szórakozásból.

Az első üzenet után a gyilkos kódjai egyre bonyolultabbá váltak. Az egyiket, amely 340 karaktert tartalmaz, 51 éven át sikerült megfejteni.

Egy kódfejtőkből álló csapat úgy döntött, hogy kifejezetten azért próbálja meg feltörni a kódot, mert tudták, hogy ez kihívást jelent.

David Oranchak, Sam Blake és Jarl Van Eycke egy szoftver segítségével törték fel a rejtjelezést, először is úgy, hogy megtalálták a sok lehetséges olvasási irányt, amelyet akkor lehetne használni, ha a rejtjelezés átírásos lenne. Puszta szerencse folytán Oranchak rájött, hogy az egyik megoldás arra, hogyan lehetne a rejtjelezést transzponálni, olyan üzenettöredékeket tárt fel, mint a „remélem, hogy”, a „megpróbálnak elkapni” és a „vagy a gázkamra”.

Ez nyomokat adott nekik arra, hogy az üzenetet nem egy nagy blokkban írták át, ahogyan azt bemutatták, hanem három kisebb szövegblokkra bontották, amelyek kilenc sorból, majd kilenc sorból, majd egy utolsó kettőből álltak.

Ennek a módszernek az alkalmazásával, valamint néhány apró kiigazítással – néhány kiemelkedő szó figyelmen kívül hagyásával – a szöveg átültetése előtt kiderült az üzenet:

Remélem, hogy jól fogtok szórakozni, amikor megpróbáltok elkapni engem.
Az nem én voltam a tévéműsorban.
Ami felvet egy dolgot velem kapcsolatban.
Nem félek a gázkamrától.
Mert akkor annál hamarabb kerülök a paradicsomba.
Mert most már van elég rabszolgám, aki nekem dolgozik.
Míg mindenki másnak semmije sincs, amikor eléri a paradicsomot.
Ezért félnek a haláltól.
Nem félek, mert tudom, hogy az új életem az.
Az élet könnyű lesz a paradicsomban, a halálban.

„A dolgok közül kiemelkedett az a sor, hogy »az nem én voltam a tévéműsorban« – magyarázta Oranchak a videóban. – Ezen a ponton felugrottam a székemből, mert tudtam, hogy a rejtjelezés 1969. november 8-án érkezett, ami körülbelül két héttel azután történt, hogy valaki, aki Zodiákusnak nevezte magát, betelefonált egy Jim Dunbar által vezetett televíziós talkshow-ba. Miközben a telefonáló adásban volt, azt mondta: „Segítségre van szükségem, beteg vagyok, nem akarok a gázkamrába menni.”

Ez Oranchak számára valóságosnak tűnt a megoldás, mivel illeszkedett a fogadás körüli eseményekhez. Az üzenet többi része is teljesen a Zodiákus gyilkosra jellemzőnek tűnt.

A csapat benyújtotta a megoldást az FBI-nak, amely azóta megerősítette a megoldást.