Vilmos, a kemény apa

Ezeken az udvari eseményeken a trónörökösök már nagyon fiatal koruktól kezdve megjelentek, hiszen az udvari protokoll szerint így tanulták meg azokat a finom viselkedési szabályokat, amelyek később természetessé váltak számukra. Vilmos azonban úgy érezte, hogy a gyerekekre nehezedő elvárások túl nagyok, különösen úgy, hogy napközben is iskolai kötelezettségeknek tesznek eleget, majd délutánonként gyakran különórákra járnak. Szerinte nincs szükség arra, hogy a fiatalok este későig fennmaradjanak, miközben felnőttek között, hosszú beszédek és protokolláris szertartások közepette kell feszengeniük.

A döntés mögött az a modern szemlélet áll, amely szerint a gyerekek egészséges fejlődéséhez elengedhetetlen a megfelelő pihenés és a stresszmentes környezet, még akkor is, ha a család történelmi szerepe mást diktálna. Vilmos tehát egyre inkább ragaszkodik ahhoz, hogy gyermekei gyerekkorát ne az udvar szigorú keretei, hanem sokkal inkább a családi élet és a nyugodt hétköznapok határozzák meg. A döntés híre gyorsan elterjedt az udvaron belül, ahol többeket meglepett a herceg határozottsága, hiszen ezzel gyakorlatilag egy régóta élő hagyományt szakított meg. Katalinnak is időbe telt megérteni férje érveit, hiszen ő maga mindig tisztelettel viseltetett a királyi protokoll iránt, ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy gyerekei alkalmazkodóképesek és magabiztosak legyenek a formális helyzetekben is.

A hercegi pár kapcsolata a kezdeti feszültség és döbbenet után helyreállt, és Katalin végül egyetértett férjével abban, hogy a gyerekek egészsége és jóléte fontosabb, mint bármelyik több évtizedes protokolláris elvárás. A változás pedig új fejezetet nyitott a walesiek életében, amelyben a hagyományok tisztelete nem tűnik el, de mellettük helyet kap a családi nyugalom, a gyermeki szabadság és a modern nevelési szemlélet is.