A Jóbarátok egykori írója lerántotta a leplet a sorozatról

A műsor egyik írója elárulta, milyen volt a sorozatban dolgozni, és bár azt gondolnánk, hogy csupa móka és kacagás volt minden nap, ez sajnos távol áll az igazságtól. Hamarosan megjelenik a forgatókönyvíró Patty Lin memoárja, amiben részletezi többek között a Jóbarátokban szerzett tapasztalatait.

Két évvel Patty karrierjének kezdete után az ügynöke közölte vele, hogy a Jóbarátok csapata találkozni akar vele. Bár ő sosem tekintett magára vígjátékíróként, azt mondták neki, hogy a csapat olyasvalakit keres a sorozat 7. évadához, aki jól ért a történetmeséléshez és a karakterekhez.

Patty azonban tudta, hogy az NBC akkor indította el a „sokszínűségi programját”, aminek az volt a célja, hogy több színes bőrű írót alkalmazzon.

Nem tudhatod, hogy a tehetséged vagy a rasszod miatt kapod-e meg az állást. Természetesen azon tűnődtem, hogy vajon a sokszínűségi program miatt vettek-e fel a Jóbarátokhoz, vagy azért, mert én voltam a megfelelő személy a munkára. De ezen a kérdésen való rágódás nem segítette a karrieremet – írta Patty, aki végül a sorozat 14 írójának egyike lett, ahol öten voltak nők és ő volt az egyetlen kisebbségi. Amikor egy forgatókönyv elkészült, a szereplők csatlakoztak az írókhoz egy felolvasásra.

A színészek boldogtalannak tűntek, hogy egy fáradt, régi sorozathoz láncolják őket, amikor kibontakoznának. Úgy éreztem, állandóan azon agyalnak, hogy egy adott forgatókönyv hogyan fogja szolgálni őket – tette hozzá.

Patty arról is írt, hogy amikor a sztároknak nem tetszett egy vicc a felolvasás közben, szándékosan tönkretették, mert tudták, hogy akkor át kell írni. Patty szerint több tucat viccet dobtak ki csak azért, mert az egyikük szalonnával teli szájjal csak elmotyogta a szöveget.

A forgatókönyvíró azt is kiemelte, hogy a szereplőknek szörnyű és agresszív volt a hozzáállásuk:

„Ritkán volt pozitív mondanivalójuk, és amikor felhozták a problémákat, nem javasoltak megvalósítható megoldásokat.”

„Mivel a karaktereik őrzőjének tekintették magukat, és gyakran azzal érveltek, hogy soha nem tennének vagy mondanának ilyet vagy olyat. Ez néha hasznos volt, de összességében ezek a foglalkozások komorak és agresszívek voltak, amelyekből hiányzott az a könnyedség, amit elvárnál egy sitcom készítésénél” – folytatta Patty.